*Audrey*
Percek óta fagyoskodtam a folyosón. A csata hangokat, csak nagyon tompán hallottam. Baromi vastag volt a fal. Szomorúan konstatáltam, hogy innen nincs menekvés. Nyílt a titkos ajtó. Féltem, hogy Lesly vagy a Főnök jött vissza, ezért hátat fordítottam, de két erős kar szorított meg. Két nagyon ismersős kar.
- Nevra! - fordultam felé. A fiú magához ölelt. Majd egy csókot adott. Eloldozott, majd kezen fogott és futni kezdtünk a harc helyére. A látvány amit láttam, az borzalmas volt. Rengeteg sebesült és hulla volt. Nevra ismét beszállt a harcba és én sem akartam ki maradni. A földön találtam egy tőrt és azt felkapva rontottam neki az ellenségnek. Egész jól ment a közel harc, azonban egy óvatlan pillanatban megvágtak engem is. Oda kaptam fájdalmamban, majd elkaptak.
- ÁLLJ! - kiáltotta az elrablóm. A fegyverét folyamatosan a torkomnál tartotta. - Ha nem adjátok fel, akkor elvágom a torkát! - fröcsögte. Mindenki megfagyott. Senki nem tudta, hogy mi legyen.
- Most véged! - kiáltotta Karenn és a kését át szúrta a férfi torkán. A karja elengedte a torkom és erőtlenül össze esett a teste. A szövetségesei nekünk rontottak, azonban Miiko egy könnyed varázslattal megölte őket is. Mindenki lihegve figyelte a pusztítás nyomait. Nevra oda jött hozzám és a sáljával bekötözte a sebem. Magához ölelt és adott egy puszit a homlokomra.
- Nevra. Megszegted a szabályt. Sajnálom, de megfosztalak a gárda vezetői pozíciódtól és száműzlek Eelből. - lépett hozzánk Miiko. Nevra bólintott.
- Hogy mi? - kérdzetem.
- A királynővel senki nem jöhet össze. Ez a szabály. -
- Én vagyok a királynő és én azt mondom, hogy Nevra nem megy sehova. Ezt a szabályt eltörlöm! - mondtam kimérten. Miiko nem nagyon tudott ezzel mit kezdeni, mivel én vagyok a királynő.
- Rendben. - suttogta.
- Azonban, Nevra. Szeretlek, de megfosztalak a vezetői pozíciódtól... - suttogtam. A fiú ki kerekedett szemekkel nézett rám.
- Mi? - értetlenkedett.
- Az Árnyék gárdát mától Karenn vezeti. - mondtam. Karenn alig hitt a fülének.
- MI? Tényleg? - örült meg a hírnek.
- Sajnálom Nevra. - fordultam felé.
- Az a lényeg, hogy maradhatok melletted. - ölelt magához.
- Menjetek szobára! - dobott meg minket Ezarel egy marék fűvel.
Pár hét múlva
- Nevra, kérlek mondd utánam. Ígérem, hogy uralkodni fogok Eldarya felett, jóban.... -
- Ígérem, hogy uralkodni fogok Eldarya felett, jóban.... - mondta Nevra.
- Rosszban.... -
- Rosszban... -
- Igazságosan. -
- Igazságosan. -
- És ígérem, hogy mindent megadok a népemnek és, hogy mindig ők lesznek az elsők számomra! - fejezte be a pap.
- És ígérem, hogy mindent megadok a népemnek és, hogy mindig ők lesznek az elsők számomra! - fejezte be.
- Én Frederic Ronna megkoronázlak Eldarya királyává! És innentől kezdve Audrey királynővel fogsz uralkodni Eldarya felett. - tette rá a koronát, majd nála is megcsinálta azt a jogaros almás cuccot. Nevra mellé léptem. És együtt fordultunk a népünk felé, akik hatalmas nagy éljenzésbe kezdtek..............................
~Vége
YOU ARE READING
Örökkön-örökké Eldarya
Fanfiction- Tetszik a hajad! - felelte. - Mi? Miért tetszik? Sima egyszerű barna! - méltatlankodtam majd előre húztam a hajam. Akkor láttam, hogy nagyon nem barna. Rózsaszín és kék pasztell színű volt. Elkerekedett szemmel néztem fel Miikora. A fülemre mutat...
