Stranger Things: Emily Stone története

Az új élet

1. Évad 1. Rész
CSRIIIING!!! CSRIIIIIIIIIIIIIIIIIING!!!!!- szólt az ébresztőóra, amit persze, az álmomban is meghallottam. Szépen lassan a végtelen sötétségből, visszatértem a szobám reggeli látványára. Az idő meleg, napsütéses volt. Már érződött a nyár a madarak csicsergésében, a fák susogásában.

Szépen gondosan felkeltem az ágyamból. Majd az ablakomhoz sétáltam, és kinéztem a szép, zöld parkra, amit valószínűleg utoljára látok.

- Viszlát JellyStone!- mondtam, majd ránéztem az összepakolt csomagokra, és legugoltam, majd az utolsó simításokat is elvégeztem rajta.

- Gyere, Emily!!! Kész a reggeli!!!!- kiáltotta anyukám a konyhából, ahonnan isteni illat áramlott.

-Megyek már, pillanat!!!!!- kiáltottam vissza, gyorsan felkaptam a ruháimat, felvettem, majd elindultam a konyhához vezető folyosóra, ami tele volt a finom illattal.

-Hogy érzed magad kicsim?- kérdezte anyukám

-Elveszettnek.- mondtam- Nem tudom, hogy hogy fogok majd élni apa nélkül- mondtam.

Apa már egy éve meghalt utána már nem éreztük itt otthon magunkat, ma költözünk el az unokatesómékhoz. Szeretek ott lenni, de nem hiszem azt, hogy egyhamar megfogom szokni, hogy mostantól Hawkins lesz az otthonom. Fura lesz, mert ott sosem töltöttem el többet, mint egy hét. Fura lesz azért is, mert mostantól az unokatesómék is ott lesznek minden egyes pillanatban, az életem során.

-Tudom kicsim, de te is tudod, hogy ez így nem mehet tovább. Már nem mozdultál ki sehova. Elzárkoztál mindentől, és mindenkitől. Ez nem jó!- mondta, miközben oda tolta elém a palacsintát, amit apró eperszemek díszítettek.

Ránéztem a reggelimre, majd anyukámra, és halványan elmosolyodtam.-Köszönöm!

-Mit?- Vett a kezébe kettő dobozt,ami telis tele volt mindennel.

-Mindent.- mondtam majd szorosan megöleltem.

-Na egyél, mert utánna indulunk.- mondta, majd a csomagokat elkezdte levinni az autóba. Miután befejeztem a reggelimet, beraktam még néhány dolgot a táskába, majd besegítettem neki. Készen álltunk, majd elindultunk.

Az út hosszú volt és unalmas, meg persze fájdalmas. Szépen végig néztem ahogyan elhagyjuk az otthonunkat, ahol felnőttem, a szülőházamat, ahol az első szavaimat mondtam ki és az első lépéseimet tettem meg. Nagyon szerettem ott lakni főleg azért, mert pont JellyStone parkra nyílt a kilátás, szerettem nézni, ahogyan az állatok ott tesznek- vesznek, csinálják a dolgukat, és nevelik a kisebbet. Mindezeket a gondolatokat egy könycseppel nyugtáztam, amit észrevett anya majd hátra fordult.

-Minden rendben kicsim?-nézett rám aggódóan. Majd gyorsan előre szegezte tekintetét, és inkább a visszapillantón kukucskált kék szemeivel.

-Igen.- kaptam fel a fejemet majd letöröltem a kövér könnycseppet a szemem alól.

-Tudod, hogy ezt a lépést meg kellett tenni. Nem bírtam nézni ahogy az életedet elrontod.- mondta majd hátranyúlt a kezemhez és megfogta- Szeretlek!- pillantott hárta.

- Én is- sugtottam. Anyának igaza volt. Romokban hevertem. A szívem olyan volt mint hogyha ketté tépték volna, majd beletapostak. Ez nem mehetett így tovább. Új életet kezdünk és igenis harcolni fogok a depresszió ellen, de most még ő áll nyerésre.

Pár óra múlva egy erdős részen haladtunk át, ahol felkaptam a fejem ,mivel valami mozgott benne. Olyan mintha ember lenne, de nem, furcsább volt. Mivel egy másodpercig láttam nem tudtam tisztán értelmezni mi volt, de abba biztos vagyok, hogy többet nem akarom látni.

-Mit nézel?- kérdezte anya.

-Öööhhmmm...semmit.-feleltem, bambulásoból kizökkenve.

-Ugye milyen szép?-mosolyodott el.- Nem is hinnéd mennyire fog neked tetszeni Hawkins. Kiskoromba sokat jártunk ide nyaralni, nagyon élveztük.- pillantott hátra, leste a reakcióm.

Erre csak mosolyogni tudtam, majd elnevettem magam. -Emlékszem mindig kiskoromba mikor jöttünk Mike a barátaival mindig meg akartak ijeszteni. Sose sikerült nekik.-mosolyodtam el.

- Dee. Valld be egyszer sikerült nekik.- Nevette el magát. -Úgy futottál hozzám, mint a villám.

-Na joo voltak ilyen esetek, de nagy részben nem- itt mostmár mindketten nevettünk.

-Megjöttünk-parkoltunk be egy nagy ház elé.

/Vége az első résznek/