Istenem, az agyamra mész!

Pók a falon

Sikítva rohanok ki a fürdőből.

- Istenem, istenem, istenem segíts!

A szobába érve egyenesen Lokinak ütközöm.

- A szent fára! Neked meg mi bajod, minek üvöltesz? - mordul rám.

Mögé kerülve a hátának lapulok, és tolni kezdem őt a fürdő felé.

- Egy-egy-egy pók! Egy gigantikus nagy pók van a fürdőben.

- Na, és? Majd elmászik. - Cövekel le a küszöbön. Meg se bírom mozdítani.

- De hatalmas!

- És?

- Fóbiám van!

- Pff. Halandó.

- Jaj, csinálj már valamit!

Kipillant a folyosóra, majd felém fordul. Egyetlen mozdulattal a kezembe varázsolja az egyik könyvemet, ami eddig az íróasztalomon figyelt. Váratlanul nagy tárgy és a súlya egyből húzza lefelé a karjaimat, és fejben azért imádkozom, hogy a mellem fölé csavart törülközőm véletlenül se oldódjon ki és csusszanjon le.

- Tessék. - Mutat rám, meg a könyvre.

- Mi? Mit kezdjek ezzel?

- Hogy-hogy mit? Üsd le.

- Normális vagy? Egy pókot egy könyvvel? Nem fogom megölni. Nem fogom tönkre tenni a könyvem, és a fóbia még mindig azt jelenti, hogy rettegek tőlük. Én nem megyek a közelébe. Ezért lakik itt Laci is fél éve!

Bököm a szoba plafonom egyik sarkában pihenő keresztesre. Tekintetével követi mozdulatomat, és mikor megpillantja a hatalmasra nőtt nyolclábút, egyik szemöldökét felvonja egy furcsa fintor kíséretében.

- Komolyan? Attól az undorítóan nagy dögtől a sarokban...

- A neve Laci.

- Szóval, Lacitól nem félsz, hogy megesz téged álmodban, de a fürdőbe nem mersz bemenni?

- Lacival szimbiózisban élünk, és hasznos tagja a családnak. Sosem éhes, és megment szunyogoktól!

- Neked nem is pók, hanem bogár fóbiád van!

- A szunyogoktól nem félek, csak allergiás vagyok rájuk az nem fóbia!

Magasröptű vitánkat ekkor egy hatalmas csörömpölés szakítja félbe, ami fürdő irányából érkezik. Valami ripityára tört odaát.

- Összetörte a tükröt - cincogom rettegve.

- Ugyan már. Az lehetetlen - legyint, azzal magabiztosan lépked a fürdő ajtajáig, de még egyszer utoljára felém sandít – Még halandók közt is szörnyen szánalmas vagy, ugye tudod?

Magamhoz ölelem a könyvet utolsó mentsvárként, közben hevesen rázom a fejem. Én szánalmas? Tuti nem! Attól a rémtől bárki sikítva menekülne. Loki nagyot sóhajtva tépi fel a fürdőszobaajtót, de még egy lépést sem tesz, valami berántja, ő meg rémülten üvöltözni kezd.

- Odin szakállára! - hangos puffanás - Eressz! - nagyot kong a kád - Ne!

Hangos kárörvendéssel felnevetek.

- Na, ki a szánalmas? Mondtam, hogy hatalmas!

A csetepaté folytatódik, én meg egyre jobban bemajrézom, ahogy a hangzavar nem marad abba. Loki fennhangon még ki is üvölt értem.

- Segítség! Mila!

Elsőre halkan nyüszögve temetem a fejemet a könyvbe, amint elképzelem a fenevadat, ami Lokit csócsálja, de végül erőt veszek magamon, és remegő lábakkal odamerészkedem. Hirtelen síri csend lesz, reszketve kukkantok be a résnyire nyílt ajtón.

- Loki?

A gyöngyházszínű csempén mindenhol tükör darabok hevernek, beljebb lököm az ajtót, de sehol senki. A kádfüggöny tartója és a pipere szekrény félig leszakadt a falról, a tükör darabjaiban, de az isten eltűnt.

- Loki...?

Rémes lassúsággal lépek beljebb. Remegve vizslatok körbe, mikor visszafordulva egy undorító pók lóg a képembe. Ijedtemben, hangos csatakiáltással ütöm le a könyvvel, de amint padlónak esik visszaváltozik Lokivá. Az istenség halkan nyöszörög, mozdulatlan hever kinyúlva a kövön és meg se moccan.

- Bakker! Te annyira nagyon hülye vagy. Azt hittem menten szörnyet halok.

Némi sokk után jó ízűt kacag. Felkel és leporolja magáról a szilánk darabkákat.
- Te meg hazudós! De látnod kellett volna a képedet, úgy tűnt itt ájulsz el rögtön.

- Ha-ha! Igazi kis humorbomba vagy - gúnyolódom - De akkor hol az igazi?

Húzom össze magam egyből.

- Nem tudom. Itt egy deka gyilkos pók se volt.

Loki mögé pillantok, mert feltűnik, hogy az ablaküveget totál benőtte valami anyag.

- Az meg mi?

Loki is oda fordul az anyagot vizslatja, ami pókhálónak tűnik, majd felolvassa a bele szőtt üzenetet.

- "Bocs, a szekrény meg a tükör miatt. Eskü megjavítom. Spidey"