Namjoon szemszöge :
Nem tudom mi a faszért nem hagynak békén Yoongiék, nem fogok bocsánatot kérni a semmiért.
Nagyon hiányzik Jin mert szeretem, de nem fogok gyengének tűnni a szemébe és bocsánatot kérni.
Chan ma házibulit tart és hivatalos vagyok szóval miért ne.
°°°
A kanapén ülök most bontom a harmadik söröm.
Ez a Jihyo de kurva jól néz ki, de asszem van pasi az a Daniel vagy ki.
-Namjoonie~-ült az ölembe Seungmin.
-Miben segíthetek? - kérdeztem de ekkor már a nyakamra hajolt és csókolgatni kezdte. Az alsó felét hozzám dörzsölte.
A seggébe markoltam mire felsóhajtott.
-Namjoonie nedves vagyok-suttogta a fülembe.
-Na gyere cica, elintézzuk ezt itt lent - markoltam a farkára. Felálltam vele együtt majd felmentem az emeletre. Kerestem egy üres szobát majd annak belökve ajtaját, kezdődött el a kis kalandok Seungminnal.
°°°
Erősen a derekára szorítok majd teljesen erő bevetéssel kezdek mozogni amilyen gyorsan csak tudok.
Ekkor nyílik az ajtó és Yoongi jön be rajta, de most egyáltalán nem érdekel el akarok menni és Seungmin nyögéseiből ítélve ő is.
-Menjhh.. márhh... kiii- hagyták el mondatfoszlányok Seungmin száját.
-Namjoon mennünk kell. - mondta Yoongi.
-Ahogy látod most kurvára nem érek ráh ahh-rávertem egyet Seungmin seggére mire egy kicsit felsikkantott.
-Én meg kurvára leszarom Jin maga alatt van miattad úgy hogy most kurvára fogod magad és bocsánatot kérsz tőle.
-AHHH-egy nagy nyögéssel Seungminba élveztem és pár másodperccel utánnam ő is elélvezett egy hangos kurvákat megszégyenítő nyögéssel.
Miután kicsit kilihegtük magunkat Seungmin felállt.
-Na puszi fiúk - adott egy puszit az arcomra majd a szobához tartozó fürdőbe ment a ruhájával a kezébe.
Na most kurva jót élveztem.
-Namjoon térj már magadhoz a kurva életbe!-kiabált Yoongi majd elém lépett és egy akkora pofont lekevert, hogy szó szerint a fal adta a másikat.
-Jin miattad szenved bassza meg te meg itt dugod azt a ribancot!-mutatott az ajtó felé ahol nem rég Seungmin távozott.
-Szerinted én nem szenvedek? Hm? Ez csak neki lehet szar szerinted? NEM. Nem csak neki szar. Én meg nem fogok bocsánatot kérni a semmiért.-rántottam meg a vállam majd elkezdtem öltözködni. Nem fogok Yoongival veszekedni.
-A SEMMIÉRT?! Bassza meg Namjoon majdnem agyonvertél egy szerencsétlent! Az neked semmi? Simán fel is jelenthetne. Csak nem teszi mert....nem tudom miért. Én már megtettem volna.-mondta majd ő is kirohant a szobából.
Miért mindneki az ő oldalukon áll? Az én szemszögemet miért nem nézi senki?
Idegességemben a falba vertem a kezemmel,majd hátat fordítva a falnak lecsúsztam a földre. Ha nem kérek bocsánatot örökre elveszíthetem Jint. De ha meg bocsánatot kérek lehet pofára esek. Ez sehogy nem jó. De valahogy meg kell próbálni.
Éppen álltam fel amikor kivágódott az ajtó és egy mérges Yoongit láttam. Mögötte húzott valakit akire hírtelen nem ismertem rá.
Jin volt az.
Kisírt szemekkel kócos hajjal.
-Addig nem jön ki egyikőtök se ameddig meg nem beszéltek mindent!-monda Yoongi majd a kulcsot kivéve a zárból kívülre rakta és becsukta.
Na baszd meg.
-Yoongi engedj ki!-kiabált Jin és az ajtót ütögette.
-Addig nem ameddig meg nem beszélitek a dolgokat. Jó szórakozást!-mondta majd hallottuk ahogy szépen lassan elsétál az ajtótól. Na ez fasza.
Jin leült a sarokban lévő fotelra. Lábait felhúzta és a térdére hajtotta a fejét.
-Jin én...-kezdtem bele de nem tudtam mit mondjak. Most mondjak annyit hogy sajnálom? Vagy kezdjek el magyarázkodni?
Ah miért ilyen nehéz a szerelem?
A fiú felkapta a fejét és engem kezdett el pásztázni. Kis idő múlva megszólalt.
-Namjoon nem kell bocsánatot kérned. De elmondanád hogy miért? Miért verted meg Hobit? Miért vagy velem egyszer kedves egyszer meg baszott bunkó? És a legfontosabb.
Miért használtál ki?-szemei megteltek könnyel de a pulcsijával gyorsan letörölte.
-Jin én nem használtalak ki. Bevallom az elején igen...De egy idő után valamit megmozdítottál bennem. És ezt nem a szépséged tette. Hanem a személyiséged. Hogy mindig segítesz másokon. Hogy mindenkivel kedves vagy még akkor is ha az a valaki nagyon megbántott. Mindenkivel ember módjára viselkedsz nem úgy mint én. És nem utolsó sorban. Gyönyörű vagy.-mondtam majd közelebb mentem-Jin. Te vagy az eddigi legcsodálatosabb ember akivel valaha találkoztam. Én...azt hiszem szeretlek.-mondtam ki kerek perec amire gondolok.
-És sajnálom amit tettem. Hogy megvertem Hoseokot. Hogy megbántottalak. És hogy az elején kihasználtalak. De az életemre esküszöm. Ez már nem így van.-mondtam majd elé guggoltam. Jin csak sokkoltan nézett. Nem is számítottam más reakcióra. Ezt még emésztenie kell.
Éppen álltam fel amikor a zokogva a nyakamba vetette magát.
-Namjoonh énh azth hittem hogyh örökre elveszítettelekh.-mondta a zokogástól kicsit furán a szavakat.
-Jin én annyira sajnálok mindent. Megbocsájtasz?-kérdeztem miközben egy kicsit eltávolodtam tőle hogy a szemébe nézhessek.
-Meg.-mondta majd a kezeit a nyakam köré fonta.
Felsóhajtottam majd én is a dereka köré fontam a kezeim. Szorosan öleltük egymást úgy,hogy félő volt megfulladunk mind a ketten. Olyan volt mintha ez lenne az utolsó ölelésünk.
Kicsit eltávolodtam tőle. A szemébe néztem majd megcsókoltam. Ilyen szenvedélyesen még senkit nem csókoltam mint őt. És nem is akarok. Annyira hiányzott. Hiányzott az ajka. Hiányzott hogy beszélgessen velem. Hiányzott az egész lénye.
De végre megbocsájtott.
