Kiváltságosak

4. Mégis élek

Az ágyamban ébredek a telefonom csörgésére, hat óra van. Már megint egy őrült álom, de az oldalam fáj, oda rohanok a tükörhöz. Sebes az arcom és ma dolgoznom kell. Egyáltalán hogyan kerültem haza. Talán Bell tudja.

-Szia miért zargatsz ilyen korán még csak 6 óra.-dünnyögi.

-Hogyan kerültem haza?

-Hát haza sétáltál.

-Nagyon sokat ittunk tegnap és nem emlélszem a haza útra.

-Azért annyira nem ittunk sokat, lehet belekevertek valamit az italodba.

-Dehogynem ittunk sokat alig tudtunk haza mászni hozzád.

-Azért ezt nem mondanám, annyira nem ittunk sokat, hogy ne emlékezz, hogy mentél haza. Szinte józan lehettél mikor innen elindultál.

-És tegnap találkoztunk egy Erik nevű emberrel nem?

-Igen találkoztunk azzal az ocsmány alakkal.

-Micsoda? Tegnap még azt mondtad jóképű.

-Te ittál már a találka előtt is? Olyan alacsony volt mint én és még kövér is.

-Ez, hogy lehet? És a doboz cigi amiről beszéltünk? Tudod a Flamingo cigi.

-Igen tudom. Lehet attól volt valami bajod.

-Bell szörnyen érzem magam. Nemtudom, hogy mi van velem. Olyan zavaros minden én már ezt nem tudom elviselni.

-Grét nyugi. Átmenjek hozzád? Megijesztesz. Mostanság nagyon furán videlkedsz. Komolyan elkéne beszélgetnünk, de nem hagyod. Lehet pszichológusra lenne szükséged.

-Nem vagyok őrült. Inkább majd neked elmondok mindent.-az kéne még, higy bezárjanak.

-Rendben örülök, hogy végre ezt mondod.

-Bocsi, hogy felkeltettelek és köszi hogy meghallgattál.

-Tudod, hogy rám bármikor számíthatsz.

-Tudom, köszi. Szia.

Előszedem a legjobban fedő alapozóm és púderem. Szerencsére teljesen eltünteti az arcomon lévö lila foltot és horzsolást. A jobb oldalamon egy hatalmas lila folt van. Megyek a fürdöbe, lezuhanyzok megborotválkozok, fogkrémes lesz az arcom pedig az elöbb fedtem el a sebet szerencsére letudom ugy törölni, hogy a smink nem sérül. Felveszek egy selyemből készült fehér haspólot az új fekete kosztümömhöz. A póló pont, hogy fedi a szoknyát. Ránézek az órára fél 7, de nekem csak 8 ra kell bemennem. Ruhástul belevetem magam az ágyba. Állítok egy ébresztőt hét óra tíz percre ha véletlenül elaludnék. Aztán becsukom a szemem. Újra csörög a telefon. Nehezemre esik felkelni. Kicsit meggyűrődött a ruhám, de nem érdekel. Rendbe rakom az ágyat, aztán feldobok egy kis szempillaspirált. Felkapom a kosztümfelsőm és a táskám. Belebújok a fekete tűsarkúmba, majd elindulok lefelé a lépcsőn, vércseppek vannak és sárnyomok. Lesietek a kocsimhoz, megsimítom a motorházát és bepattanok. A cég előtti parkoló helyem most is üresen áll az érkezésemre várva. Úgy tűnik ez is az előléptetés kiváltsága.

Bemegyek az ajtón 5 percel nyitás előtt vagyunk.

-Sziasztok!-üdvözlöm barátságosan a munkatársaimat. A legtöbben kösszönnek. Bemegyek az irodámba. Ránézek az asztalomra és ahelyett hogy üres lenne két kb 10 cm vastag köteg vár.

-Nemár.-nyávogok hangosan. Nem úgy volt, hogy múlt héten mindent megcsináltam és most nem lesz annyi dolog. Leülök az asztalomhoz és elkezdem nézegetni a papírokat, úgy tűnik már megint elszabtak valamit és nekem kell helyre hozni. Hogy lehet összekeverni a kiszállítást. Nem az én dolgom ezeket összerendezni. Kopogás nélkül jönnek be az ajtómon, ezt egy valaki szokta csinálni.