Istenem, az agyamra mész!

Elfeledett vendégek

Napokkal később végre lekerült a kötés a lábamról. Az öcsém persze azóta se került elő, nyilván Loki képében próbálja kimagyarázni magát az Asgardi cellában. De rossz pénz nem vész el, ha valaki, akkor ő haza keveredik még egy ilyen elképesztően őrült szituból is.
A helyzet viszont nem túl rózsás. Késő délután van, kint zuhog én meg valami úgy kapkodom főzőcskézés közben, mint a mentős központban a telefonos kisasszonyok szilveszter éjjelén, - akiknek ezúton is minden tiszteletem.
A szétszórtságom oka, hogy két nap keresgélés után sincs meg a telom, pedig jelenleg ő az egyetlen férfi az életemben, aki úgy szeret, ahogy vagyok, és mindig figyel rám! Egyébként Danenek neveztem el, DeHaan után. Reggelente kellemes dallamot duruzsolva ébreszt, segít a közlekedésben, emlékeztet a feladataimra, szól, hogy ha kell esernyő, közösen szoktunk zenét hallgatni, filmezni sőt főzőcskézni is! Példának okáért rám szól, mikor vegyem ki a sütőből a tököt, de Dane most nincs itt, és tűzhelyből füst gomolyog, a sülttöknek annyi! Gyakorlatilag szénné égett darabokat halászok ki a tűzhelyből. Kész mázli, hogy a leves már az asztalon hűl, a ragu a fazékban rotyog, a rizs meg ázik.
Feszkó levezetésként totális hangerőre tekerem a hangfalon a zenét, és teli torokból éneklem a High Hopes című számot a Panic! At The Discotól, hogy örüljön a szomszéd, meg Loki is, aki most is igen gyorsan megelégelte az énekhangom. Pedig nyolc évig jártam kórusba... Őfensége törülköző pucéran bukkan elő a fürdőből, fekete vizes tincsei arcára tapadnak, mikor "megölöm" fejjel betámaszt a konyhaajtóban. Túlkiabálva a zenét üvöltve kérdezi:
– Van rá esély, hogy amint a rikácsolásoddal elüldözted az összes Midgardi rémet, befogod végre?

– Hogyne! Amint te is elköltözöl!

– Vagy esetleg tanulj meg énekelni!

– Tizenkilenc éve próbálom!

– És még csodálkozol, hogy egyedül vagy? Nem csoda, hogy az öcséd is meglépett...

– Miről beszélsz, hisz te intézted így!

– Kifut a víz a fazékból – bök a tűzhelyfelé.

– Basszus... – kapom le a fedőt, miközben eltekerem a gombot. – Amúgy nem láttad a mobilom?

– Szokj már le, függő vagy!

– Nicsak, ki beszél!?

– Minden hobbim tisztességes, és az életben maradás feltételei!

– Mármint a szex, a bor és a bunkóság?

– Néha olvasok is. Egyébként nem zavar, hogy két perce dörömbölnek az ajtón?

– Mi? Miért nem szóltál? – akadok ki.

– Most szólok.

Sietve visszacsapom a tetőt a ragus edényre, az ajtóhoz indulok, de már késő. A vendégem belöki a bejáratiajtót, ami egyből kivágódik.

– Mila! – üvöltenek rám a lányok.

Ledermedek a folyosón, mikor Hama és Trixi megjelennek az ajtóban.

– Nyomd ki ezt a szart, metál idő van! – koppan a homlokomnak egy USB, nyilván tele metál számokkal. Trixi azt imádja.

– Téged aztán hívhat az ember... – elégedetlenkedik Hama, közben dobálják le a hátizsákot, bőröndöket, szatyrokat az előszobában.

– Jézusom, csajok annyira sajnálom!

Szabadkozom, amiért elfelejtettem, hogy ma jönnek. Ráadásul ki kellett volna mennem eléjük az állomásra. Rohannék oda, hogy megöleljem őket, de ők a gyorsabbak. Szélesre tárom a karom, aztán elrobognak mellettem, mintha ott se lennék. Ja, tényleg. Loki... Mikor meglátják szinte rávetik magukat.

– Mi a szar, te meg ki a halál vagy? – méregeti Trixi tátogva, majd elájulva a tökéletes hasonlóságtól.

– Rohadt jó a Loki sminked! Te is jössz a conra? – csillognak Hama szemei.

