The Speed Between Us//Formula 1

7*

- Nem kötözködésből, de szerintem rossz ajtón jöttél be – mondta meglepetten Charles Leclerc, ahogy a Ferrari épület hátsó ajtaján kilépve egy Mercedeses inget viselő fiatal nőbe botlott. A sötétbarna hajú fiatal nő elsőre meglepetten nézett a férfire, majd váratlanul megragadta Charles kezét, és lehúzta őt maga mellé néhány doboz takarása mögé.

- Csak maradj csendben – suttogta olaszul a lány, bár a monakói pilóta annyira nem tudta hova tenni az egész szituációt, hogy nem is próbálkozott a beszéddel. Értetlenül a Mercedesesz nőre nézett, aki viszont nem úgy nézett ki, hogy szeretne magyarázatot adni a helyzetre. Helyette két doboz közötti apró résen leskelődött ki, a paddockot kémlelve. Pár perccel később elhajolt onnan, és mély lélegzetet véve nekidőlt az egyik doboznak.

- Elmúlt a veszély – mondta a nő behunyt szemmel inkább magának, mint a továbbra is értetlenül mellette kuporgó pilótának.

- Elmondanád, hogy ki vagy? – akadt fent Charles egy pillanatra. – Mégis milyen veszély múlt el? És kicsit átüt az olaszodon az angol, csak úgy mondom.

- Hát, portugálul is mondhattam volna, azon nem üt át semmi, de azt meg nem értenéd – legyintett a nő, miközben megigazította a sötétkék keretes szemüvegét. A szürkészöld szeme titokzatosan csillogott, mialatt mindentudó mosolyra húzta a száját.

- Miből gondolod, hogy nem beszélek portugálul? – kérdezte Charles, miközben felkászálódott a földről, majd a nőnek nyújtotta a kezét, aki először gyanakodva összehúzta szemöldökét, majd hátrasimította vállig érő haját, és elfogadva a férfi felajánlott kezét, a segítségével felállt a földről.

- Azért Charles, mert tudom, hogy nem beszéled a portugált – felelte, ahogy leporolta a fekete nadrágjáról a port.

- Ennyit a lovagias bemutatkozásomról – poénkodott idegességében a férfi, mire a nő kedvesen elmosolyodott. – De akkor kit köszönthetek a titokzatos Mercedeses betolakodóm személyében?

A nő összefonta karjait a mellkasa előtt, ahogy a fiatal Ferrari pilóta szemébe fúrta a tekintetét.

- Néhány órával a pilóta parádé előtt erre tényleg van időd? – vonta fel a szemöldökét, miután elemelte pillantását Charles kíváncsiságtól csillogó világosbarna szemeiről.

- Nincs olyan opció, hogy erre ne legyen időm – húzta féloldalas mosolyra a száját a pilóta, majd várakozóan a nőre nézett, aki megfeszítette az állkapcsát, aztán jobb kezét kinyújtotta a férfi felé, miközben mosolyogva megrázta a fejét.

- Aislinn Zarin – mutatkozott be, majd ahogy elengedte a férfi a kezét, hátat fordított neki, és visszakiáltott a monacóinak. – Örültem a találkozásnak Charles!

- Fene se látott még ilyet – morogta magának a pilóta, miközben elismerően megrázta a fejében, ahogy végignézte, amint a két épület között Aislinn odasétál a paddock fő utcájára, és eltűnik a tömegben. Aislinn is legalább úgy mosolygott, mint a ferraris pilóta, akivel az imént futott össze, és nem is nagyon figyelt a környezetére, miközben a saját csapatának az épülete felé vette az irányt. Nem tudta, hogy honnan szedte a bátorságot, azok után, hogy egy hete még alig tudott mit kezdeni azzal, hogy Lewis Hamilton az irodájában ült. A csuklójáról leszedett egy fekete hajgumit, s miközben felkötötte a haját, megállapította, hogy kezd valamennyire visszaesni a régi kerékvágásba, amikor versenyekről versenyre járt, és mindenütt mosolyogva, megilletődöttség nélkül elegyedett beszélgetésbe valamelyik versenytársával, vagy meghívott VIP vendéggel.

- Beszélnünk kell! – szakította ki a gondolataiból egy nem különösebben ismerős férfihang, majd az idegen a karját megragadva behúzta őt a boxutca épületének egyik – a nagy nyilvánosság elől elzárt –, folyosójára. A nő automatikusan védekezve megragadta az ismeretlen karját, próbálva kiszakítani magát a szorításból, majd ahogy segítségért akart kiáltani, egy nem is annyira ismeretlen kék szempár furakodott be a látóterébe. Aislinn engedett az ellenkezéséből, majdnem, hogy lebénulva hagyta az idegennek, hogy egy ajtón keresztül egy halványan megvilágított lépcsőházba kísérje őt, s amikor elengedte őt a férfi, hogy belülről kulcsra zárja a lépcsőház ajtaját, meglepettségében mozdulni sem tudott. Arra gondolt, hogy a karma milyen gyorsan utolérte őt, azok után, hogy milyen szokatlan helyzetbe hozta az ifjú Ferrari pilótát, de ahogy megfordult a férfi az ajtótól, és a szemébe nézett, ezek a gondolatok teljesen a háttérbe szorultak.