Istenem, az agyamra mész!

Mobil

Kedves olvasók,

Szeretném előre bocsátani, hogy bár ebben a fejezetben viccelődöm a vallással, senki hitét, sem őszinte meggyőződését nem szándékozom megsérteni. A jelenet pusztán szórakoztatás céljára jött létre.
A fejezethez sok nevetést kívánok! ;)

Mila

»» ————— ❈ ————- ««

Halk parketta recsegésre ébredek. Kiterülve fekszem a padlón, csak sérült lábamat pihentetem egy magas puffon. Egyik kedvenc könyvem, a vaskos retorika kötet pihen nyitva az arcomon. A közel ezer oldalas darab épp csak picikét nyomja a fejem. Csodás... Sikerült úgy bealudnom tanulás közben, hogy a nyálam a padlót áztatja. Valaki felemeli arcomról a kötetet, és olyan könnyedén fogja hosszú karcsú ujjai közé, mintha magazint tartana a magasba. Loki. Leguggol felettem és az arcomba tolja mobilom fényes képernyőjét, amin az ő alvó ábrázatát látom.

- Ez mi?

Nagyot ásítok. Értetlen kamillázok rá, hisz ő is látja!

- Egy fotó rólad, ahogy alszol.

- Azt én is látom te elcsökevényesedett agyú halandó, de minek csináltad?

- Mert cuki voltál, és...

- Cuki? - horkant. Hüvelykujjával sebesen nyomogatni kezdi a mobilt. - Erről sürgősen szokj le, vagy az eszközöd látja kárát.

- Várj, mit csinálsz?

- Törlöm a képet.

- Minek? Már a neten van.

- Hogy hol? - akad ki teljesen.

- Yggdrasilra Loki! Nyugi, csak vicceltem, le ne harapd a fejem.

- Helyes. Hasznos cucc ez a mobil, akarok egyet.

- Minek? Használd az enyémet.

- Nem. Szerezz egyet.

- Aucs! - Nyögök fel, amint visszadobja rám a könyvet. Dühös lököm le magamról a kötetet, hasra fordulva nézek utána. - Mit képzelsz, kivel beszélsz? Nem a szolgád vagyok!

Megtorpan az ajtóban. Felém fordul, csodálkozón bámul vissza, szemöldöke a magasba szökken.

- De bizony, hogy az.

Ó, basszuskulcs tényleg! A parkettára borulok magamat átkozva.

- Na. Hopp-hopp-hopp!

Puffogva könyökölök fel a fenyőfa parkettán. Sürgősen ki kell találnom, hogy lehet ezt az egészet visszacsinálni!

***

Estefelé a hangosan zakatoló, régi mosógépem tetején csücsülök. Mostanában szárítás közben rosszalkodik a gép, szóval, kénytelen vagyok ráülni, ha azt akarom, hogy ne ugorjon fel a teteje. Sérült lábamat a kád szélén pihentetem. Tökmagropogtatás közben az instát görgetem a mobilon. Nincs jobb program a mosásnál kedd estére. Ja de, és Loki meg is találta. Épp a konyhában beszélget a Jehovásokkal. Ő engedte be őket, szóval, fecsegjen csak velük. Én inkább kihagyom a magasröptű eszmecserét a vallási nézet különbségeikről. Na, ekkor menekültem be a fürdőbe előlük, és amíg nem hallok kiabálást, tuti nincs baj. Legalább szórakoztatják Lokit, addig se engem piszkál, mint egyébként az elmúlt két nap, minden percében. Rápillantok az órára. Már vagy háromnegyed órája bent vannak. Remélem nem nyírta ki őket a konyhában. Csendes gyilkos tud lenni.

Épp azt várom, hogy lejárjon a szárítás, mikor csattan a bejárati ajtó, nem sokkal később Loki lép a fürdőbe. Öcsém fekete Black Sabbathos pólójában feszít, széles, elégedett vigyorral. Ijesztő. Kényelmesen dől az ajtófélfának.

Kíváncsian pillantok rá.

- Na? Jót dumcsiztatok?

- Már azon kiakadtak mikor elmondtam nekik, hogy az embereket három isten teremtette egy kőris, és egy szilfából.

Felnevetek, ő folytatja.

- Aztán jöttek azzal, hogy csak egy igaz isten létezik, pedig ott ültem előttük! Mindegy. Közöltem velük, hogy a Ragnarök alatt aztán hozzám ne jöjjenek sírva. De azt mondták náluk mindenki feltámad, szóval, nem gond.

Itt már visítva röhögök, majd lefordulok a gépről.

- Jól van, nyakad ne törjed!

- Csak nem aggódsz értem? - törölgetem a könnyeim.

- Nem. De ki fog nekem vacsorát főzni?

- Hűtő a konyhában, találd fel magad herceg.

- Vigyázz, mert ha tovább pimaszkodsz, ocsmány kis varangyossá varázsollak.

- A békák cukik! - vigyorgok.

- Aztán kiteszlek az M0 forgalmas szakaszára.

- Na, sürgősen tedd magad takarékra.

- Ellenkező esetben...?

- Imádkozni fogok Odinhoz egy jobb lakótársért.

- Akkor már kérj egyet nekem is. Mondjuk egy dögös szőkét.

- Olyan Steve Rogers, vagy inkább a Thor félékre buksz? - pimaszkodom.

- Te mindig csak magadra gondolsz - elégedetlenkedik. - Olyan Sif félét.

Égnek emelem tekintetem, mikor ezerrel rezegni kezd a telóm. Feloldom a zárat, és látom, hogy az instán dobálják rám az üziket. Valami új csoportba vettek fel, aminek a neve "Marvel Cinematic Universe VIP". Megnyitom a felületet, és egy printscreen ugrik szembe, amit Peter Parker küldött, sűrűn vihogó fejek közepette. Egy selfie az Lokiról az instája sztorijában, amiben ő a kamerába vigyorog, rajta a szöveg: "Mindenki nyugodjon le p*csába, ez egy isteni selfie".

Romanoff: Srácok, ez egy szar vicc.

Parker: Nem az, most dobta át Ned! És tegnap Mr. Stark és én találkoztunk is vele!

*Shide Milat felvette Antony Stark a beszélgetésbe*

Barton: Loki a Földön? Mit keres itt?? B***ki, kiadott neki mobilt, meg a netet???

Fury: Egyáltalán mióta van itt?

Dr. Strange: Két napja. Mila idézte meg.

Barton: DE MINEK CSINÁL VALAKI ILYET?

Stark: Higgadj le Legolas. Mila, most komolyan... HOGY GONDOLTAD? Net hozzáférés Hókuszpóknak? Mit keres itt amúgy? Elfogytak a törpjei?

Kigúvadt szemeket mereszthetek, mert a szemtelenül jóképű istenség persze kizökkent.

- Most meg mi ez az arc?

- Hogy van neked instád? Hisz mobilod sincs!

- Kölcsön vettem egyet... - lobogtatja meg az orrom előtt.

- Mármint loptad.

- A te hibád! Rád napestig várhatok.

- Hú, várj - töprengek el túl játszottan. - Azt hiszem azért nem, mert... Hülye lennék szerezni neked egyet!

- Nem ingyen kértem. Cserébe meggyógyítottam volna a fájó lábadat, de most már lesheted. Szenvedj csak - löki oda vigyorogva, azzal kifordul a fürdőből és fütyörészve távozik.

Dühösen meredek utána, közben újra rezeg a chat.

Thor: Végre valahára! Akkor hát ott az öcsém! *ökölpacsi* Indulok érte.

- Loki...! - szólok utána fennhangon. - Szerintem valami gyorskaját készíts...