Stranger Things: Emily Stone története

Szívügyek

2. Évad 7. Rész

- Dobjátok a fiút a kapuba!- mondta az a férfi, aki az apámnak nevezi magát.

- NEE! Will!!- kiabáltam és kapáloztam, de az őr nem engedte el a kezeimet.- Engedjék el őt!- kiabáltam, miközben az "apám" emberei vitték Will-t a kapu felé.

- NEEE! Engedjenek el!- kiabálta Will.

- Ne kapálozzál te kölyök, mert komoly gondok lesznek.- mondta az egyik katona aki a fiút fogta. Will nem hagyta abba, majd egyszercsak azt veszem észre, hogy  Will-nek a nyakát elkapja.

- NEEE!- ordítottam sírva, majd megelégeltem. Düh-vel lettem tele. Az őröket az erőmmel eltaszítottam magamtól jó messzire.

- Dobják be a fiút.- hangzott el a parancs, majd a katona Belökte Will-t. Hiába futottam. Will utoljára belenézett a szemembe, mielőtt el nem nyelte őt a kapu.

- Ne!- rohantam. Szinte láttam magam lassított felvételben, ahogy beleugrok a kapuba. A kapu mögött sötétségbe borult az ég. A hellyel-lefelét nem ilyennek láttam az álmaimban.

- Emily!- hallottam meg Will hangját.

- Will!- futottam hozzá, de nem volt sehol se.- Will!!- néztem körbe, majd egy nagyott dörgött az ég. A villámok vörösek voltak, amik egy lényt világítottak körbe. A lény olyan volt mint egy árnyék, mint az álmaimban.

- Emily!- hallatszódott Will hangja, majd a szörny felém kezdett el nyúlni.- Emily!- kiálltotta mögöttem Will. Egyszer csak ott termett mögöttem. Az árnyékszörny veszélyesen közeledett, majd az erőmmel megakadályoztam, hogy mégközelebb jöjjön hozzánk.- Emily!- hallottam megint Will hangját. Hátranéztem, de nem volt sehol.- Emily!- hallatszódott távolabbról. Kerestem Will-t a szememmel, de nem volt sehol se.- Emily!- hallatszódott közelebbről, majd előre néztem és láttam, ahogy a szörny hozzámnyúlt. Nagyon gyorsan történt ez az egész.- Emily!- keltem fel.

- Will!- öleltem át, majd elfogott a sírás.

- Mi történt, Emily?- kérdezte tőlem Will, majd mélyen a egymás szemébe néztünk.

[...]

- De ez nem biztos, hogy be fog következni, ugye?- kérdezte Max.

- Nem tudhatjuk, eddig mindig bekövetkezett az, amit álmodott.- mondta Mike.- Szólnunk kéne Hopper-éknek.- mondta.

- És szerinted hinni fog nekünk?- kérdezte Lucas.

- Amúgy is, mit csinálna?- tette fel a kérdést Dustin.

- Találni kell egy megoldást, hogy ez ne következzen be.- mondta Tizi.

- Egyelõre szóljunk Hopper-nek mielõtt bármit is kitalálnánk. Most is a tervet beszélik meg, hogy hogy megyünk vissza a laborba.- mondta Mike.

- Te gondolod, hogy hagyni fogják, hogy menjünk?- kérdezte Max ironikusan.

- Csak próbálok pozitívan gondolkozni.- vágott vissza Mike.

- Akkor élj egy álomvilágban, ugyanis csak Tizi meg Emily megy velük.- mondta Max.

- Ez még nem biztos.- mondta Mike.

- Nem biztos?!- kérdezte Lucas.

- Nem.- mondta Mike.- Szerintem Emily-nek itt kell maradnia.-nézett mindenkire.

- Mi?! Nem!- állt fel Emily felháborodottan.

- Nem tehetünk mást, Emily.- mondta neki Mike.

- Emily miattam esett bele a kapuba.- mondtam, az összes szempár rám irányult.

- De nem kockáztathatunk!- mondta Mike, majd szúrós tekintettel nézett ránk.