21. Fejezet

1.2K 71 3
                                    

[Név] - a neved/karaktered neve

[e/c] - a szemed/karaktered szemének a színe

[h/c] - a hajad/ karaktered hajának a színe

[f/c] - a te/karaktered kedvenc színe

~∞~∞~∞~∞~∞~∞~∞~∞~∞~

   Őszintén szólva, átaludtad azt, ami az éjszaka történt. A szobád a többieké mellett volt, csak azért alhattál egyedül, mert Éowyn kiharcolta neked a magányt. Azt mondta, hogy egy nőnek néha szüksége volt egy kis időre egyedül, és Théoden nem tehetett semmit ezek ellen a szavak ellen. Nem akartad megmondani nekik, hogy egyedül a némaságban aludni egy kicsit sem vonzott. Végül a részegséged miatt nem is volt problémád az elalvással, és ráadásul sikerült olyan mélyen aludnod, hogy a melletted lévő szobában zajló káoszra sem ébredtél fel. Pedig tudtad, hogy ez fog történni.

   Így, amikor másnap Gandalf mellett álltál a király előtt, mély bűntudatot éreztél. Ott kellett volna lenned Pippinnek, de te helyette részeg álomba merültél, amiből csak akkor keltél fel, mikor a mágus a szobádba rontott és felébresztett. Azonnal tudtad, hogy mi történt, még az alkoholtól ködös elméddel is. Olyan volt, mintha leöntöttek volna egy vödör jeges vízzel. Azonnal kijózanított.

   – Pippin szemében nem volt hazugság – mondta a mágus. – És [Név] is megerősítette, hogy igazat mondott. Bolond. De megmaradt derék bolondnak. Nem mondott semmit Szauronnak Frodóról és a gyűrűről. Szerencsénk volt. Amit Pippin meglátott, egy villanásnyi volt ellenségünk tervéből. Szauron elindult, hogy lesújtson Minas Tirith-re. A Helm szurdoki vereségből két dolog vált világossá számára. Hogy felbukkant Elendir örököse és van velünk valaki, aki ismeri a jövőt.

   Miközben Gandalf beszélt, Pippinhez és Trufához léptél, és kedvesen a vállukra ejtetted a kezeid. Kissé megszorítottad Pippin vállát, és hagytad, hogy a hobbit szoros ölelésbe húzzon. Elengedted Trufát, és gyengéd, megnyugtató köröket dörzsöltél Pippin hátára.

   – Az emberek nem olyan gyöngék, mint hitte – folytatta a mágus, te pedig tekinteted rá irányítva simogattad tovább Pippin enyhén rázkódó testét. – Akad még bátorság és erő, hogy dacoljanak vele. És emellett, a jövő ismerete is birtokunkban van. Szauron tart ettől. Nem kockáztatja meg, hogy Középfölde népei egyesüljenek. Lerombolja Minas Tirith-t a földig, mielőtt a király visszatérne az emberek trónjára. Ha Gondor jelzőtüzei kigyúlnak, Rohannak kész kell lennie a harcra!

   – Mondd csak, miért siessünk azok segítségére, akik nekünk nem segítettek? Tartozunk Gondornak? – kérdezte a király. A nevetésed végigvisszhangzott a termen, és minden szem rád szegeződött. A hang, ami az ajkaid közül jött egyáltalán nem volt vidám, többen is összerezzentek a hallatára. Pippin is így tett a karjaid között, ezért gyorsan igyekeztél az érintéseddel megnyugtatni, miközben [e/c] szemeid szinte szikrákat szórtak a királyra.

   – Mondd csak, mit tennél, ha Gondor elesne, és egyedül maradnál Szauron seregei ellen? – kérdezted, a hangod éles pengeként vágta ketté a csendet. – A tündék elmennek Középföldéről. Ha Gondor elesik, egyedül kell szembenézned Szauronnal. Hogyan tervezted ezt megtenni?

   Szavaid néma csend követte.

   Aztán Gandalf szólalt meg, ő volt az egyetlen, aki meg merte törni ezt az éles csendet.

   – [Névnek] igaza van – mondta, és a teremben a szavai nyomán kissé feloldódott a levegő. Bár, még mindig ott lógott az a feszültség, ami szinte megfagyasztotta a levegőt. A tekinteted pedig még mindig perzselt. – Az eseményeknek már nem vethetünk gátat. Elvágtatok Minas Tirith-be. Méghozzá nem egyedül.

A LegendaWhere stories live. Discover now