Jin szemszöge:
Kicsengettek. Hobi már ilyenkor rég a terem előtt szokott várakozni most még sincs itt.
Hm fura. Elmegyek megkeresni. Lementem a tesi öltözőbe mivel tudom hogy ott volt órája de nem volt ott úgy hogy benéztem mindenhova. A folyosó végén lévő szertárhoz mentem majd benyitottam.
-Hobi! Itt va..-megláttám Hobit ahogy a földön fekszik össze vért arcal a szájából és az orrából folyt a vér, a szemöldöke fel volt szakadva. Legugoltam mellé majd razogatni kezdtem de nem ébred fel.
-Valaki segítsen! - kezdtem kiabálni.
Ki tette ezt?
Pár perc múlva tanárok sétáltak el a folyosón így újra kiabálni kezdtem.
-Jézusom itt meg mit történt? - kérdezte aggodalmasan a tesi tanárnő.
-Tanárnő így találtam rá.
-Hívunk egy mentőt. - miután a tanárok kihivtak a mentőt akik pár percen belül itt voltak, Hobit az ágyra fektettek majd tolni kezdték a mentőkocsi felé. Namjoon és a haverjai a kint cigiztek. Namjoon egy győzedelmes mosollyal tekintet Hobira.
Tehát ő volt.
Megindultam felé majd egy óriási pofont adtam az arcára.
-Hogy teheted ezt te seggfej?! - keltem ki magamból és kiabálni kezdtem.
-Tudom hogy ő volt az aki ellenem fordított és ezért nem beszélsz velem.
-Tudod Namjoon én tényleg próbáltam bízni benned mert nagyon szeretlek, de nem teheted ezt a legjobb barátommal nem vagy te itt senki szóval leszállhatnál arról a kurva magas lóról és végre viselkedhetnél rendes emberként. Nem egy arrogáns bunkó pénzes hülyegyerek ként. - mondtam majd hátat fordítottam neki.
-Jin fogadd el nem tudsz nélkülem élni belém vagy esve. Csak úgy ácsingózol utánnam. - nevetett fel gúnyosan.
Nem mondtam semmit vissza mentem az iskolába a táskámért majd haza indultam.
Amikor haza értem és lepakoltam felszálltam a leghamarabbi buszra ami kivisz a kórházhoz.
-Szia Hobi? - léptem be a már ébren lévő barátom szobájába.
-Szia Jin jól vagyok, azt mondták semmi komoly dolog egy kicsi agyrázkódásom volt de semmi több.-mondta.
-Hobi én annyira sajnálom soha többet nem beszélek Namjoonal.
-Jaj Jin ezt te sem gondoltad komolyan. Tudom hogy szereted és ezek szerint ő is téged - mutatott az össze vért arcára majd felnevetett.
-Akkor sem kellett volna ezt tennie.
-Tudom Jin - mosolygott majd magához ölelt.
-Na menj haza én jól meg leszek itt láttam egy nagyon szép lányt itt ő is ápoló remélem ő jön be hozzám - kacsintott egyet majd felkacagott. Sosem változik.
Miután elköszöntem haza jöttem és megvacsoráztam majd lefürödtem.
°°°
Már aludni készülök mivel már lassan éjfél amikor pittyent egyet a telefonom.
Apuci🙄❤️ képet küldött
Megnyitottam a képet.
A képen az egyik fiú volt a suliból aki éppen Namjoon előtt térdelt a farkával a szájában.
Apuci🙄❤️:Ha te nem majd ő 😉
Egy könnycsepp csordult le az arcomon.
Tehát ennyi.
Elzártam a telefonomat majd az éjjeliszekrényre tettem.
Összekuporodtam majd zokogni kezdtem.
Annyira szeretem. Hogy tehette ezt.
°°°
Reggel karikás szemekkel ébredtem. Maximum két órát aludtam az egész éjszakát végig sírtam.
A fürdőbe mentem és próbáltam magamat rendbe tenni de nem ment így inkább csak felöltöztem felkaptam a táskám és elindultam suliba.
Nem szeretném ma Namjoont látni.
De nyilván nincs szerencsém. A suli előtt állnak és mint mindig cigiznek csak hogy most a fiú is ott van velük aki tegnap a képen volt, Jungkook rám nézett és lesütötte a szemét. Láttam valami felé sajnálatot a szemébe.
Namjoonra néztem aki az ölébe húzta a fiút és csókolgatni kezdte egy újabb könnycsepp gurult le az arcomon majd gyorsan besétaltam az iskolába felmentem a terembe és ledobtam magam a székre. Csodás! Hobi sincs itt hogy tudjak kihez szólni rajta kívül meg más barátom nincs.
Leraktam a fejem a padra hogy tudjak egy kicsit pihenni.
Ez a tegnapi nap teljesen kikészített.
•••
-Jin?-hallottam meg hírtelen egy ismerős hangot. Amint felkaptam a fejem megláttam a "nyugalmam" megzavaróját.
-Szia...Jimin?-hírtelen nem jutott eszembe a neve. Remélem jó nevet mondtam.
-Igen. Láttam hogy Namjoon ma egy másik sráccal...volt.-egy kicsit elgondolkozott mert valószínűleg nem tudta mit mondjon.
-Hát ja. Ilyen ez. Gyere ülj le.-mondtam szomorúan majd Hobi székét kihúzva adtam helyet a fiúnak.
-Köszönöm.-megkerülte a padot majd ő is leült.
-Mi történt? Eddig olyan jól elvoltatok. És Hoseok hol van?-kérdezgetett de nekem semmi kedvem nem volt most senkihez. Egyedül akartam lenni.
-Hát tudod Jimin a látszat néha csal. Nem voltunk meg jól. A sors úgy akarja hogy ne legyünk együtt. Hoseok pedig kórházban van.-jelentettem ki mire kikerekedtek a szemei.
-Mi? Miért?-kérdezte meglepetten. Oh hát akkor még senki nem tudja hogy mit művelt az a seggarc.
-Namjoon megverte mert szerinte Hobi miatt nem beszéltem vele. Az egyik szertárban találtam meg tiszta véresen. Aztán hívtuk a mentőket és bevitték.-mondtam mire könnyek gyűltek a szemembe. Miattam bántotta Hobit.
-Jesszusom Jin én sajnálom. Hobi biztos rendben lesz erős srác. Ne sírj.-húzott oda magához egy ölelésre.
-Miattam verte meg. Ha beszélek vele akkor ez nem lenne.
-Ez nem a te hibád Jin. Mindannyian tudjuk hogy milyen Nam. -mondta majd elengedett.
-De ennyire agresszív?
-Ha megfosztják attól amit vagy akit szeret akkor igen.
Erre már nem tudtam válaszolni mert a csengő hangos szólama jelezte hogy most bizony kezdődik az óra.
-Majd még beszélünk. Szia Jin.-mondta majd felállt és elkezdett rohanni az órájára.
-Szia Jimin.-mondtam sokkoltan.
Tehát szeret?
