Örökkön-örökké Eldarya

14.fejezet

A banda nem jött közelebb Eelhez, sőt távolabb mentek. Innentől kezdve nem volt kérdés, hogy semmit nem teszünk. Ykhar örömmel fogadta a felkérést és el is válalta. Egyre több időt töltöttünk együtt és egyre elfoglaltabb voltam így nem volt időm Nevrával vagy a többiekkel lenni. Mondjuk nem is nagyon ismerkedtem össze másokkal a vezetőkön kívül. 

- És akkor véleményem szerint a fiúkat ki kéne küldeni a banda elfogásának segítségére egyes helyekre, hogy szövetséget tudjunk kötni. - tanácsolta a nyúl lány miközben vacsoráztunk. 

- Nagyon cuki vagy, hogy ilyen lelkiismeretesen végzed a munkád, de egész nap királynősdiztem, kérlek szépen, legalább vacsoránál hadd legyek simán Audrey és nem Audrey királynő. - torkoltam le szegény lányt. Ykhar pislogott párat, majd bocsánatot kért. Egy kicsit túl durva voltam vele, így én is elnézést kértem. A vacsora további része csendben történt. Miután végeztem, elköszöntem tanácsadómtól és elmentem a szobámba. A szobámban egy tojás volt egy nem tudom miben. 

- Tetszik? - kérdezte Nevra. 

- Nem úgy volt, hogy én választom ki a tojást? - pillantottam rá. 

- De igen, csak nagyon elfoglalt vagy így gondoltam segítek. És mivel már ismerlek annyira, tudom, hogy ez nagyon tesztett volna neked. Pár perc és ki kel a Minaloo-d. - mosolygott rám a srác. Őszintén szólva valóban cukinak tartottam a tojást így kíváncsian vártam a ki kelését. Közben Nevra famija Shaitan is megérkezett. Ő leült az inkubátorral szemben és figyelte az eseményeket. Én időközben ledobtam a királynő ruhát és át váltottam lazába. Szerettem, hogy Nevra mellett magam lehetek. Valkyon vagy Miiko előtt ugyan ezt nem mertem. Amig vártunk minden féléről beszélgettünk. Feljött a földi élet, hogy itt Eldaryában hogyan képzelik az embereket és milyen legendák terjengnek rólunk. Én elmeséltem a mi világunkban lévő mítoszokat a vámpírokról. Közben ki kelt a kis állatkám. Szeléné nevet kapta. 

- Szeléné? - 

- Igen. A görög vallásban Szeléné a hold istennője. - magyaráztam. Nevra bólintott egyet, majd tovább kérdezett világunkról. Ahogy érzékeltem nagyon érdekli. Én meg mindent elmeséltem neki amit csak tudtam. Mosolyogva figyeltem, ahogy teszi fel az újabb kérdéseket. Sosem láttam így. Eluralkodott rajta a gyermeki kíváncsiság. 

- És ti mivel fizettek, ha nem maanaval? - 

- Mindenhol mással. Romániában lejjel, Angliában fonttal, Amerikában dollárral és Magyarországon forinttal. De számos Európai országban euroval fizetnek. - magyaráztam. 

- Wow... - dőlt hátra a fotelben. - Amúgy lenne kedved holnap eljönni vadászni? - kérdezte. 

- Már vártam, hogy mikor hívsz el megint. - nevettem el magam. Nevra megpuszilta a homlokom, majd jó éjszakát kívánt és elment. Meg simogattam Szeléné fejét, majd mi is ágyba bújtunk. 

Másnap este az erdőben versenyeztünk Nevrával. Szerettem, hogy olyan elborult elmélye van, mint nekem és simán képes velem versenyezni éjszaka az erdő közepén. A ligethez érve le lassítottunk. Majd nevetve egymás felé fordultunk. Kezdtem úgy érezni, hogy Nevra nem csak egy sima barát, hanem több. 

- Öhm... Nevra? - szóltam hozzá zavartan. Kérdőn felém pillantott. - Neked.... Van most barátnőd? - kérdeztem meg kerekperec. 

- Miért? Tetszem neked? Vagy esetleg te válalnád ama megtiszteltetést, hogy legyél a barátnőm? - húzta fel az egyik szemöldökét miközben folyamatosan mosolyogtam. Istenem mekkora idióta vagyok, hogy ezt megkérdeztem. 

- Hülye! - löktem oldalba, mire nevetve elfordult és hallgatózni kezdett. Én is elkezdtem fülelni, de nem hallottam semmit. - Én nem hallok semmit. - jegyeztem meg. 

- Én se. - fordult felém. Szentjános bogarak kezdtek el felszállni. A szellő is elkezdett lágyan fújni. A lángoló virág, amely csak este nyílik kivirágzott. Nevra rám nézett. Közelebb jött. Már szinte éreztem a leheletét az arcomon. Megfogta a derekam és mélyen a szemembe nézett. Nem tudom, hogy meddig maradtunk így, de egy időután Nevra egyre közelebb hajolt hozzám, míg végül ajkaink össze nem értek. Nyelveink vad táncba kezdtek. Ajkaink egymásba forrtak. Át karoltam a nyakát, mire ő közelebb húzott magához. Fogalmam sincs, hogy mennyi ideig csókolóztunk, de egy idő után elváltunk egymástól. A homlokát az enyémnek döntötte. Éreztem ahogyan kifújja a levegőt. Nem sokáig maradtunk így, úgyanis vágyaink újra felkerekedtek és ismét magához húzott. A sokadik ilyen alkalomnál már Nevra elengedett. Mosolyogva megfordult, majd elindult. 

- Nevra! - futottam utánna. 

- Tessék? - fordult vissza hozzám még mindig mosolyogva. 

- Most akkor...? - kezdtem, de inkább utaltam, minthogy ki mondjam. 

- Akkor? - húzta fel a szemöldökét. 

- Mi most együtt vagyunk? - kérdeztem. Nevra mosolyogva felém hajolt, majd újra megcsókolt. 

- Ez elég válasz? - lehelte. Majd ismét elindult. Mosolyogva utánna futottam és megfogtam a kezét. Nevra rá kulcsolta az ujjait az enyémekre. Így mentünk vissza a HQ-ba. A szobámnál ismét egy csókkal elköszönt, majd elindult a sajátja felé. Szeléné szomorúan leült mellém. 

- Na mivan, irigy vagy? - simogattam meg a buksiját, majd be mentem a szobámba és elvetődtem az ágyamban...................