Loki elveszett naplója [Befejezett]

15. nap

Midgardon jártam a bátyámnál. Két hete van itt és a nyomorult marha máris az emberek fogságába esett. Na, ennyit a hatalmas Thorról és az ő végtelenül viharos erejéről.
Verdandi a tanúm, próbáltam nem röhögni a látványon. Nehezen ment, de hősiesen kibírtam. Rém szánalmasan festett, mégis kegyes voltam hozzá, mint mindig. Elmondtam, hogy atyánk meghalt ugyan, de semmi pánik a többit intézem, mindent lezsíroztam.

A trón, a királyság, a kilenc birodalom. Egyikkel sem kell bajlódnia, mert kezembe vettem a dolgokat. Persze, sehol egy hála ima, vagy köszi testvér, hogy helyre hozod a káoszt, amit okoztam!

Minek töröm magam egyáltalán?

Majdnem sírt, kétségbeesése, kis híján meghatott, már szinte megszántam a kis mamlaszt, de sosem voltunk azok a túl érzelgős testvér pár, nem akartam megtörni ezt a szép szokást. Különben sem értem miért van úgy kiborulva. Ő új életet kezdhet az emberek között a kis nőcskéjével, én meg rázhatom helyre a birodalmat. Míg ő lógatja a lábát a piszkos munka megint nekem jutott, és még ő van kibukva.

Azért vetettem a Mjölnirre is egy pillantást, gondoltam haza viszem, jobb ha Asgardban pihen a kincstárban, mint a Midgardi sivatag közepén, de az a vacak meg sem mozdult!

De végülis kinek kell az a kacat, van egy Gungnirom gyerekek!