Stranger Things: Emily Stone története

Emlékek

2. Évad 4. Rész

/ Mike szemszöge/

- Hol van a lány?!- hallatszódott nagyon halványan egy igen határozott férfi hang.

- Nem tudom! Értsd meg: Nem tudooom!- kiabált vele egy elég vékony lány hang, ami eléggé ismerős volt a számomra, Doce hangja volt.- De nem is fogjuk megtudni, ha itt álltok, és nyafogtok, hogy "Nye nye nye, hol van a lány?"- mondta, az utolsó mondatot affektálva.- Munkára!- hangzott el a szó, majd az autó ajtaját kinyitotta, amit persze csak hallásból tudtam megállapítani.- Ja, és hozzátok a barátait is! Van egy ötletem.- mondta a parancsott, majd bevágta az autó ajtaját.

- Téged nem idegesít ez a kis hárpia?- kérdezte az egyik pasi, a másiktól.

- De, de ezért fizetnek.- mondta, miközben felkapott engem.

- Ha nem akarjátok a munkátokat elveszíteni, akkor haladjatok!- szólt a lány. Résnyire kinyitottam a szemem. Körülnéztem, és láttam, ahogy Tizeneggyet vonszolják vérző orral. Hatalmába kerített a düh. Próbáltam kiszabadulni a férfi erős szorításából.
-Engedj el te roha..- de nem sikerült befejezni a mondatot. Egy tompa ütést éreztem a tarkómnál. Minden elsötétült.

/Will szemszöge/

Az éveknek tûnõ unalmas órák után Doce, és még kettõ férfi érkezett vissza Steve-vel, és a többiekkel, akik el voltak ájulva, megnyugodtam, hogy legalább Emily nem volt közöttük.

- Hol van a lány?- kérdezte a sokkolós fazon, aki nemrég lépett be az ajtón.

- Nem tudjuk.- válaszolta Doce elég flegma módon, miközben a kettõ férfi szorgalmasan lekötõzte az újonnan szerzett áldozatokat.- De, helyette elhoztuk a barátait.- válaszolta eléggé dicsekedõ hangon.

-Engem nem érdekelnek a barátai!!!!-kiabálta a férfi.- A lány kell, de minél elõbb!! keressék meg!- utasította a férfiakat, és Doce is elindult- Nem nem.-mondta a férfi Doce-nak- Te nem mész sehova!- a lány hangosan felsóhajtott, majd a férfi megfordult, és a szemembe nézett.- Õ biztos tudja, hogy hol van a lány, nemigaz?- nyúlt lassan felém, majd letépte a szikszalagot a számról. Egy picit feszisszentem a fájdalom miatt, majd a férfi belekapott a hajamba.- Halljam: Hol van a lány?!- kérdezte tõlem.

- Ha tudnám se mondanám el!- mondtam neki.

- Ne hazudj gyerek. Utoljára kérdezem: Hol van a lány?!

/Emily szemszöge/

Miután elszaladtam könnyû dolgom volt: bemenni a laboratoriumba, majd megmenteni Will-t. Sima liba, nem?

-Nem, nem az. Csapat nélkül nem. - gondoltam magamban, majd elindultam a visszafele vezetõ úton, nagyon örültem, mikor megláttam az egyik autóban a srácokat, de valami fura volt. Nagyon gyorsan mennek. Szinte már menekültek. Aztán megláttam a menekülés okát: egy fekete furgont, benne egy lányt. Elfogott egy érzés: ismertem a lányt. Aztán az az ismeretlen érzés felcserélõdött a dühre, majd elfogott egy fejfájás, és minden elsötétült.

Gondolatok ezre jelent meg elõttem, emlékek, amikre nem is emlékeztem, de tényleg az enyémek voltak, éreztem.

-Segíthetek?- kérdeztem egy elesett lányt az út szélén.

- Nem kell, köszönöm.- mondta, de azért segítettem neki feltápászkodni.- Köszönöm.- köszönte meg.

- Nagyon szívesen.- mondtam.

- Doce vagyok.- nyújtotta kezét hozzám.- Spanyolországból származom.- mondta.

- Emily.- ráztunk kezet.- És mi szél hozott ide?- kérdeztem.