Kiváltságosak

5. Lesz ez még jobb is

Halk csörgésre kelek.-Hol a táskám.- pattanok föl az ágyból és rohanok a hang felé. Hat óra, még van időm.

-Erik. Hahó.-szólok hangosan.

-A konyhában vagyok.

-És az merre van?

-Kövesd a hangom és megtalálsz, nem olyan nagy a ház.- magamra kapok egy köntöst ami az ágy szélén van. Sokkal nagyobbnak tűnik a ház mint amilyennek hittem. Kimegyek az előszobába, valami kaja illatot érzek, közevetem az orromat. A gáztűzhelyel szemben áll.

-Jóreggelt.-megölelem hátulról. Az arcomat pont nemtudom feltenni a vállára ezért lábujjhegyre állok. Nyöszörgök ő pedeg oda fordul, megpuszilom.

-Jóreggelt.-úgy tünik végzett mert lezárta a gázt. Igazán jo illata van.-Remélem éhes vagy. Jól aludtál?

-Igen nagyon jól aludtam.-mosolygok rá. A fehér falak között hatalmas a barna konyhapult. Leülök már minden elém van készítve, csak a kaja hiányzik a képből, de azt is szed a tányéromra a zöldséges rántottából.-Tetszik ez a kiszolgálás, soha nem volt még ilyen pasim.-Mit nem mondok, ő nem a pasim.-Ez nagyon jó. Lehetnél a séfem.-próbálom menteni a menthetőt.

-Hmm.-kacsint rám, amivel szinte megbabonáz, helyet foglal mellettem, átmászok az ölébe. Hihetetlenül megnyugtat a közelsége, mintha biztonságban lennék.

-Miért pont pultosként dolgozol?

-A bátyámnak kell segítenem a bárunk vezetésében és szükség volt pultosra. Daviddal nem rég nyitottuk meg. Van még pár ilyesmi bárunk, de azok már jól mennek. Ezt a helyet még be kell indítani.

-Gyorsan feltörtetek hiszen még nagyon fiatal vagy.

-Tudod mi soha nem szűkölködtünk a családommal, a szüleink megharagudtak ránk és azt mondták, hogy ideje saját életet kezdenünk. Persze a milliókat megörököljük, de addig tanuljuk meg, hogy kell bánni a pénzel. Nem voltunk túl hétköznapi gyerekek, de ez elég bonyolult.

-A lényeg, hogy így is sikerült nagyot elérnetek és még tanultál is belőle.

-Tetszik, hogy ilyen pozitívan látod.-arcát az enyémhez dörzsöli, alig érezhető borosta van rajta.

-Én egy bútor cégnél dolgozok mióta befejeztem az iskolát. Nemrég ugrottam a ranglétrán.

-Akkor te is haladsz előre.

-Haladok, de soha nem szerettem ezt csinálni, erre irányítottak.

-A szüleid?

-Igen ők.

-És ők most merre vannak? Itt élnek a városban?

-Nem, ők már nem élnek.

-Bocsi nem akartam rosszat mondani.

-Nem gond, anyám halála óta már 2 év eltelt. Amennyire lehetett már túltettem magam. Nem mondom, hogy nem fáj még most is, de ez később is fájni fog.-nem mond semmit csak halkan megölel, erről eszembe jut azaz este amikor azonosítanom kellett az autóbaleset után. Nem volt senki mellettem csak Bell, átölelt pont úgy ahogyan most Erik, ugyan azzal a sajnálattal és szánalommal. Nem akarok erre gondolni, de nem tudom meg akadályozni a felvillanó emlékeket. A fehér lepel alatt megmerevedett test, felemelték és anyám vérbefagyott arca, jelent meg előttem, ezután kirohantam az épületből. Az eső szakadt ez okozta a balesetét is, hangosan sírtam és ordítottam miközben barátnőm könyörgött, hogy menjünk be a viharról, de én élveztem ahogyan elmos, rám nehezkedik és alig kapok levegőt.