11.fejezet

300 14 0
                                    

Köpenyben rohantam át a sok ajtós termen, vissza-vissza nézve, nehogy valaki rajta kapjon a takarodó utáni rohangálásomon. A hajam elég feltűnő, így a köpeny kapucnijába rejtettem hosszú hajzuhatagom. A piacra kiérve lassítottam lépteimen és Nevrát kerestem tekintetemmel. Ám, sehol senkit nem láttam. Több percnyi várakozás után is csak a szél halk sűvítését hallottam. Szomorúan konstatáltam, hogy valószínűleg Nevra csak felültetett. Hisz mit is vártam egy született szoknya vadásztól? Össze szorítottam a szemeim, hogy a csalódottságtól ne kezdjen el folyni a könnyem.
- Na ki vagyok? - fogta be hirtelen valaki a szemem. Azonnal megismertem a hangot.
- Azt hittem, hogy nem jösz el. - fordultam meg és Nevra szürke szemébe néztem.
- Már hogyne jönnék? Csak volt egy kis galiba az adminisztrációval, de már minden rendben. - mosolygott le rám. - Hoztam neked valamit. - nyalta meg a száját. Elkerekedett szemekkel néztem rá. Majd előhúzott egy szál rózsát a háta mögül. Elmosolyodtam.
- Köszönöm. Honnan tudtad, hogy ez a kedvencem? - kérdeztem érdeklődve. Nevra csak megvonta a vállát.
- Mehetünk? - mutatott a háta mögé.
- Igen! - feleltem.

A séta közben rengeteg mindenről beszéltünk. Feljött mindkettőnk múltja, beszéltünk arról, hogy mi a helyzet itt Eldaryában és filozófáltunk a jövőről is. Ám a nagy beszélgetésekben a fiú gyomra megkordult.
- Na mi van? Éhesek vagyunk? - kérdeztem szórakozottan.
- Lehet. - felelte zavartan.
- Gyere, menjünk enni. - álltam fel egy halk nevetés kíséretében. Az éléskamrában mégtöbb dologról beszéltünk.
- Te nem fázol? - kérdeztem Nevrát. Felnézett rám, majd egy kis idő múlva bólintott. A fejemmel oldalra biccentettem jelezve, hogy jöjjön utánam. A vámpír érdeklődve elindult utánnam. A trón terembe nyitottam be. A legmelegebb hely volt az épületben.
- Felség! - halot meg előttem és ki tette a kezét.
- Ohh, köszönöm! - fogadtam el a segítségett és leültem a trónba.
- Mi az ítélete? - kérdezte.
- Nos.. Nagyon nehéz volt, ezt meghozni, de az ítéletem az, hogy..... - kezdtem el gondolkodni.
- Hogy? - hajolt közelebb Nevra.
- Hogy... - mondtam zavartan, egyre jobban elpirulva. Ám Nevra nem folytatta, hanem csak közelebb és közelebb hajolt míg végül............

Örökkön-örökké EldaryaOnde histórias criam vida. Descubra agora