𝑻𝒆𝒓𝒂́𝒑𝒊𝒂! ×𝑊𝑜𝑜𝑆𝑎𝑛×

6.rész

Jó olvasást! 😊

___________________________________

San pov.

Már több hét telt el azóta a nap óta. A történtek óta hozzám se szólt. Bárhogy próbáltam vele kommunikálni vagy faképnél hagyott vagy úgy tett mintha nem hallana. Most ebédet készítek nem vagyok egy konyhatündér, de ez van. Voltam bevásárolni hoztam Wooyoungnak egy szelet tortát is. Én régen mindig ettem egyet, ha rossz kedvem volt, ami elég gyakran előfordult. Ha ki jön magától meg kapja, ha nem akkor meg eszem én.

Visszafordultam a pult felé és csak annyit vettem észre, hogy Wooyoung az egyik széken ül.
- Meg ijesztettél. - már megint úgy tesz mintha nem hallana.
- Hoztam neked tortát. - tolom elé a tányért. Rám pillant majd kezébe veszi a villát, hogy meg kóstolja.
- Majd ebéd után. - húzom el a tányért.
- Hé. - emeli fel a fejét.
- Nincs torta evés előtt. - lerakom a tányért a másik oldalra majd visszafordulok felé.
- Gonosz vagy. - fekszik a pultra.
- Majd ebéd után meg kapod. - fordulok vissza az ételhez, ami már majdnem kész van. Oda jön mellém és meg kóstolja az alkotásom.
- Nem rossz, de lehetne jobb is. - véleményezi.
- Au. - kapok drámaian a szívemhez.
- Én biztos jobbat csinálnák. - vesz a szájába még egy falatot.
- Én úgy látom nagyon ízlik. - nevetek. Leteszi a kanalat majd a nappali részhez megy és leül a kanapéra.

...

Elkészült az étel, amit ki szedtem tányéra és az asztalra tettem. Oda mentem Woohoz aki már végig volt nyúlva a kanapén.
- Gyere enni. - hajolok közel hozzá és rázom meg közben.
- Nem vagyok éhes. - fordul befelé.
- És a tortával akkor mi lesz? - kérdezem mosolyogva felém fordul és a szemembe néz.
- Meg ehetem? - néz rám cuki szemekkel.
- Meg, ha előtte eszel abból, amit készítettem. - hajolok el.
- Muszáj? - ül fel.
- Ha a tortát szeretnéd akkor igen. Na gyere. - végül fel ált és az asztalhoz ülünk, ahol el kezdtünk enni. Végig csend volt egyikünk se szólt meg. Mikor végeztünk mindketten felálltunk Wooyoung elindult a lépcső felé. De meg fogtam a kezét és visszahúztam magamhoz minek hatására elég közel kerültünk egymáshoz.

Néhány másodpercig csak néztük egymást. Majd észbe kaptam el engedtem kezét és hátrább léptem egyet.
- Hozom a tortát. - siettem el. Basszus, hogy lehetek ekkora idióta. Nem kéne ilyesmiket csinálnom ezzel nem segítek neki semmit. Sőt lehet csak rontok a helyzeten. Igaz, hogy meleg vagyok, de nem mászhatok rá csak úgy. Tetszik meg minden, de ebbe neki is bele kéne mennyen. Amit nehezen hiszek, hogy meg történe. Visszamentem hozzá letettem elé a tortát majd leültem mellé. Szinte egyből el kezdte enni, amit örömmel néztem.

Végig néztem az arcán miközben a desszertet ette. Gyönyörű szép szemek épp elégé telt ajkak. Egy kicsit görbe orr, de ha nem ilyen lenne nem lenne tökéletes. Úgy szeretném látni ahogy mosolyog és csillog a szeme. Szeretném, hogy boldog legyen velem vagy nélkülem csak legyen boldog.
- Mért nézel ennyire? - pillant felém miközben egy újabb falatot tesz a szájába.
- Bocsánat. Kicsit el bambultam. - hozom magam vissza a valóságba.
- Kérsz? - szúrja bele a villát egy újabb falatba majd tartja elém. El akartam venni tőle, hogy meg egyem, de elhúzta a kezét.
- Majd én. - tolja vissza a szám elé a villát én pedig meg eszem róla azt az egy kis falatot. Nem tudom mért csinálta ezt talán kezd meg nyílni nekem. Vagy...jó inkább nem gondolok bele mást biztos semmi olyasmi.

Vagy még is lehetséges lenne, hagy van a dologban valami olyasmi? Vajon lehetne esélyem nála? Nem akarok bele gondolni, mert, ha ezt teszem akkor annál jobban akarom majd, ami lehetetlen. Talán, ha valahogy rá kérdezek könnyebb lenne után. De még is, hogy kezdjek neki? Nem kérdezhetek rá nyíltan a lelki állapota miatt meg amúgy se.

...

- Neked volt már barátnőd? - kérdezek rá a kanapén ülve. Megy a tv, de egyikünket se köti le annyira.
- Ez most, hogy jön ide? - fordul felém.
- Áh csak gondolkoztam. - pillantok felé majd a tv-re.
- Azt hiszem mondhatom azt, hogy volt. Mondjuk nem teljesen ez elég bonyolult dolog és nem szeretek róla beszélni.
- Ez egy fél válasz volt. De, ha nem akarsz nem kell róla beszélj. - pillantok arcára és simítok lábán lévő ujjaira.
- Köszönöm. - húzza el a kezét.
- Neked volt már? - kérdez vissza.
- Volt, de nem teljesen. - nézek magam elé.
- Ezt nem értem. - rázza meg a fejét picit.
- Bonyolult és nem is szeretnélek elijeszteni vele. - pillantok rá.
- Ha meg gondolod magad meg hallgatlak. - néz a szemembe.
- Rendben. - mosolygok. Majd veszek el szemeiben és csak nézzük egymást néhány percig míg el nem kapja a fejét.

___________________________________
Ez most nem volt olyan depis rész, szóval remélem azért tetszett. Szerintetek legyen valami már köztük kezdődjenek el a romantikusabb pillanatok? Vagy huzam tovább és még ne csak néha pici romantikus pillanat legyen? Rátok bízom a döntést... 

2020.03.16