"Ja, asszem bejössz."-Reddie fanfiction (IT)- SZÜNETEL

Félelem-7.rész

Eddie szemszögéből

Ma Beverly pánikolva írt mindenkire, hogy megkell mutatnia valamit a házában, én kicsit félreértettem, de miután mondta hogy nagyon félelmetes dolog, egyből beleegyeztem, hogy elmegyek. Út közben az összes fiú csatlakozott hozzám, és ezzel magam megtudtam nyugtatni, hogy nem én vagyok az egyedüli késő.
-Na végre már!- szaladt félénk Beverly-mutatok valamit, csak apám kinyír ha megtudja hogy fiúkat hozok fel...
-Rendben, akkor Richie, kezd az őrködést.-jelentette ki Bill, és mi megindultunk Rich nélkül a lépcső felé.
-Várjatok! Mivan hogyha az apja megérkezik?
-Csak tedd azt amihez értesz, pofázz neki.-mondta Stan.
-Jahh az megy....
Amikor felértünk a lakásba, megálltunk egy ajtó előtt. Sötét volt, és félelmetes...
-Arra van...-szólt Bev és az ajtóra mutatott.
-Na de mi?-kérdeztem.
-Nézzétek meg...-mondta és megindultunk.
-Most menjünk be a fürdő szobába? Csak mert mondanám hogy a balesetek 89%-a ott történik és... És... Baktériumok meg gombák, meg minden fertőző lény ott van...-hadartam, és Bill kinyitotta az ajtót. Minden véres volt, szószerint minden. Majdnem elhánytam magam és elkezdtem remegni.
-Látjátok? Mert apám nem lát belőle semmit, és most teljesen őrültnek hisz!-suttogta Bev csalódottan.
-H-ha te megőrültél, akkor mi is...-mondta Ben és mindenki egyetértően bólintott.
-E-e-ezt nem hagyhatjuk így...-jelentette ki Bill, és elkezdtünk takarítani. Nagyon gusztustalan volt az egész takarítás. Én a véres ruhadarabokat csavartam ki kesztyűvel, és a számban az ínhalátorral. Az örökké valóságnak tűnt ez az óra, de nem volt olyan rossz, mint amikor anyámmal a kórházban bent kell ülni egész hétvégén.
-Tényleg! Tök jó volt nekem itt szobrozni!-bicajozott körbe-körbe Richie, miközben mi a dombon sétáltunk lefele.
-Kussolj Richie.-mondta Stan.
-De most komolyan, nem én vagyok a hibás, hogy a csaj kitalálta hogy a nunája véres cafatokat hányt!
-E-ezt nem kitalálta.... É-én is láttam valamit.-motyogott halkan Bill.
-Valami véres dolgot?-kérdezte Ben.
-Nem olyat...H-hanem... G-georgiet...-erre a mondatra mindenki egyszerre Bill felé fordult megdöbbenve-Teljesen igazi volt.... V-va-vagyis csak a-annak tűnt, de aztán jött a...
-Bohóc.-fejeztem be- én is láttam- erre egyszerre elkezdet bólogatni Bill, Stan és Ben.
-Várjunk! Akkor csak szüzek láthatják ezeket, és én azért nem látom?-nevetett Richie mire én csak ránéztem hogy ne most viccelődjön. Aztán hallottuk Bowers hangját messziről, és annak az irányába fordultunk, és ott volt a kocsi.
-Na basszus... A seriff kocsija, nagyon gyorsan húzzunk innen, mielőtt megtalál minket Bowers...- mondtam halkan, de úgy hogy minden lúzer hallja.
-Az ott... N-nem a házi sulis gyerek bringája?- kérdezte Bill, rámutatva a kocsi melletti lévő eldőlt biciklire.
-Segítenünk kell neki!-mondta Beverly. Stan és Richie nagyon nem akart de végül bejöttek velünk.
Mire odaértünk csak annyit láttunk hogy Henry Mike-ot leteperve majdnem beleverte a követ a fejébe, csak erőből neki vágott Bowersnek egy másik követ Bev, mire ő hátraesett. Kínos csönd volt, mindenki megragadott egy követ, közben Mike átkúszott a folyón hozzánk, és Bowers haverjai segítettek neki felállni.
-Jól választottatok lúzerek. Simán szop...-mutatott Beverlyre- csak szépen megkell kérni...-gúnyolódott, és a nadrágját fejebb húzta a farkánál. Ben nagyon felhúzta magát, és fejbe dobta kővel Henryt és gyorsan megfogták őt.
-Vigyázz ez hülye...-szólt az egyik, mire megint fejbe dobták őt, méghozzá nem más, mint Beverly. Ők is köveket ragadtak, nem hagyva magukat.
-HÁBORÚ!-ordított fel Rich, és egyből fején dobták őt is, mire elesett. Dobtuk ahogy csak tudtuk Bowersékre a köveket, és ők is ránk. Végül addig ütöttük őket, míg vissza nem vonultak, egyedül Bowers feküdt a földön, mindenki egymásra nézett leizzadva és lihegve. Felsegítettük Mikeot, és mindenki visszament a bringájához, csak hátulról hallottam egy hangot.
-Menj szépen, és szopd le apádat te elbaszott farok!-mondta Richie, gondolom Bowersnek.

