Jin szemszöge:
-Akkor mostmár minden a régi?-kérdeztem Namjoont miközben a vállára hajtottam a fejem.
-Igen baba.-mondta majd egy puszit adott a homlokomra.
-Annyira hiányoztál.-húztam magamhoz még közelebb.
-Te is nekem.-államnál fogva felemelte a fejem és megcsókolt. Nyelveink szenvedélyes táncát az ajtónyikorgás zavarta meg. Egy számomra idegen fiú állt a fürdőszoba ajtajában.
-Namjoon ő ki?-kérdeztem meglepve. Csak azt ne mond hogy....
-Én ki vagyok? Kicsi szívem te ki vagy?-kérdezett vissza flegmán a fiú.
Na ez fasza. Valószínűleg Namjoon őt dugta mielőtt bezárt ide Yoongi. Undorodva eltoltam magamtól Namjoont majd kiakartam menni a szobából,de rájöttem hogy bevagyok zárva Yoongi által.
-Jin én...-kezdett bele Namjoon de most ez valahogy nem érdekelt.
-Namjoon nem érdekel. Megint bocsátsak meg? Hm? Hanyadjára? Ezt nem hiszem el.-túrtam bele idegesen a hajamba. Megint átvert. Újra.
-Hányszor akarsz még átbaszni? Hm? Ameddig teljesen tönkre nem megyek? Addig?-éreztem hogy a szemeim könnybe lábadnak majd szép lassan lefolynak az arcomon. Miért csinálja ezt velem?
Hallottam hogy kattan a zár. Végre.
-Na kibé...-kezdett bele Yoongi de én csak kifutottam mellette.
-JIN.-hallottam ahogy Namjoon ordibál nekem de nem érdekelt. Csak ki akartam jutni innen.
Mindenkit fellökve kerestem meg Hobit hogy menjünk haza. Mivel tudom hogy ő nem iszik ezért simán haza tud vinni.
•••
Hát Hobit nem találtam ezért elindultam egyedül. Fogalmam nincs hogy merre megyek csak megyek. A földet pásztázva gondolkozom,hogy miért pont engem ver a sors? Miért én járom meg mindig? Akármi van mindig én kapom a dolgok szar oldalát.
•••
00:00
Fogalmam nincs hol vagyok. Nagyon eltévedtem azt tudom. A telefonom lemerült szóval még hívni se tudok senkit. A házakon folyamatosan keresem hogy hol van kiírva ,hogy melyik utcát járom de sehol nem látom. A lámpa gyér és pislákoló fénye enyhén megvilágítja az utcát.
Zsákutca.
Éppen fordultam meg amikor lépteket hallottam. Elkezdtem szaladni de esélyem se volt.
Valaki elkapott hátulról. Nem tudom ki az mert befogta a számat és a hátamnál van.
-Most megvagy.-suttogta a fülembe.
Olyan ismerős hangja volt. Csak tudnám ki az.
Levette a kezét a számról mire kiabálni akartam de valami szerrel átitatott ruhadarabot rakott a helyére.
-1...2...3...-kezdett el számolni de háromnál lecsukódott a szemem és bezárult a világ előttem.
•••
Egy pincében keltem székhez kötözve. A szám tele van tömve ruhadarabokkal. Semmit nem látok mert nagyon sötét van itt és egy kislámpa pislákol csak fölöttem,aminek semmi fénye nincs.
Hírtelen ajtónyitódást hallok majd halk lépteket.
-Felkeltél Jinie?-kérdezte az az ismerős hang.
-Oh igaz is nem tudsz beszélni.-nevetett fel ördögien.
-Nos ez egy ideig így lesz. Képzeld. Namjoon szerelmet vallott nekem. Azt mondta engem szeret és senki mást. Szóval hagyd őt békén.-mondta majd folytatta.-most kiszedem a szádból a ruhákat. És mutatok neked valamit.-mondta majd így is tett. Kiszedte a számból a ruhákat majd elővette a telefonját. Namjoon az ágyhoz volt kötve és kábult állapotba volt.
-Csak téged szeretlek Seungmin.-itt vége lett a videónak. Az amit mondott Namjoon nem hatott meg mert látszott rajta hogy valamit beadtak neki. De az hogy ő is olyan tehetetlen mint én méginkább.
-Mit csináltál vele?-kérdeztem majd elkezdtem rángatni a kezem de semmit sem ért mert ez a kötél kibaszott szoros.
-Csak azt amit te nem tudsz neki megadni.-mondta majd elindult a lépcsőn.
-Mellesleg. Nagyon jó az ágyban. Majd hallhatod mennyire élvez engem.-mondta majd bezárta az ajtót.
