The Speed Between Us//Formula 1

10*

- Akkor minden pont úgy, ahogy megbeszéltünk – csapta össze Toto Wolff a kezeit, ahogy végeztek a verseny előtti megbeszéléssel. Az első soros kvalifikációnak köszönhetően jó esélyekkel nézhettek a Spanyol Nagydíj elé, de a munka java még továbbra is hátra volt, így mindenki összeszedte az asztalról a papírjait, telefonját és különböző eszközeit, majd elindultak, hogy folytathassák munkájukat, esetleg még a viszonylagos nyugalomban egyenek pár falatot, vagy nekiálljanak készülődni a versenyre.

- Aislinn, te maradj még egy kicsit kérlek! – intett a tőle pár székkel odébb ülő nőnek a csapatfőnök, aki azonnali gyomorgörccsel nézett távozó munkatársai után, de Valtteri és Peter is igyekezett megnyugtató pillantást küldené felé, Lewis pedig feltartott hüvelykujjal, a nőre kacsintva hagyta el a helyiséget. Aislinn nyelt egy nagyot, majd visszaült a székébe, közben hátraigazította az amúgy tökéletesen összefogott haját a föle mögé. Toto Wolff egy mappát csúsztatott az asztalon a nő elé, majd hátradőlve a székében magyarázni kezdett.

- Noelnek már reggel odaadtam a sajátját, vele akkor volt időm összefutni. Megkértem, hogy ne mondja el neked, úgyhogy ne hibáztasd őt, amiért nem szólt – mondta a férfi, majd lecsavarta az ásványvizes üveg tetejét, és ivott belőle egy korty vizet, mintegy hatásszünetként kihasználva a csendet. – Ez a szerződésed. Szeretnénk, ha továbbra is nálunk dolgoznál, bár szerintem ezt eddig is elég egyértelműen kommunikáltuk feléd. Nagy terveim vannak veled, és sokszor nem azt fogod csinálni, mint ami beleesik a munkakörödbe, de ezt tudja mindenki más is, szóval nem lesz belőle probléma. Hivatalosan versenystratégaként vettünk fel, ez nyilván megváltoztatja a dolgokat, bár ez a hétvége marad úgy ahogy beszéltük, hiszen nem kell most aláírnod, szeretnék időt hagyni arra, hogy átnézd és gondolkozz rajta. Szerintem minden benne van a mappában, de ha valami kérdésed akadna, akkor engem vagy Jamest is nyugodtan megkeresheted vele, rendben?

- Igen uram, köszönöm! – rebegte Aislinn, hálásan felnézve a főnökére. Számított ra, hogy felajánlják neki az allást, ez igaz, de teljesen nem volt biztos benne.

- Remek! Ez viszont egy más dolog, ami kicsivel több szót érdemel, hogy úgy mondjam – tolt egy újabb mappát a férfi a nő elé, aki szemöldökét összeráncolva vette azt kezébe. A lapok egész szép súlyt nyomtak, ahogy felemelte, de ahogy kinyitotta a mappát az első oldalon, az ötlete valósággá vált. A képről saját maga mosolygott vissza rá, egy nagyságrendileg fél éves fotóról, kissé más külsővel, versenyruhában, az autója előtt állva. Aislinn a mappából a főnökére nézett, tudta, hogy mint jelent ez, számított rá. hogy idővel kibukik az igazság, tudta jól, hogy ez elkerülhetetlen. Azt viszont nem értette, hogy miért kapta meg az állást, ekkora hazugságok után valahogy nem érezte, hogy a kettő bárhogy is összeférne. Válaszokra várva nézett a főnökére, mert úgy gondolta, még mondania kéne valamit, akármit, de ő még nem akarta elkezdeni a hirtelen értelmetlennek tűnő magyarázkodást.

- Már az elején éreztem, hogy van itt még valami – kezdett bele Toto Wolff, látva a nő szenvedését. – De nem akartam erőltetni, mint ahogy azt sem, miért használja úgy a nevét ahogy. Viszont be kell valljam, nem hagyott nyugodni a dolog, úgyhogy nemrég rászántam magam, hogy kiderítsem, ki is maga valójában. Bevallom, nem nagyon voltak elképzeléseim, úgyhogy kifejezetten meglepődtem, amikor egy ekkora papírköteget kaptam magáról. Most pedig egyszerűen nem látom az okát, hogy miért döntött úgy, hogy mindezt elhallgatja előlünk.

- Tudja Mr Wolff, az eredményeimre, és mindarra amiket ott elértem, elképzelhetetlenül büszke vagyok. A keserű szájíz viszont mindig is ott van, és ott is fog maradni – nyelt egy nagyot a nő, ahogy az összes jó és rossz emlék egyszerre megrohamozta őt. – Ott is titkoltam a nevem, sőt, álnevet használtam, a tiszta lap meg minden más, de egy idő után nyílt titokká vált az egész. Ezek után elég könnyen elterjedt az elképzelés, hogy minden, amit elértem, annak a legkisebb részét sem köszönhetem magamnak, mert önerőből egy csavart se tudok a helyére csavarni, de a pénzünk meg örökségem kvázi befizetett a csapatba. Aztán az elképzelés pletykává vált, amiből végül hír lett, majd mindennek a végére tényként kezelték az egészet. Én pedig nehezen viseltem, az emberek még jobban elleptek ezzel az egésszel, mint holmi vérszomjas keselyűk. Ezért kiszálltam, nem törődve azzal, hogy milyen jövőm lehetne a sportban. Nem bírtam tovább. Nem akartam, hogy itt is megismétlődjön, újra tiszta lapra volt szükségem. És levegőre.