Kiváltságosak

8. Mi jöhet még?

Délutánra a tóparti nyaralónál vagyok. Semmi baja a kétemeletes faháznak. Van egy kisebb terasza ahonnan az egész tóra rálátni. A környéken látni pár nyaralót de úgy tűnik most mind üres. Miután szemügyre vettem bemegyek a házba. Annyira nem is poros mint amilyenre számítottam. Feltörlöm a világos parkettát és kicsit megtörlöm a portól a tárgyakat. Az alsó emeleten a konyha, wc és nappali van felsőn pedig a fürdö és a hálók. Olyan régen voltam már itt. El is felejtettem milyen gyönyörű ez a hely, a tiszta tó és a körülötte lévő fenyőfák. De valakik hiányoznak, a szüleim. Sírni kezdek azon a kanapén ahol régen hárman ültünk. Nem biztos, hogy ez volt a legjobb ötlet, lehet nem kellett volna ide jönnöm, de mielőtt még teljesen megbolondulok vagy megölnek látnom kellett ezt a helyet. Imádtam itt tölteni a nyarakat, imádtam a szüleimet és ők is engem. Sokáig depressziós voltam a haláluk miatt és szerettem volna meghalni, de most, hogy lehet itt az idő valahogy félek a közelségétől. Kimegyek és beleszippantok a friss levegőbe. Kiakarom üríteni az agyam. Körbe sétálok a tavon, lehet találkozok nyaraló emberekkel. Van egy híd a tó távolabbi keskeny felén ez régen nem volt itt, újnak tűnik és stabilnak. Átsétálok rajta. Kicsit ijesztő nem sokkal a víz felé lett építve, a fa oszlopok mélyen a tó aljába merülnek, a közepén megállok és csak nézek le a mélybe, több méternyi is lehet. Amikor leérek a hídról egy nagy faházzal találom szembe magam. Ez is újnak tűnik és rendben tartottnak. Nem rég lehettek itt a lakók. Egy focilabda van az út közepén hagyva. Oda sétálok a kapuhoz, hogy bedobjam, de egy kutya megugat én pedig halálra rémülök.

-Bátor nyughass!-erőss férfias hang, össze rezzenek tőle.

-Jónapot kint maradt a labdájuk.-hallom a férfi közeledtét, de nem látom a kerítéstől. Kinyitja a kaput a kutya már meg sem mukkan.

-Helló, köszönöm. Itt nyaralsz a családoddal?

-Egyedül jöttem.- kis zöld szemei rám merednek, igen okos dolog rákötni idegen emberek orrára, hogy egyedül vagyok itt. Vaskos erőss kezét felem nyujtja.

-Ben.

-Grét.- Harmincas éveinek az elején járhat barna rövid haja és szakálla van. Olyan mint egy favágó.

-Egyedül nyaralsz? Én is egyedül vagyok. A barátaimnak már haza kellett utazniuk.

-Igen egyedül jöttem, szeretnék kikapcsolódni.-odanyujtom neki a labdát.

-Akkor nem tartalak fel tovább. Viszlát.

-Viszlát.-vissza sétálok a házhoz. Furcsa egy ember. Az a tipikus mackós alkat, megtermett karokkal biztos fizikai munkát végez. Bekapcsolom a tv-t, de semmi értelmes nem megy benne. Annyi eszem volt, hogy kaját nem hoztam. Semmi kedvem sötétben kimászni a házból. Már majdnem álomba szenderülök mikor kopogtatást hallok az ajtómon szinte szó szerint össze szarom magam.

-Jó estét. Segíthetek valamit?

-Szia eltűnt a kutyám és már körbe néztem pár helyen. Nem láttad véletlenül valamerre?

-Nem, de ha látom feltétlenül szólok.-mosolygok, de remélem nem akar tovább cseverészni.

-Nincs kedved velem vacsorázni?-szánalmas próbálkozás.

-Sajnálom de nagyon fáradt vagyok, most készültem éppen aludni.-a labát beljebb csúsztassa a köszöbömön így nem tudom kizárni.

-Pedig ma csináltunk a barátaimmal bográcsost.

-Mi lenne ha holnap átugornék és talán együtt ebédelhetnénk.

-Holnap nem jó mennem kell haza.