Kiváltságosak

2. Szebb nap jön

Teljesen kipihenten kelek. Még hét óra sincs. Tárcsázom a fönököm számát.

-Szia Gábor. Azért hívlak, hogy ma nem tudok bemenni dolgozni.

-Szia. Mindent elintéztél múlt héten úgyhogy ma lehet csak unatkoztál volna, de van valami baj?-kérdezi érdeklődőn. Mióta mindent elintézek helyette mégjobban a kedvence lettem. Vagyis remélem, hogy csak ezért.

-Nincs semmi baj. Holnap találkozunk.

-Oké, szia.-kinyomom a telefont.

Vissza dőlök hátha tudok még aludni. Fél órát forgolódok és nem sikerül. Kimászok az ágyamból, kimegyek az előszobába, az ajtóm zárva. Végre kicsit megnyugodhatok. Hülyének érzem magam, hogy egy álomra képes voltam azt hittem, hogy valóság. Pedig olyan élethű volt. Bemegyek a konyhába és összedobok egy melegszenyát aztán megyek felöltözni. Féldoboz cigit találok az egyik farmerom zsebében, pedig már azt hittem nincsen sehol, oda megyek az ablakhoz kinyitom és rágyújtok egy szálra a gáztűzhely gyújtójával. Méllyen a tüdőmbe szívom a káros füstöt na meg a nikotint, a harmadik slukknál elkezdek szédülni, most jól esik ez az érzés, csak erre koncentrálok. Nézem ahogy a füst száll majd eloszlik a levegőben. Kiélvezem az utolsó nyári hónapot úgyhogy mini testhezálló egyberuhát veszek fel ami sötétbarna és egy bézs színű szandált. A táskámba dobom a fél doboz cigit, na meg a pénztárcám. Lekapom a cipőszekrény melletti kulcstartóról az én kis 2012 es gyártású NAIAS piros porschem kulcsát és lecsattogok a ház előtti parkolóba. Elég nagy a forgalom és sok a lámpa, fél órámba kerül, hogy beérjek a belvárosba. Maradok a megszokott helynél a Lalifa-nál. Vagy húsz percig nézelődök, de semmi nem fogja meg a fantáziámat.

-Jó napot kívánok! Segíthetek valamiben?

-Jó napot! Igen, én valami igazán jól kinéző kosztümöt keresek feketében, szürkében, esetleg kékben.

-Rendben mindjárt mutatom, de ahogy megláttam egy igazán különleges kosztüm jutott eszembe.-elkezd sétálni hátra, arra még szét sem néztem. Tologatja jobbra majd balra a ruhákat.-Itt is van.-tényleg gyönyörü ez a darab. Fekete, a szoknya rész viszonylag egyszerű, de a kosztümfelső deréktájt tíz centi vastag vízszintes vonalban átlátszo csipke. Bomba jól néz ki, de talán ez nem munkahelyre illő. Az ára pedig az egekben van.

-Ez tényleg igazán szép. Tudna még nekem ehhez hasonlóakat mutatni?

-Persze mutatom a többit is.

-Rendben köszönöm.- mutat még pár kösztümöt de egy sem tetszik ugy mint az első.

-A fekete csipkéset szeretném felprobálni, a sötét kéket és a bézst is.

-Rendben máris hozom a méretében.

-Köszönöm.-pontosan illett rám az összes, ez a nö érti a munkáját, a 40 es éveinek a végén járhat rendezett kontyban van piszkos szőke haja és ő maga is kosztümot visel halványszürkét.-Mind jó lett.-mosolyog rám kedvesen. Mosolyoghat is ha ugyan annyi lenne a fizetésem mint régen ezt nem engedhetném meg magamnak.

Ezzel a teendővel végeztem, de még előttem az egész nap. Még dél sem múlt el. Valahogy legbelül még mindig nyomasztó érzés van bennem, bármit teszek nem szűnik. Bulizni akarok egyet, nagy társaságot akarok, vagy kéne valami ami leköti a figyelmem erről, hogy rosszul érzem magam. Lehet nem is a gyilkosság miatt van, egyszerűen a magányba bolondulok bele. Haza érek és kipakolok a gardróbomba helyet kell csinálni az új holminak. Nagyobb rendet kéne már itt is raknom, és már rég nem takarítottam. Nem baj majd a hétvégén, ezt az egy napot már nem erre fogom szánni. Hétvégén elmegyek bulizni hátha felcsípek valami pasit. Még ha nem is lesz több szexnél, akkor is megéri. Kivagyok éhezve. Több mint fél éve nem voltam bulizni, a felismerés szörnyen lesokkol. Már tárcsázom is Bell számát.