Yoongi szemszöge:
A farkunk kivan már Namjoonal. Folyamatosan csak iszik vagy azzal a ribanc Eunwooval van. Most is éppen őt dugja.
-Mit kéne csinálni?-kérdezte Jimin teljesen kétségbe esetten.-Jin nem fog neki megbocsájtani. Félholtra verte a legjobb barátját.
-Nem tudom Jimin de valamit ki kell találni mert ez így nem lesz jó.-mondta a legfiatalabb egy fejrázás kíséretében.
-Valahogy el kéne érni hogy Namjoon bocsánatot kérjen. De amilyen önfejű fasz pofázhatunk neki egy életen át úgy se fogja megtenni.-mondtam és lejjebb csúsztam a fotelban.
-De szeretik egymást. Valamit csinálni kell.-mondta Jimin.
-Beszélni fogunk ezzel a Jin gyerekkel.-mondtam majd felálltam és elindultam a szobámba aludni. Ez a nap teljesen lefárasztott.
•••
A kórházban vagyunk meglátogatni Hoseokot. Már csak Namjoon helyében is bocsánatot kell kérni tőle. Meg hát. Valljuk be nem rossz ez a Hoseok gyerek. Na mindegy most nem ez a lényeg.
Megvárjuk Jint mert biztos hogy fog bejönni hozzá és majd vele megyünk be. Meg beszélünk Jinnel.
-Ahj hol van már? Nincs nekem erre időm.-mondta Jungkook az óráját nézve.
-Miért mi dolgod van?-húztam fel a szemöldököm.
-Hát...öhm...Jiminnel van dolgom.-mondta majd a fiúra nézett aki valami könyvet olvasott. Valószínűleg meg se hallotta mert fel se nézett.
-Ahaaa.-mondtam egy kicsit elhúzva a szót majd egy perverz mosolyt küldtem Kook felé.
Észre se vette mert a fekete keretű szemüvegest figyelte. Jimin felnézett egy pillanatra majd feljebb tolta a szemüvegét és újra a könyvek szentelte minden figyelmét.
•••
-Hoseok. Bocsánatot szeretnénk kérni Namjoon helyében is. Most ő nem lehetett itt de...-fejeztem volna be de a vöröske szavamba vágott.
-Mert éppen Eunwoot duja? Oh nyugi Yoongi mindent tudok.-mondta egy kisebb nevetés kíséretében. Hát oké...
-Hát...talán.-zavartan megvakartam a tarkóm majd Jinre néztem.
-Jin nem beszélgetnénk négyszemközt?-kérdeztem mire a fiú bólintott.
-Mindjárt jövök Hobi.-a kis vörös csak bólintott majd Jinnel az oldalamon elindultunk.
-Figyelj Jin. Tudom nem fogod elhinni. De szerintem hiányzok Namnak. Mindig iszik. Amikor meg nem iszik éppen valakit megdug. Beszélnetek kéne.
-Arról szó sem lehet. Yoongi félholtra verte a legjobb barátom. Ezt ugyan úgy velem is megteheti ha nem úgy csinálok valamit ahogy ő akarja. Én ezt nem szeretném.-rázta meg nemlegesen a fejét.
-Akit szeret azt nem szokta bántani.-mondtam teljes nyugodtsággal. Kicsi kora óta ismerem ennyit már leszűrtem.
-De Yoongi. Miért én szaladjak utánna amikor semmit nem csináltam?-kérdezte. Teljesen igaza van. Nem neki kell mennie. Namjoon fog menni.
-Teljesen igazad van Jin. És nyugodj meg. Nem te fogsz Nam után szaladni.
-Hát ez már mindegy. Talált valaki mást akkor ez van. Majd lesz nekem is jobb.-mondta de éreztem hogy nem sokáig bírja sírás nélkül.
És....igazam lett.
Ahogy ezt kimondta pár másodperc múlva már patakokban folytak a könnyei. Egy ideig csak néztem mivel fogalmam nincs mit szoktak ilyenkor csinálni.
Aztán kapcsolt az agyam majd magamhoz húztam egy ölelésre.
-Yoongi én nem tudom mit csináljak. Annyira szeretem de bántotta Hobit. Bárki mást is bánthat.-mondta zokogva. Bevallom kicsit sajnálom. Nem értem Namjoont. Itt van egy csodálatos fiú. Valljuk be helyes. Normális. Nem egy utca széli mint Eunwoo. És eldobja.
-Beszélni fogok Namjoonal. Rendben?-kérdeztem majd elengedtem. Könnyeit törölgetve bólintott majd elindultunk vissza a szobába.
•••
-Namjoon bent vagy?-kérdeztem meg miután kopogtam. Nem szólt vissza ezért résnyire kinyitottam az ajtót hogy benézzek. Namjoon az ágy szélén ült a fejét fogva Eunwoo pedig békésen szunyókált.
-Namjoon beszélnünk kell.-mondtam majd rámkapta tekintetét. Valószínűleg a sírástól vörös tekintetét. Nem értem. Miért sír amikor ő csinálja a bajt?
-Rendben. De ne itt.-nézett az alvó fiúra. Megfordultam majd elindultam az ebédlőbe.
Leültem majd Nam velem szemben foglalt helyet.
-Namjoon ez így nem jó. Azt a ribancot dugod holott nem is szereted meg van aki szeret téged. És vár rád. De te szarsz bele. Most ez neked mire jó? Aztán meg iszol meg bőgsz. Miért nem kérsz tőle bocsánatot?
-Yoongi ne okoskodj. Tudom hogy mit csinálok. Meg ha bocsánatot is kérnék. Biztos leszarná.-rántotta meg a vállát.
Hát ez nehezebb lesz mint gondoltam.
-De bassza meg Namjoon. Ha így állsz hozzá jó hogy. Meg amúgy mit vártál? Hogy majd a karjaidba ugrik miután majdnem hogy agyonverted a legjobb haverját?-nevettem fel hisztérikusan. Annyira elegem van már belőle.
-Miért te hogy állnál hozzá? Te se hinnéd azt hogy majd valaha megbocsájt.-mondta majd megforgatta a szemét.
-DE BAZDMEG NAMJOON ÉN BOCSÁNATOT KÉRNÉK.-kezdtem el vele ordibálni. Teljesen kikészít.
-Jó majd ha rólad lesz szó bocsánatot kérsz.-mondta majd felállt. Felment a szobájába és bebaszta az ajtót. Csoda hogy nem szakadt le.
Nem hiszem el hogy ekkora fasz.
