"Ja, asszem bejössz."-Reddie fanfiction (IT)- SZÜNETEL

Még Több Emlék- 17.rész

Eddie szemszögéből...
Rosszul vagyok, de nagyon. Szeretnék világgá futni most azonnal, ezek után hogy ilyen könnyen végzett egy ilyen démoni lény a gyerekkori legjobb barátommal... Persze nem ő végzett vele, mivel öngyilkos lett, de Pennywise miatt tette... Tudom hogy túl gyáva volt, még nálam is gyávább, de akkor is nagyon fáj hogy elveszítettem. Sírni mégsem tudtam, mert folyamatosan azt hajtogattam magamban hogy tűnjünk el innen Eddie...vagy... Vagy inkább szívesebben lépnék le Richievel és csinálnék más dolgokat is. Mármint nem kell engem félre érteni!

Elindultam a kocsim felé majdnem futó lépésben hogy eltűnjek és közben azt is hallottam, hogy Richie követ engem.
-Én le léptem komolyan, sziasztok. - mondta Richie a hátam mögött én meg csak egyetértően bólogattam és beszálltam a kocsimba. Lefagytam. Ugyanis azt vártam hogy Richie az én kocsimba szálljon be. De miért vártam én ezt? Egy tini szerelem ennyire hatással lenne az életemre? Nem hiszem el. Nem akarom elveszíteni Richiet! Beszélnem kell vele!

Néhány további pánikolás után elindultam Richie után és elkezdtem követni az autóját. Fogalmam sincs hova tart, de nem hagyom hogy megint itt hagyjon!

Pár perc múlva megállt egy Derry szálloda előtt és kiszállt a kocsijából a bőröndjével. Vajon meggondolta magát? Na mindegy, én is követtem a példáját és ugyanígy tettem. Rám nézett furán, majd elmosolyodott, ettől pedig én nagyon elvörösödtem. Bementünk a szállodába, ilyenkor senki sem vigyázott arra, de mi ennek ellenére lepakoltunk az előszobában, de olyan csendesek voltunk mint még soha.
-Szóval...hogy érzed magad?-kérdezte mire kicsit meglepődtem a kedvességétől.
-Jól, kösz... - zártam le gyorsan. Valahogy szóba akartam hozni ezt a kapcsolat dolgot de nem tudtam magam rá venni. Olyan csendben voltunk, hogy tisztán hallottam a lámpa zúgását. Felment a bőröndjével az emeletre én pedig követtem. Kiválasztott egy szobát, majd kinyitotta. Mielőtt bezárta volna megfogtam az ajtót határozottan és bementem hozzá. Nagyon zavarban voltam, elképesztő hogy mennyire. Ez egy kétszemèlyes szoba, szóval megkönnyebbülve felsóhajtottam. Richiere néztem félve mire ő csak mosolygott és közelebb lépett hozzám.
-Eddie. Figyelj valami komolyról kell beszèlnünk- hervadt le arcáról a mosoly...
-Hallgatlak...
-Szóval emlèkszel hogy mi jártunk annó...-motyogta halkan mire én rábólintottam neki meg felcsillant a szeme, és boldogan a nyakamba ugrott. Elvörösödtem és én is vissza öleltem finoman. Nagyon finom illata volt, olyan mint régen.
-És.. szeretsz még?-kèrdeztem halkan.
-Ja...-motyogta megint.
-Én is azthiszem, de ez nem azt jelenti hogy most járunk!-mondtam pánikolva, egyébként nem is tudom miért pánikolok, csak nagyon zavarban vagyok...
-Hanem?-nevetett.
-Hát... Jó, de félek Rich ettől a hülye bohóctól és meg kell vele küzdenünk ha több időt akarunk együtt tölteni..
-Megoldjuk, mondjuk én is eléggé be vagyok szarva.-engedett el nevetve mire én is mosolyogtam egyet. Boldog vagyok mégis félek..