𝑻𝒆𝒓𝒂́𝒑𝒊𝒂! ×𝑊𝑜𝑜𝑆𝑎𝑛×

5.rész

Jó olvasást!

___________________________________

Fél kézzel meg fogtam a kis fém korlátot a másikkal még mindig egymás kezét fogtuk. Ami amúgy fel se tűnt mintha természetes lett volna. Felnéztem az égre a szellő a hajammal játszadozott, amit már régen érezhetem. De ez a kis pillanatnyi öröm nem tartott sokáig mivel be villant az arca és a hangja. 'Soha senki nem fog szeretni.' 'Akaszd fel magad mocskos buzi.' 'Nyögni tudsz, mint egy ribanc.' 'Csak is arra vagy jó, hogy meg rakjanak.' Fejemhez kaptam kezem és a földre rogytam.
- Ez nem igaz. - sírtam fel.
- Én nem... - ráztam a fejem.
- Jól vagy? - hallottam meg távolról San hangját pedig tudtam, hogy mellettem van.
- Ne érj hozzám. - löktem el.
- Ne... - nem fejeztem be könnycseppek folytak végig arcomon. Néha meg rándult
a fejem mintha tikkelnék. Úgy éreztem zuhanok a semmiben mellkasomhoz kaptam és összeszorítottam a pólóm anyagát.

...

Meg próbáltam fel állni, de nem nagyon jött össze San segíteni akart, de mindig ellöktem. Sok szenvedés után sikerült fel állni remegő lábakkal indultam el a fürdőbe. Csak ez az egy esélyem van nincs más lehetőség. Kapaszkodva tettem meg a maradék utat és léptem be a kis helységben. Meg álltam a tükör előtt ki húztam egy fiókot és ki vettem belöle egy pengét. Már érintettem volna a csuklómhoz, ami nem volt bekötve mikor egy kéz fonódott kötésemre.
- Ne csináld. - próbálta kivenni a kezemből az éles tárgyat.
- Engedj el. - motyogtam.
- Nem. - próbálta újra kivenni a kezemből.
- Azt mondtam engedj el. - emeltem fel a hangom.
- Nyugodj meg. - fordított maga felé és fogta meg az arcom.
- Engem te csak ne nyugtatgass. Semmit se értesz. Soha se leszek már újra a régi. - toltam el kezét az arcomról.
- Csak tűnj el innen nincs szükségem rád. - el akartam lökni és visszafordulni a csap felé, de meg tartotta magát felemelte az egyik kezét én meg véletlen végig húztam rajta a pengét. A seb vérezni kezdet a vércseppek pedig a földre potyogtak. Mereten bámultam a vágást én nem akartam ilyesmit tenni. Ezt az én csuklómra kellett volna.
- Ezt most jól meg csináltad. - hibáztattam öt, de tudtam, hogy az egész miattam történt. Letettem a vágó eszközöm meg engedtem a vizet és beraktam alá a kezét. Óvatosan lemostam meg töröltem le fertőtlenítettem és bekötöttem.

- Most már jobban vagy? - kérdezte mikor felnéztem rá.
- Most mért ez a legfontosabb? Majdnem levágtam a kezed. - néztem a szemébe.
- Azért nem teljesen csak meg vágtál. De legalább el múlt a roham. - mosolygott. Hogy képes rám mosolyogni ezek után? Most utálnia kéne vagy haragudnia, de nem teszi. Mért? Mért más ő, mint a többi ember? Lehetséges, hogy az legyen? Meg akarom öt ismerni. Vagy ez rossz döntés lenne? Nem akarok több fájdalmat kapni mástól. Legyek erős és vágjak bele vagy legyek nyuszi és fussak el?

... 

___________________________________
Tudom rövid sorry...mostanában valahogy nem megy olyan jól az írás így el is ment a kedvem tőle. Azért remélem élvezhetőre sikerült.

2020.03.02