Laura the cat - A Sonic Crystal küldetése

Egy érdekes utolsó nap

*Zoé*

Csak ültem az iskola udvarán.....gondolkoztam.....csak néztem előre, a túloldalon lévő falra...
Volt azon a falon egy kék graffiti, senki sem tudta mit jelent. Engem emlékeztet valamire...egy kalandra...egy éjszakára...egy álomra...egy bizarr, mégis élethű álomra....nem volt értelme, nem volt tanulsága, nem volt vége.....nem volt vége...? Ekkor egy ismerős hang törte meg gondolataim útját. Chloe volt az, egy nagyon jó barátom.
-Zozi! Egy folyosón láttam egy aranyos fiút, szerintem tetszene neked!
-Egy. Kérlek ne hívj "Zozinak". Kettő, engem teljesen hidegen hagynak a fiúk, nem érdekelnek!
-Naaa mivan Zozi? Nem szoktál ilyen durcás lenni!
-aajjh mintha egy óvodában lennék....
-Megint az az álom?
-Igen....nem tudom elfelejteni.
-Figyelj, ha én szomorú vagyok, elmegyek az erdőbe, ott olyan finom illatú virágok vannak! Nincs kedved eljönni velem délután? Úgyis nyári szünet lesz, nem kell mire tanulnod!
-Ja..lehet az segíteni fog.
Beszélgetésünket fülsüketítő csengő zavarta meg.
-Akkor délután az iskola előtt?
-Jep...
A kémia óra szinte dögunalmas volt....kivéve amikor egyik osztálytársnőm majdnem elájult a túl sok mérgező gáz miatt. Amikor megszólalt a csengő, az egész iskola diákoktól zengett. Mint a halraj, úgy ömlött ki mindenki a folyosón. Mikor kiértem, a barátnőm már izgatottan várt a kapuban. Miközben haladtunk az erdő felé, Chloe minden féle virágról tartott prezentációt.
-És itt van!-sóhajtott barátom, majd mély levegőt vett-hmmm micsoda friss levegő!
Bementünk az erdőbe nézelődni. Volt valami érzésem hogy én itt már jártam valamikor. Olyan ismerős volt minden, a fák, a sziklák, és az az ismerős hang amit egy vékonyka patak adott ki.
-Te Chloe....
-Igen?
-Nem vezettél már ide valamikor?
-Nem, ez az első alkalom.
-csak mert...mintha ismerném ezt az erdőt...
-hm....fura..-majd vállat vonva csodálta tovább a virágokat. Egyszer csak egy kisebb barlang szemet szúrt.
-Hé, nem nézzük meg azt a barlangot?
-hát...eddig soha nem mertem bemenni, de most hogy itt van valaki mellettem....na jó, menjünk.
A barlang vészjóslóan homályos volt. Egyszer csak a hátam mögül megszólalt Chloe.
-na és....hogy állsz a nyomozással?
-Sehogy. Abba hagytam.
-De miért???
-Chloe, gondolkozz már! Semmi bizonyíték arra hogy valóság volt!
Hirtelen valami "megcsörrent" a talpam alatt. Lenéztem, és szilánkok voltak, mellette egy szemüveg. Felvettem, és rávilágítottam a telefonommal.
-Jé, nekem is ilyenem volt!-csodálkoztam a keret láttán, majd észre vettem a nevemet rajta.-sőt.....ez a szemüveg az enyém volt....
Erre Chloe is megnézte a talált tárgyat.
-Pfff hát nem volt valami jó ízlésed!-nevette el magát. Engem nem érdekelt mit mondott, csak értetlenkedve néztem a szemüveget. Eszembe jutott az az álom.
-....ne....
-Mi ne?
-Az az álom....emlékszel arra a részre amikor a barlangban voltam?
-Igen, miért? Ó........
-nem...az nem lehet, biztos ez csak egy félreértés, nem lehetséges, egyszerűen csak nincs ilyen!
-Háát de lehet hogy már van! Juuuj ez nagyon izgalmas, lehet hogy nem volt álom? És ha nem akkor.... :O tényleg léteznek!
-Nem, ezt verd ki a fejedből, túl nagy a fantáziád, nekünk meg nem az kell, hanem konkrét, egyenes bizonyíték.
-hát jó.....szerintem nézzünk körül jobban, lehet találunk olyan "bizonyítékot".
Sétálgattunk,de nem találtunk semmit. Végül kimentünk az erdőből, és elindultunk haza.
-Chloe?
-Igen?
-Neked nincs olyan érzésed mintha...nem is tudom...valaki figyelne?
-Jaj ne kezd már megint, te neked mindig ilyen érzésed van!
-Igaz....hát akkor....szia...majd holnap
-Majd holnap!