The Speed Between Us//Formula 1

15*

[Ha nagyon szeretnétek érezni a fejezet hangulatát, ajánlom, hogy olvasás közben ezt hallgassátok:
Bring Me The Horizon: like seeing spiders running riot on your lover's grave]

'Hol vagy? Már fél órája végeztünk...

-Max🦁'

'Még 10 perc🤷‍♀️!

-Miss Mercedes💯'

'Mit beszéltek ezen ennyit? NYERTETEK!!!

-Max🦁'

'És a következő versenyeken is nyerni szeretnénk😜

-Miss Mercedes💯'

'Adtam nektek egy harmadik helyet, kaját is szereztem Neked! és ez a hála...Thx girl

-Max🦁'

'Sry, sietek!😘

-Miss Mercedes💯'

Aislinn mosolyogva tette el a telefonját, és igyekezett úgy csinálni, mint aki maximális figyelmet fordított az elmúlt három percben a verseny utáni csapatmegbeszélésre. Már a vége fele jártak, Mr.Wolff épp azt sorolta fel, hogy melyik beszámolókat szeretné a lehető leghamarabb megkapni, s erre nem fordított különösebb figyelmet, hiszen az egész hétvégét Tony Ross árnyékaként töltötte, s a stratégia részlegre csak néha tudott bejutni, akkor se töltött ott fél óránál többet, így ez most rá nem vonatkozhatott. Valtteri versenymérnöke tényleg eltökélte magát, hogy megpróbál minél előbb versenymérnököt faragni Aislinnből, s bár ezzel kifejezetten jól haladtak, a nő nem értette, hogy miért kell ennek ilyen hamar nekiállni. Még nem olyan rég írta csak alá a szerződését, s hétről hétre kevesebbet dolgozott a stratégián, ott, ahova hivatalosan felvették. Bár azon is meglepődött, hogy mondhatni újoncnak számított, ennek ellenére ahogy hivatalos munkaállományba került, azonnal bevették az állandó versenyhétvégés csapatba, s ez sem számított gyakorinak. Leginkább viszont az előtt állt értetlenül, hogy mindez látszólag csak neki tűnt furcsának, a többiek úgy viselkedtek, mintha ez lenne a dolgok természetes rendje.

-Akkor ezzel le is zárnám a megbeszélést – csapta össze tenyereit Toto Wolff, mire a csapat tagjai elkezdték levenni fejhallgatóikat, és összerendezni a maguk elé kipakolt iratokat. – Odahaza pedig folytatjuk azokkal, amiket egyeztettünk. Szép munka volt, mindenkinek gratulálok!

Néhányan tapsolni kezdtek a dicsérő szavak hallatán, a nyüzsgés pedig egyre hangosabbá vált. A csapat jó kedvétől vibrált a levegő a szobában, mindenki örült, hogy ilyen remek munkát tudtak végezni, és még nagyobb előnyre tehettek szert a többi csapattal és versenyzővel szemben. Sokkal könnyebb volt így a következő verseny elé nézni, mint rossz eredményekkel a hátuk mögött, bár ez utóbbira nem volt túl nagy esélyük. Ismét megépítették a mezőny legjobb autóját, amit a legjobb pilóták vezettek, egy tökéletes csapattal a hátuk mögött. Már fizikai képtelenségnek kezdett bizonyulni az, hogy bármikor is hibázzanak. Ennek ellenére Toto Wolff nem győzte hangsúlyozni, hogy milyen fontos az, hogy szerények, tiszteletteljesek és alázatosak maradjanak minden helyzetben. A csapatfőnök alapelvei közé tartozott, hogy a versenyt nem csak a versenypályákon megszerzett pontokkal nyerik meg, hanem mindazzal, amit mindannyian a hétköznapoknak tesznek, munkán belül vagy attól függetlenül. Ennek az elvnek pedig megérett a gyümölcse, hiszen az egymásra halmozott, szinte folyamatos sikerek ellenére nem váltak egy nagyképű, fölényeskedő csapattá, hanem igyekeztek hűek maradni a kezdetekhez, amennyire csak lehetett. Tisztában voltak vele, hogy ez teljesen nem megvalósítható, már csak a rendkívül magas költségkeretükből adódóan, és nem építettek direkt lassabb autót, de Toto Wolff rendkívüli figyelmet fordított arra, hogy senki se hordja feljebb az orrát a kelleténél.