-Ezt nem kellett volna... Így titeket is betámad majd...-szólt Mike.
-Ki? A hülye Bowers? Áhh többször is próbálkozott már- mondtam.
-Igen, de most az e-egyszer legalább mi nyertünk! Nagyon jó érzés.-mondta Bill.

Lementünk a városba kicsit pihenni, és megálltunk egy fagyizó előtt. A többiek a falnak dőlve beszélgettek, én pedig csak néztem ki a fejemből.
-Hé, Ed's-bökött meg Richie.
-Mondtam már hogy ne hívj így! Mivan?
-Meghívlak egy fagyira. Milyet kérsz?
-Tényleg? Hát akkor... Vaniliát!
-Klassz, én is.-mondta, és megvette nekem. Odanyomta a kezembe, és közelebb mentünk a többiekhez.
-Miről beszéltek?-érdeklődött Richie.
-Amiről mindig!-válaszoltam neki.
-Szerintem csak egy ideig felejtik el őket...-nézzett Bill-re Ben.
-Ezt hogy érted?-értetlenkedett Bev.
-Hát... Újra átnéztem a város történetét, és kilistáztam a nagyobb eseményeket. Az 1908-ast, az 1935-öst meg az 1962-es tragédiákat. Ha ezt kiszámolod, pontosan huszonhét jön ki, tehát ezek az események 27 évenként vannak.

Kicsit közelebb mentünk a parkhoz, ahol ilyen felvonulások voltak, biztos valami helyi fesztivál miatt.
-Ha jól értelmezem akkor 27 évente jön elő az a valami, és megeszi a gyerekeket. És aztán mit csinál? Hibernálja magát?-kérdeztem.
-Talán olyan mint a.... A kabóca! Az is ritkán jön elő.- mondta Stan.
-Nagyapám szerint elvagyunk átkozva...aztmondta, bármilyen rossz történik itt, annak csak egy oka van. Derryt kinézte magának a gonosz.-mesélte Mike.
-Nem csinálhatja egy valami! Mindannyian mást láttunk igaz?
-Igen, de lehet hogy csak a félelmeinket láttuk...-állapította meg Mike, mondjuk ez elég reálisan hangzik.
-Igen... Én egy leprást láttam.
-De nem igazi-nyugtatott Stan- Ezekből egyik sem igazi! Így fogjátok fel. Sem a te leprásod... Sem Billynek Georgie... Sem... Az a nő akit én láttam..
-Jó csaj?-röhögött fel Richie.
-Nem! Rohadtul nem jó csaj!
-Te mit láttál Mike?-kérdeztem tőle.
-Durva dolgot. Ismeritek azt a leégett házat a Harris utca végén? Bent voltam amikor kigyulladt. Engem kimentettek de anyámékat már nem tudták. A fejükről a bőr csontig égett. Mindig azt látom és hallom, ahogy verik az ajtót és segítséget kérnek. Mindenki fél valamitől..
-Ezt mondjuk igaz...-nézzett hátra Richie.
-És te Rich, mitől fosol?
-A bohócoktól.