𝑻𝒆𝒓𝒂́𝒑𝒊𝒂! ×𝑊𝑜𝑜𝑆𝑎𝑛×

1.rész

Jó olvasást! 😊
___________________________________

San pov.

Az élet nehéz erre már néhány éve rá jöttem. Vagyis elég régóta tudom, hogy nem könnyű. Egész eddig életemben tanultam érettségi után egyetemre mentem, ahol szociológián végeztem. Jelenleg még is itt ülök munka nélkül mire volt jó ennyi évet pazarolni az egészre.

...

Néhány hónapja még így gondoltam, de most adódott egy lehetőségem. A lehetőséggel pedig élni kell, mert ha nem lehet valami olyat szalasztasz el, amit nem kéne. Neten találtam egy állás ajánlatott a fizetés nem valami kimagasló, de felkeltette az érdeklődésemet.

Egy srácnak kell segíteni. Na most ezzel nem mondtam valami sokat. Szóval a lényeg ez a srác évek óta nem mozdul ki otthonról. Alig beszél csak ha nagyon muszáj és máshogy nem lehet meg oldani. Az okát senki nem tudja. Viszont a szülei megelégelték ezt így kerestek valakit, aki vele tölti a napokat. Viszont nem csak vele kell lenni a lényeg az lenne, hogy valahogy kihozzuk a falak közül. Épp most találkozok a szülőkkel nagyon szeretném ezt a munkát, de nem csak a pénz miatt szimplán segíteni szeretnék.

...

- Gondolom el olvasta miről lenne szó? - kezdi a nő és láttam a szemében a szomorúságot.
- Igen, mindent elolvastam. - mosolygok kisé szomorúan.
- Biztos vállalni akarod ezt? - kérdez rá.
- Teljesen biztos. Szeretnék segíteni.
- Rendben. - sóhajt. - Meg kapod a munkát. Azért az önéletrajzod add ide, hogy meg nézem, de a munka már biztos a tiéd. - oda adtam a lapot, amit eltett.
- Nekem most el kell menjek pár órára addig nyugodtan menj be hozzá. A beköltözésed pedig meg beszéljük, ha visszajöttem. - nos igen, mivel vele kell töltsem szinte minden percem kapok itt egy szobát és itt kell lakjak.
- Rendben. - bólintok.

...

Felmentem az emeletre az első ajtón bekopogtam. Vártam, de semmi így benyitottam. Nem számítottam arra, ami ott fogadott egy földön térdelő fiú előte véres szilánkok és egy törött nagy tükör. Ami szintén kicsit véres volt. Egyből oda szaladtam hozzá.
- Mi történt? - fogtam meg a vállát majd a kezét akartam volna mivel meg láttam, hogy az is csupa vér. De ellökte a kezem és ijedten nézet rám.
- Ne félj nem bántalak. - nyúltam megint a keze felé, de elhúzódott.
- Azt a sebet el kéne látni. - mutattam a kezére amire le nézet majd vissza rám.
- Csak segíteni akarok. - billentettem oldalra a fejem. Valamit motyogott, de semmit nem lehetett érteni.
- Had kötözem be csak rosszabb lesz, ha elfertőződik. - mosolyogtam rá közbe meg fogtam a kezét mire ijedten nézet ismét le.
- Gyere. - elrántotta a kezét felált és a nyitott ajtón át kiment majd bement a fürdőszobába, ami a szobával szembe volt. Utána mentem épp a vért mosta le a kezéről. A helységben találtam mindent, ami kell, hogy le fertőtlenítsem és bekössem.
- Meg engeded? - mutattam felé a kötszert és a fertőtlenítőt. Láttam rajta, hogy nagyon gondolkozik aztán végül leült a kád szélére és felém tartotta a kezét. Óvatosan meg töröltem mivel még vizes volt majd rá kentem a fertőtlenítőt és bekötöttem.
- Kész. - fejeztem be az utolsó simítást és néztem mosolyogva a szemébe. Amint ezt ki mondtam elvette a kezét majdnem felborított mikor visszament a szobába.

- Lehet még se lesz olyan könnyű. - sóhajtottam. De nem fogom fel adni segíteni akarok neki. Nem élhet élete végéig a házban. Biztos van oka rá, de ez nem megoldás. 

___________________________________
Remélem ezt a könyvem is szeretni fogjátok. Jöhet komentbe eddig, hogy tetszik...

2020.02.18.