"Ja, asszem bejössz."-Reddie fanfiction (IT)- SZÜNETEL

Emlékek-15.rész

Richie szemszögéből...

Richie Tozier vagyok. Egy negyven éves humorista akit sokan szeretnek.  Nem dicsekszem vele, hiszen alig tudja valaki de meleg vagyok. Néha lefeküdtem néhány faszival amikor mentem szórakozó helyekre, de még sosem volt kapcsolatom. Ez van, az élet bekaphatja a farkamat! Ma is épp egy fellépésemre készülődtem amikor megcsörrent a telefonom. Gondoltam valami hülye rajongó, és most jól lekoptatom.
-Ki az?- szóltam bele flegmán.
-Szia Richie. Mike Hanlon vagyok, Derryből. - mondta, engem meg elkapott a hányinger. - Szeretném ha találkozna az egész társaság, mármint a lúzerek. Tudod. - mondta, nekem meg hirtelen minden eszembe jutott. Eddie! Eddie, és a lúzerek akikkel nagyon jól éreztük magunkat, még ha szarságba is keveredtünk.
-J-ja p-persze. Majd hívlak. - ezzel kinyomtam és kiszaladtam az erkélyre, és elhánytam magam. Volt már egy fellépésem előtt többször is ilyen, persze csak a pályafutásom elején. De most egyáltalán nem érdekelt a közönség, vagy hogy mit fogok mondani. Csak Eddie érdekelt, az, hogy ahogy eszembe jutott, elöntötte a szívemet a fájdalom a hiánya miatt. Hiányzott nekem. Emlékszem hogy nézett ki, olyan kis édes volt. Na meg az illata is... Vajon milyen lehet felnőttként?
-Rich, mi van veled?? Mindjárt te következel! - szólt rám a buli rendezője (egyébként haverom mert mindenkit ismerek). Vettem egy nagy lélegzetet, ittam egy pohár vizet, bekaptam egy rágót és felmentem a színpadra. Szerettem volna jól alakítani, de azt sem tudtam mit mondok. Borzalmas volt az egész, egyszerűen elfelejtettem 4 viccet és nagyon kínosan éreztem magam. Ennél persze volt már rosszabb de akkor is. Hogy lehet ezzel felhívni 27 év után hogy találkozzak velük, amikor senkivel sem tartottam a kapcsolatot? Eleinte Bevvel és Eddievel igen, de Bev a tanulmányaival foglalkozott, Eddievel meg eltávolodtunk egymástól.. Nem is tudom, talán emlékszik mind arra ami velünk történt? Vagy ha meglát akkor ő is elhányja magát ahogyan én?
Eddie szemszögéből...

Most a munkámba tartok. Nagyon megvagyok elégedve azzal hogy mit dolgozok! Éppen Myra, a feleségem hívott, de többször is elmondtam neki hogy vezetés közben ne hívjon mert veszélyes!
-Igen? - vettem fel.
-Kicsim, itthon hagytad már megint az uzsonnádat, és a bevársáló listát is! Olyan felelőtlen vagy!
-Nem vagyok, miért lennék? Te nem rakod ki soha hogy szem előtt legyen!
-Szóval megint én vagyok a hibás? Gratulálok, amúgy is mindent én csinálok ebben a házban!
-Drágám ezt most ne, leteszem, vezetek. - tettem le, és aztán rá 5 másodpercre megint csörgött.
-Itt Eddie Kaspbrak beszél, miben segíthetek? - mondtam kedves hangon mert nem tudtam ki az.
-Nem mondtad hogy puszi, szeretlek!-mondta Myra, mire a kijelzőre meredtek a szemeim. Egy hívás Derryből.
-Aha... Puszi, szeretlek Mami...
-Mi?
-Vagyis! Mindegy. - nyomtam ki, és felvettem a Derryből indított hívást.
-Háló?-szólaltam meg félve.
-Mike Hanlon vagyok Eddie, Derryből.
-Oh igen... Mike... Hehe... - mondtam, mire csak annyit láttam hogy valami seggarc belém jött oldalról, mármint a kocsiba. Hirtelen nagyon lesokkolódtam. A Lúzerek. Ja persze. Ennyi volt. Csak a legjobb barátaim voltak az életemben. Ja asszem...

Néhány nappal később, még mindig Eddie szemszögéből...

Megbeszéltem Mike-kal a részleteket és odamentem az egyik étterembe ahova utasított. Leparkoltam, és bementem. Ott volt már Mike és... Bill?
-Sziasztok.-köszöntem.
-Atyám, semmit sem változtál.-nevetett Mike, mire átölelt szorosan. Én is megöleltem és elmosolyodtam, majd elengedtük egymást.
-Hát ti sem. - kezdtem volna bele a mondanivalómba, mire bejött még három ember. Beverly, nagyon szép volt, mint régen, kicsit hosszabb haja volt, de ez nagyon jól áll neki. Ben?? Úristen nagyon sokat fogyott, majd meg kell kérdeznem mi történt vele, na és nagyon is jó képű lett. És... Richie.