Örökkön-örökké Eldarya

3.fejezet

Már vagy három napja az erdőben bolyongtunk. Éhes voltam, fáradt és csapzott, amikor is Nevra (mint megtudtam megmentőm nevét) hátra fordult.
- Megérkeztünk. - jelentette ki.
- Hova? - néztem fel rá miközben a térdemen támaszkodtam.
- Eelbe! - mosolygott. Elkapta rólam a tekintetét majd elment.
- Nevra! Megvárnál? - egyenesedtem fel. Fújtam még egyet aztán a srác után futottam. A kapuhoz érve egy őr ránk morgott.
- Nevet! -
- Nevra és....... - nézett rám a fiú.
- Audrey. - motyogtam.
- És Audrey. - nézett az őrre Nevra. Az őr bólintott majd beengedett minket. Egy csomó fura ember mászkált bent, fura ruhákkal. Amint megláttak minket egyből megálltak és furán néztek rám.
- Anyu... Ki ez a fura lány? És miért van ilyen fura ruhákban? - kérdezte egy 4 éves kisfiú az anyjától. Azt már nem hallottam, hogy mit mondott az anyja. Nevra benyitott egy sok ajtós terembe.
- Elviszlek Miikohoz. - nézett rám majd elindult az egyik ajtó felé.
- Ki az a Miiko? - néztem fel rá.
- Miiko a főnök. Ő itt a nagy kutya. - felelte majd benyitott egy ajtón. A teremben egy hatalmas nagy kék kristály volt.
- Miiko. Meghoztam! - felelte Nevra. Miiko hátra fordult és jobban szemügyre vett.
- Tetszik a hajad! - felelte.
- Mi? Miért tetszik? Sima egyszerű barna! - méltatlankodtam majd előre húztam a hajam. Akkor láttam, hogy nagyon nem barna. Rózsaszín és kék pasztell színű volt. Elkerekedett szemmel néztem fel Miikora. A fülemre mutatott. Finoman megtapogattam és akkor éreztem, hogy... Hegyes.
- MI A FRANC? - akadtam ki totálisan.
- Üdv itthon... Hercegnő! - hajolt meg előttem Miiko.............