𝑻𝒆𝒓𝒂́𝒑𝒊𝒂! ×𝑊𝑜𝑜𝑆𝑎𝑛×

2.rész

Jó olvasást! 😊

___________________________________

Wooyoung pov.

Meg álltam a tükör előtt a félhomályban nem sokat láttam, de épp eleget, hogy ne tetszen a látvány. Egy vékony srác nézet rám vissza hatalmas szinte térdig erő pulcsiban. Kócos haj be eset karikás szemek. Egy szét rágott száj, ami már jó ideje sose görbült felfelé.

- Egy csődtömeg vagy. - mondom a saját tükör képemnek. Közelebb léptem néhány másodpercig ott álltam majd valami elszakadt bennem és behúztam a tükörnek. Amiből kisebb nagyobb szilánkok potyogtak a földre. Nem bírtam tovább tartani a lábam így a földre rogytam. Éreztem a fájdalmat a kezemben, de nem érdekelt.

Arra tértem magamhoz, hogy valaki itt van mellettem és épp a kezem akarja meg fogni. Amint ezt észrevettem ellöktem közeledő kezét és ijedten néztem rá.
- Ne félj nem bántalak. - nyúlt volt megint kezemért, de nem hagytam.
- Azt a sebet el kéne látni. - mutatott kezemre így lenéztem majd vissza rá.
- Csak segíteni akarok. - billentette oldalra a fejét.
- Hazudsz, minden ember csak hazudni tud. - motyogtam valószínűleg nem is hallotta.
- Had kötözem be csak rosszabb lesz, ha el fertőződik. - mosolygott rám közbe újra meg akarta fogni a kezem, de nem engedtem. Bele néztem a szemébe valami volt benne, ami nem hagyott nyugodni. Kedvesség, de az lehetetlen az emberekből kihalt az ilyesmi. Csak magukra gondolnak és hogy hogy űzhetnek gúnyt másokból. Nincs bennük szeretett és kedvesség ő se más.

- Gyere. - nyújtotta felém a kezét, de inkább felálltam és a fürdőszobába sétáltam, ahol elkezdtem le mosni a már oda száradt vért. Utánam jött amíg én a kezem áztattam össze szedte, ami kell.
- Meg engeded? - mutatta felém a fertőtlenítőt és a kötszert. Nem akartam, hogy hozzám érjen borsódzott a hátam már csak a gondolattól is. Nem undorodtam tőle ilyesmiről szó sincs. Egyszerűen csak nem bírom el viselni, ha egy emberi lény hozzám ér. Mások a bogaraktól, magasságtól, bezártságtól félnek. Én pedig attól, hogy valaki, hozzám ér. Végül leültem a kád szélére és felé tartottam a kezem. Csak is azért hagyom, hogy meg csinálja, mert egyedül nem tudnám.

Figyeltem az újait ahogy óvatosan letörölte a vizet kezemről. Felnéztem az arcára igazság szerint, ha bele gondolok egész jól néz ki. Enyhén szét nyíltak az ajkai ahogy koncentrált a sérülésemre.
- Kész. - nézet rám mosolyogva. Gyönyörű mosolya van és szép sötét szemei.

Miket beszélek? Hiszen én gyűlölőm az embereket. Felálltam és visszasiettem a szobába. Igaz tény, hogy meleg vagyok, de azóta nem akarok semmilyen kapcsolatot. Engem csak hagyjanak békén hadd várjam ki szépen egyedül a halált.

___________________________________
El kezdtem ma még egy WooSanos könyvet. Lehet nem kellett volna és sok lesz, ha ilyen sokat írok. De rengeteg ihlettem van hozzá szóval remélem tetszeni fog nektek. Lessétek meg...😄😄

2020.02.20