Loki elveszett naplója [Befejezett]

2. Nap

Elmentem a sámánhoz, kértem tőle egy kis hangulatemelő főzetet, amit végül inkább közösen tekertünk, és szívtunk el, mert, ami itt folyik, kérem szépen, azt tiszta fejjel, már nem lehet elviselni.

Mondom, mi van.
Atyám hazudott nekem, ezerötven éven át!
Mekkora kreténnek kell ahhoz lenni, hogy ennyi ideig ámítsd a fiadat, miközben a fejét simogatod:
Egyszer még király leszel, te kis hóember.

Mármint persze, félre rakott nekem egy trónt, valahol a segghideg világ legmélyén.
Ki az a nyomorult hülye, aki Asgardban nő fel, aztán elmegy a világvégére uralkodni?

Persze, nem mondta el! Magamnak kellett rájönnöm, és még tagadta is, aztán meg még őt kerülgeti a szívroham, amiért így átverte a fejem.

Pillanat és folytatom, csak itt óbégat egy szivárványszínű unikornis az ablak alatt.

...

Jól van, szóltam neki, hogy fogja be. Haza fele már, így is az agyamra ment egy hordányi táncoló jegesmedve. Nem tudom, mi van ma. Egy napja vagyok király, de mindenki meghülyült.

Ja, igen, Thor.
Az a majom Midgardon üdül. Atyánk heccből kiátkozta, mert megint nem tudta tartani a száját, szóval büntiben van, amíg bocsánatot nem kér, és meg nem bánja bűneit.
És atyánk mit csinált még? Mivel elvette Thor erejét, nincs, akinek a fogasán lógjon a kalapács, de a helyett, hogy nekem adta volna a Mjölnírt, inkább ledobta a Bifröströl. LEDOBTA!
Soha többé nem veszek nekik semmit Nidavellirben.

Szóval Odin téli álomba szenderült, anyám tövig rágja a körmét, Thor gyanítom sört vedel, meg a hasát sütteti, és csajozik Midgardon, én meg tartsam rendben a királyságot, meg kordában ezt a Jötunös balhét is - köszi Thor -, amíg bátyám haza nem jön, vagy Odin fel nem ébred.

Pfff... Na, és ez az állítólagos családom, akiknek még én legyek hálás, hogy életben hagytak! Felfordul a gyomrom. Hülye Odin, hülye trón, hülye Asgard!

De legalább Sif, még mindig gyönyörű.