Grimaszolva lököm be a tárva-nyitva maradt ajtót.
– Az nem smink. Igazi.

– Üdv, hölgyek – villant egy szívdöglesztő mosolyt a herceg.

Oké, vége, mindjárt kitör a fangörcs. Pedig, ha tudnák élőben mennyivel nehezebb vele...
Basszus, a csajokat úgy fogom felmosni a padlóról, ha továbbra is ezt csinálja. És baromira nem tudhatja meg, hogy mi „Loki fangirlök" vagyunk! Sem azt, hogy a neten szoktunk rá közösen nyálazni, meg Tomra, mert az egójától már, így se lehet elférni a lakásban. Loki kíváncsian faggatja a lányokat.

– Mi az a Con?

Odin szerelmére, ne! Szerencsére a csajok millió kérdéssel kezdik el bombázni, mielőtt választ kaphatna. „Hogy kerültél ide? " „Mila, miért nem szóltál, te szemétláda? " „Most azonnal vigyél el Asgardra! " „Taníts meg varázsolni! " „Elveszel feleségül?"

– Hé-hé, nyugalom. Először is, nem kívánság láda vagyok, másodszor, széttéphettek, de csak az ágyban, és harmadszor...

– Itt nem lesz hárem! – üvöltök rájuk vöröslő fejjel.

– Ne légy ennyire irigy, Mila – heccel a herceg.

– Oké! – bököm Lokira – Te öltözz fel. Nektek meg hozok enni, és vacsi közben átdumáljuk a dolgot. Addig kézmosás meg egyebek – oszlatom fel a demonstrációt.

Loki egy egyszerű varázslattal magára ölt valami aranyhímzésekkel díszített, méregzöld hercegi gúnyát. Persze, nekem itt flangál kis gatyóban, de ha vendégek jönnek, rögtön kinyalja magát. A konyhában tálalom a levest, közben hallom a csajokat, hogy izgatottan sutyorognak a fürdőben, én meg azért szidom magam; Hogy felejthettem el, hogy ezen a hétvégén megyünk a Marvel Conra. Megígértem nekik, hogy itt aludhatnak, annyira kínos, hogy elfelejtettem! Pedig ki akartam menni értük, meg normális kaját rittyenteni. Én mindig figyelmes vendéglátó vagyok, de Loki az agyamra megy, létezni sincs időm mellette, ráadásul Dane már három napja eltűnt. Nem tudok mobil nélkül élni! Nyafogok magamban. Így is baromi szétszórt vagyok, de most már tuti, azt fogják, hinni le se tojtam a dolgot. Na, jó, oké, higgadjunk le. Loki itt van, ennél nincs nagyobb meglepi, ez tuti kárpótolja őket.

Betoljuk a vacsit, és bár megpróbálom előadni csajoknak, hogy is kezdődött ez az egész, Loki folyton kijavít, meg elmeséli a legcikibb részeket is, így mire a desszerthez érünk feladom.

– Szóval, a felettetek lévő nyanya zaklat folyamatosan titeket? – háborog Hama. – Mila, mondtam, hogy annak a szipirtyónak egy otthonban a helye!

– Jah... – sóhajtok. – De Loki bosszút áll. Minden nap, mikor Zsóka néni ebédelni kezd az erkélyén, ez a bolond kifekszik meztelenül az én erkélyemre napozni.

– Ez nem bosszú, ajándék! – vigyorog Loki. Magasba szalad a szemöldököm.

– Ja, hogy szerinted ő ennek örül? Én is baromira élvezem, hogy meztelenül alszol, tényleg.

– Komolyan? – hüledeznek a lányok.

– Csak egy ágy van ugye? - dobja be Hama. – Akkor muszáj együtt aludnunk!

– Nem-nem-nem. Majd a padlón alszik, hálózsákban – csattanok fel megint.

– Mila, nem vagy te ilyen prűd, nyugi már – vigyorog rám a barátnőm.

– Tuti kimegyünk Conra? - dobja be Trixi. – Sokkal állatibb helyekre is mehetnénk, így, hogy Lok is itt van!

– Ne már, most komolyan rábíznátok magatokat? – bököm az istenségre. – Különben is ott lesz Hiddleston! – emlékeztetem őket.

– Ú, tényleg, Tom! – csillan fel a lányok szeme újra.

Loki a száját húzva méreget minket gyanakvón.

– Ki az a Tom Hiddleston?