Wooyoung már évek óta nem mozdul ki otthonról bizonyos okok miatt. Édesanya ezt meg elégeli így hirdet egy munkát. Amire San rá talál így kerül Woo mellé. A feladata az lesz, hogy ki hozza a sötétségből visszahozza a régi énjét és ismét kimozduljon...
Másnap San szinte egész nem ignorált. Pedig már kezdtem örülni a tegnap történteknek erre semmi. Olyan mintha meg sem történt volna lehet csak álmodtam. De San nagyon furán viselkedik nem tudom mért. - Van egy kis dolgom addig maradj itt. Rendben? - menne ki a szobából, de utána szólok. - Mért csinálod ezt? Egész nem alig szóltál hozzám. Hazugság volt, amit tegnap mondtál? - tört ki belőlem a sírás. - Dehogy is. Ilyesmire ne is gondolj. - siet vissza hozzám az ágyhoz és törli le a könnyeim. - Minden szó igaz volt, amit tegnap este mondtam. - nézet a szemembe miközben még mindig az arcom két oldalát fogta. - Mindjárt jövök ígérem. Siettek. - adott egy puszit homlokomra. - És ne sírj sose hazudnék neked. - törli le két kezével a maradék könnycseppeket. Majd egyedül hagy a szobába. Nem tudom mi ilyen fontos este 8kor néhány óra és aludtunk kéne.
...
Úgy fél óra telt el mire San visszajött. - Gyere velem mutatok valamit. - ül le az ágy szélére. - Mit? - nézek rá. - Az meglepi. - elő vett egy kendőt, amivel be akarta kötni a szemem. - Ezt minek? - húzódok hátrább mikor felém közeledik az anyaggal. - Csak biz bennem. - mosolyog én pedig beadom a derekam és hagyom, hogy bekösse a szemem. Elkezd kifelé vezetni fogja a kezem és irányítja merre menyek. - Oké most óvatosan lépcső. - hallom a hangját. Lassan lépéseként megyünk lefelé onnan pedig tovább nem tudom merre. - Most nagyot lépj. - teszem, amit mond és meg érzem az enyhe szelőt. Tehát kint vagyunk a hátsó kertbe. Legalább is valószínűleg ott vagyunk. Teszünk még néhány lépést majd irányba állít és leveszi a kendőt rólam.
Kinyitom a szemem és ami ott fogad tátva maradt a szám. - Azt mondtad nincs sátor...meg oldottam. - húz közelebb magához derekamnál fogva. Egy fehér anyagból készült sátor volt előttem. A bejárat rész kicsit nyitva, hogy be lehessen látni. Bent pedig fények párnák és takarók vannak. - Ezt te csináltad? - fordulok felé. - Igen. Tetszik? Nem túlzás? - bizonytalanodik el kicsit. - Nem. Nagyon tetszik.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Bemásztunk a belsejébe innen még szebben néz ki. Én lefeküdtem mivel elég alacsony volt így ülni nem tudtam volna vagy tönkre teszem az egészet. San meg támaszkodott a fejem mellett és úgy nézet le rám. - Gyönyörű vagy. - kezdte el arcom cirógatni. - Ez nem igaz. - rázom meg picit a fejem. - Ne rontsd el...nekem te vagy a legszebb. - csúsztatja le a mellkasomra a kezét majd onnan az ujjaimra és meg fogja azokat. - Nem akarok elsietni semmit tudom, hogy a történtek után neked nem könnyű befogadni ilyesmit. - kicsit meg ijedtem úgy fogalmazott mintha azt akarná most. - Nem úgy értettem...nem akarok olyasmit...vagyis, de akarok. De...oh istenem ebből már nem jövök ki jól. Olyan béna vagyok ebben. - fordítja el a fejét én meg nem bírom vissza tartani a nevetést. - Nem vagy béna. - kuncogok még kicsit ő pedig visszafordul felém. - Ne néz ilyen cukin rám. - fogom meg az arcát majd engedem el.
- Csak annyit akartam mondani, hogy tudok várni. - tér vissza a kis fére értés kijavítására. - Te nem vagy olyan, mint ő ezt már most tudom. - fogom meg a kezét. - Meg akarlak csókolni. - néz mélyen a szemembe. - Tedd azt. - halkul el a hangom. Elsőnek csak a szemembe néz kicsit jobban felém hajol. A levegő forrt köztünk mint akik valami olyan előtt állnak, amit már régóta akarnak. Az orrunk kicsit összeért így már nem sok volt köztünk. Be nyálaztam párnáim mivel már nagyon kezdtek kiszáradni. Kicsit felemeltem a fejem mert már óráknak tűnt, hogy így voltunk és már nem bírtam tovább. A szívem vadul vert San pedig vette a jelet. Mosolyogva szüntette meg a távolságot köztünk. Lassan mozgatta ajkait enyémeken én ujjaim pólója alá csúsztattam és elkezdtem oldalát simogatni. Tettemre bele sóhajtott a csókba kicsit jobban felém mászott. Majd lassan elvált tőlem és mosolyogva nézet a szemembe. Még mindig az oldalát simogattam mire csak ennyitől egy kisebbet nyögött majd be harapta ajkát. Esküdni mernék, hogy még a szeme is felakadt közben picit. Fel kuncogtam reakcióján, amit észrevett. - Ne neves...érzékeny pontot piszkálsz. - mosolyodik el. - Oh tényleg? - mosolygok gonoszan és elkezdem gyengéden oldalát simogatni. - Nhe. - nyög fel. - Állj. - fogja le kezem én pedig kisé meg szeppenve nézek fel rá. - Ne ingerelj, mert nem fogom tudni vissza fogni magam. - S-sajnálom. - húzom össze magam és kezdek el sírni. - Ne sírj. - törli le egyből a cseppeket. - Ez miattam van ugye? Sajnálom. - szorítja magához remegő testem. - Shh. - simogatja hátam, ami kicsit segít. - Aludjunk. - enged el néhány perccel később. Hátat fordítok neki ő pedig magához ölel.
...
Egy ideje érzem már, hogy valami kemény nyomódik hozzám. Tisztába vagyok vele, hogy ez San, de nem tudok így aludni. Visszajönnek azok a régi emlékek. - San. - szólok neki és remélem még nem alszik. - Hm? - hallom hangját. - Érzem. - utalok a lent lévő dolgokra. - Magadnak köszönd...ne foglalkozz vele aludjunk. - ölel kicsit jobban magához. - De én így nem tudok aludni. - elenged és kicsit feljebb tornázza magát én pedig felé fordulok. - Akkor mi legyen? - néz rám. Csak meg fordulok vissza nyomom és mellkasára fekszek. Lábam rá teszem övéire és egy picit feljebb is húzom. - Wooyoung... - szólít meg. - Mond. - A lábad...rossz helyen van. - felemelem fejem és lenézek, ahol meg látom San dudorát és közvetlenül mellette a lábam. - Nem intézed el magadnak? - ülök fel és fordulok felé. - Most konkrétan arra kérsz, hogy verjem ki előted? - néz a szemembe. - Igen. - fordítom el egyre pirosabb fejem.
___________________________________ Fuu, de gonosz vagyok...most mi lesz itt? Mi fog történni vajon?
