A MAFFIA LÁNYA......

8. rész

Végre felébrettem,mondjuk nem volt sokkal jobb mint mikor "VALAKI" úgymond elrabolt.
Nemtudom,hogy mi történt így csak elbambúltam a sötétségbe,mivel a szemem be van kötözve. Így nem sokat láttam. Egyszer csak lépteket hallottam és nyilt az ajtó. A fejemet a hang irányába fordítottam. Éreztem hogy valaki a hátam mögé nyúl így hát elkeztem mocorogni.
-Ne mocorogj szivem, mert külómben ez nem fog lekerülni rólad.-abbahagytam a mocorgást és hát Márk volt velem szemben hát ki más lenne ha nem ő?...
-Már megölted az apámat és nemsokára az egész maffia a te kezedben lesz. Mi a szart akarsz még?-kérdeztem meg a sírás szélén...
-Hogy mit szeretnék... Téged... Nemsokára...-mondta mosolyogva...
-Mi történt veled Márk nem így ismertelek meg kicsi korunkban...
-Csak annyi,hogy mikor aztmondtad,hogy Kety megölte az anyukád én meg magamban imátkoztam,hogy ne öld meg te pedig ezt kihasználva fejbelőtted... És én bosszút állok most rajtad és az egész ,,családodon,,...-mondta rezzenés teli arcal...
-Dögölj meg te féreg... Én bíztam benned,óvtalak te meg így hálálod meg?...-üvöltöttem az arcába...
-Hát valójában igen... Ja és majd együtt halunk meg drágám...-mondta nevetve.
-És most eloldozlak és ha elmersz szökni azt nagyon megbánod...-mondta fapofával.
Mikor kioldozott én rögtön megütöttem,hogy hátracsuklott ezt kihasználva kirohantam az ajtón és rohantam ahohy csak tudtam. Elértem egy elágazóhoz és balra kanyarodtam. Ezzel együtt pedig eszembe jutott,hogy ezt a környéket már ismerem. Így hát tudtam merre van a haza út. Mikor már azt hitten,hogy megúsztam egy fekete furgon állt meg elöttem és szált ki belőlle egy nagyon ideges fiú akitől már undorodok.
-Nem meg mondtam neked,hogy maradj nyugton te félkegyelmű.-mondta és megütött amire dühös lettem és meglepődött,mivel ő tényleg nem ilyen volt.Hiányzik a régi Márk. Szóval valahára feltápászkodtam a földről és elővettem a pisztolyomat amit nem rég vettem észre és vállba,térdbe és hasba lőttem.
-Sajnálom Márk,de nem érdekelsz már.-mondtam mosolyogva.
-Te kis......-mondta volna ha nem szólok közbe.
-Én kis mi Márk én mi? Hm? Mondjad te rohadék!!! Most beszéljél...!!!
-Sajnálom.-erre pedig szó szerint elájult. Biztos hogy nem halt meg mert még lélegzett szóval ja szerencsém volt ahoz,hogy még ne haljon meg mert máskor akarom kinyirni... "Gondoltad így Emma csak gondoltad így..."
Halk mégis hangos tapsolásra lettem figyelmes és akit láttam...
-Apa te vagy az?-néztem az illetőre sírva.
-Kislányom...-mondta már ő is könnyekkel küszködve.
-Jól vagy?-kérdezte meg és meg csak bólintottam.
-Azthittem meghaltál és már soha többé nem láthatlak téged viszont,de mikor én már majdnem elájultam akkor láttam ahohy egy kicsit megmozdultál,de nem annyira,hohy biztoa legyek benne hogy élsz így hát...-mondtam sírva...
-Márk remélem nem fog keresni...-mondta apu.
-Hát ami azt illeti igen,mivel bosszút fogadott,hogy megöli a maffia tagokat és utánna ő vezeti az egész maffiánkat velem együtt,mert össze kell házasodnom ezzel a rohadékkal.-fordultam meg a test felé.
-Kislányom nagyon sajnálom,de el kell valamit mondanom neked...Szóval hogy mondtam......-folytatta volna ha nem szólok közbe.
-Hohy mondtad Márknak,hogy nyugottan jöhet a maffiába,de cserébe összeházasodik velem. Jah és mégmielött kérdeznéd,hogy honnan tudom...hát tőle...
-Tényleg sajnálom kicsim...-mondta szomorúan.
-Nincs semmi baj apu,menjünk nem akarom látni,hogy felébred...-mondtam nevetve és hazamentünk.