"Ja, asszem bejössz."-Reddie fanfiction (IT)- SZÜNETEL

Furcsa dolgok-3.rész

Richie szemszögéből

Eltelt azóta egy hét, mióta Billékkel megismerkedtünk. Szivatjuk egymást, teljesen nyitottak vagyunk, és mostmár hála istennek, tudom hogy kell kezelni Eddie és az én kapcsolatomat. Nem vagyok körülötte zavart mostmár, és nem is bámulom folyton. Az mondjuk igaz, hogy sokat lesifotózok róla, vagy csak direkt csinálok vele közös képeket, hogy esténként arra verjem, de hát most na. Legalább körülötte nem vagyok fura!

Amikor a suliba értem Bill állt összetörve a suli előtt Stannel és Eddievel. Hallottam egy pletykát hogy meghalt az öccse a hétvégén de ez igaz? Nem tudtam...
-Sziasztok! Részvétem tesó.-kezet akartam fogni vele de ellökte az én kezem.
-T-t-te is kezded?? Ne-nem halt meg!-mondta határozottan.
-Jaj értem...-válaszoltam furcsálva, és oldalra néztem. Eddie a másik oldalamon volt és megrángatott.
-Ugye tanultál?-kérdezte. Teljesen kiment a fejemből hogy tanulni kéne. Mondjuk gondolom te most azon gondolkozol hogy én mit csinálok ennyi ideig otthon ha nem tanulok de hát... Csak annyit mondok hogy elfoglalt vagyok!
-Nem.. nem tanultam.-kínos mosollyal jelentettem ezt ki neki, mire ő hisztisen nekem támadt.
-De elmondtam hogy tanuljál! Te hülye vagy? Jó, ma délután együtt tanulunk akármit mondasz!-vágta a fejemhez.
-Jó, ha ennyire akarod...-vontam meg a vállam.
-M-m-megkell t-találnunk...!-határozottan szólalt fel Bill, én pedig meglepődtem.
-Micsoda? Mert szerinted hol tűnt el?-kérdeztem.
-A cs-cs...cs-cs-cs... A k-kurva csatornánál!...o-ott látták u-u-utoljára...-nyögte ki.
-Jó, de mi mit is csinálunk a csatornánál? Ha nem találunk semmit akkor mi van?-pánikolt be Eddie.
-Mivan ha van valami a csatornában és minket is elvisz vagy valami?..-kérdeztem Billtől, bevallom én is félek. Magamért nem aggódok hogy elvisznek (jó talán kicsit), de Eddienek ez nem való. Könnyen pánikol be, és most is látom a szemében hogy nem mer elmenni még a csatornához sem
-T-tudom hogy v-van valami ott. De ha együtt maradunk nem-m fog minket bántani... vagy ha nem t-találunk ott valamit a-akkor a lefolyónál k-k-keressük...
-Jó, én megyek.-határozott voltam, nem tudtam mire vállalkozok az biztos. Én most az egyszer szeretnék olyan lenni mint egy jó barát. Lehet hogy mindenki csak egy seggfejnek tart, és nincsenek is igazi barátaim, sőt, lehet nem is voltak, de én most az egyszer bizonyítani akarok, nekem ők számítanak.
-N-nemár. Holnap már nyári szünet, muszáj ezt??... -kérdezte Stan. Látszott rajta is hogy beszart azért.
-Kit érdekel? Ha neked eltűnne valakid, és csak annyit mondanánk hogy nyári szünet lesz akkor hogy esne?-szóltam vissza neki.
-Hhh... Jólvan akkor én is megyek.
-Én is.
-K-k-köszönöm srácok...-motyogta Bill egy mosollyal az arcán.

-Ahh! Ez a világ legjobb érzése!-kiáltottam fel, miközben a tankönyveket a srácokkal a kukába dobtuk, órák után.
-Nézzétek! Betty anyja...
-Na neee...most komolyan arra vár hogy kijöjjön a suliból a lánya?
-Lehet azt hiszi hogy nem halt meg...-suttogta Eddie.
-Ez reménytelen! Mit gondolsz, ki fog jönni zombiként anyukád bugyiját szagolva a tornateremből?-nevettem Eddiere.
-Ezt.. sz-sz-szívd v-vissza...-mondta nekem Bill.
-Jah... Bocs. Neked is Eddie.
-Hhh... Mindegy... M-ma-majd később menjünk el k-keresni...találkozzunk a-a...a.. lefolyónál holnap 2-kor..-parancsolta Bill
-Rendben.-vágtuk rá hárman.