Kylo és a porgok ༺༼★Befejezett♡༽༻

A Sorsfordító Válasz

*Rey szemszöge*

Kylo vagyis Ben, csak némán ült mellettem az ágyon. Időnként rám pillantott, de tekintete üveges volt. Mintha valami nagyon komoly dolgon golnolkozna. Valami komoly dolgon, amihez nekem is közöm van. Ez a gondolat nem hagyott nyugodni. Egy gondolat velem. Vagy inkább rólam? Ez az egész frusztráló. Rá kell kérdeznem.
-Te, Ben!
-Hmm?
-Min töröd az okos kis buksidat?

Próbáltam a lehető leg közvetlenebb szarkazmussal rákérdezni, de a válasz kiábrándító volt.

-Egy olyan dolgon, amihez neked semmi közöd! - Ben úgy rámripakodott, hogy már csak azt vártam mikor kapja elő, azt a jól ismert piros fénykardot. De pár perc múlva ismét megszólalt. Akkor már valamivel barátságosabb hangnemben.
-Öhm. Izé. Az. Előbbit. Izé. Jah. Tudod. Izé.... Saj.. Saj... *nagyon nagy levegő ami egybe sóhaj* SAJ-NÁ... SAJNÁLOM!

Ó szegény. Biztos nehéz lehetett neki kimondani. Kell valami cuki, kedves replika.
-Jaj, ugyan már ne akadjunk fennt ilyen semmiségeken! Akkor jössz vagy nem? Egyrészt vacsizni, másrészt a hegyekbe.
-Yap. - Hangzott a halk, de magabiztos válasz.
-Melyik?
-Mind a kettő.
-Rendben, de akkor gyere mert már éhen halok!
-A-Aha.
*Kicsit késöbb, a vacsi után. Még mindig Rey szemszöge*
Ben, a vacsora alatt, még mindig erősen elmerült a gondolataiban. Ezt onnan tudom, hát onnan, hogy nem volt önmaga. Ben mindennapos tevékenységei közé tartozik az, hogy; Tuti beszól egy katonájának, még úgy is hogy az semmit se csinált, leszólja a kaját és azt utána többnyire egy a közelben álló katona felé hajítja. Ez általában a kaja minőségétől függ. Ha egész jó, maga mellett landol. Ha lehetne jobb is, akkor repül a terem végébe. Ha pedig szörnyű, a katona feje(pontosabban sisakja) felé veszi az irányt. Ugyanakkor ha az utólsó lehetőséghez, még a néhai idegességet is hozzávesszük, a tálca/tányér -a lézerkard miatt- biztosan több darabban jut el a kijelölt célpontig. Na de ma Ben egyáltalán nem ilyen volt. Sehol egy rossz szó vagy gondolat. Sehol egy repülő kajamaradék. Sőt ma magán túl teljesített, ugyanis a terembe menet, egy katona véletlenül nekiment. Bennek pedig nem az volt a reakciója, hogy;-Mit képzelsz? Hát te nem látsz a sisakon keresztül? Hanem sokkal inkább ez:Bocs nem figyeltem -természetesen totál rideg tekintettel, amiben egy csepp megbámás sem tükröződött- de azért ez is valami. A vacsoráját is egész szépen megette. Csak az űr ubikat dobálta le a földre. De erre számítottam. Ben azt ki nem állhatja. De még olyankor is hozzáfűz valamit. Például:Ez a rohadt szakács sosem tanulja meg, hogy mit szeretek?! Természetesen még az ubi hajigálást is rideg, merengő tekintettel hajtotta végre. Vajon mi járhatott a fejében?

Sziasztok! Ez a rész sztem kicsit hosszabbra sikerült mint az előző. Ugyanakkor szerintem viccesebb is lett. A továbbiakban is lesznek majd kicsit érzelmesebb részek, de azért ez inkább egy humoros könyv. És jah. Most fogytam ki az írói monológia ötleteiből. Szóval talizunk a kövi részben.
Puszil mindenkit~ Cissy❤️