Laura the cat - A Sonic Crystal küldetése

A nagy terv

Mindenkit levezettem a laborba, és megnyitottam a beszélgetést.
-Szóval, Akuma. Te nem vagy élőlény, ha jól tudom, ugye?
-Nem vagyok élőlény, de nem is egy üres konzerv doboz. Ennek hála.-vette elő a lila kristályt.
-rendben, és honnan kerültél ide?
-Egy másik dimenzióból. Az a feladatom hogy minden dimenzióból megszerezzem ezt a kristályt.
-És pontosan miért is?
-Ezt már nem mondhatom el.
-Akkor nem firtatjuk...
-Na de várj....azzal a kővel haza tudsz minket juttatni?-állított le minket Sonic.
-Hova haza?
-Mi is máshonnan jöttünk, de nem tudunk haza menni, valami rendkívül veszélyes dolog munkálkodik a háttérben.
-Tehát, ha majd haza viszlek titeket, segítetek megszerezni a Sonic crystalt?
-Igen, ez a megállapodás.-szóltam bele. Eközben észre vettem hogy Akuma kicsit elbamult (nem tudom hogy robotok tudnak-e ilyet csinálni) Shadow felé. Már ekkor felmerült bennem egy alig észre vehető kétség.
Ekkor Sonic hősiesen félbe szakította a kínos pillanatot.
-.....na és van valami amin ki indulhatunk?
-Van. Mint az enyémben, ebben a dimenzióban is őrzi a kristályt egy én.
-De itt most csak ők vannak itt, a többiek gondolom egy másik világban.-mutattam a három sünre és Tailsre.
-Hát akkor menjünk oda!-tárta szét karjait Akuma mintha ez lenne a világ legegyértelműbb dolga. Mi össze néztünk, majd Akumára, majd megint össze és megint vissza.
-Aaaajh már nekem is ezt kell csinálnom?? Az egész dimenzió ilyen vagy csak ti vagytok idióták?
-Hé!!-csapott az asztalra Shadow, de intettem neki hogy ezt majd levezeti később.
-Egy chaos emerald!!-mondta hangosan a megoldást Akuma mintha óvodásoknak magyarázna.
-Jaaaaaaaa de hát az nincs nálunk-jegyezte meg Silver.
-Várjunk...-gondolkoztam.-mi van ha.....-ekkor eszembe jutott valami, és elrohantam egészen a labor másik végébe a radioaktív szemeteshez, felvettem a védőruhát és heves kutakodásba kezdtem. A többiek jöttek utánam.
-mit keresel itt?-tette fel végül a kérdést Tails. Ekkor valami megakadt a kezemben, majd kihúztam egy koszos, karcos és poros követ, és letöröltem.
-A fekete emeráld...-néztem csillogó szemekkel, majd bevittük a főterembe.-Ha sikerül újra erőt tölteni bele...talán még működhet is!
-nem hülyeség amit mondasz....de ha sikerül is az ugrás, te, mint ember nem élnéd túl az utat.-mondta Akuma.
-Ott a pont, ott a pont....-gondolkoztam el újra. Ekkor Shadow felkapta a fejét, és egyenesen rám nézett. Kellett egy kis idő, mire én is megértem hogy mire céloz.
-Laura!-kiáltottuk egyszerre. Rohantunk a folyosókon keresztül az élő kísérletekhez. A sarokban volt egy nem működő, szintén iszonyú mocskos kabin. Shadow letörölte a tenyerével a koszt, hogy be nézhessen, és azt látta amire számított, majdnem. Laura volt az, csak úgy konkrétan le volt rohadva az arca a hejéről. Shadow úgy meghátrált hogy el is esett. Szörnyülködve néztünk az elhanyagolt életformára, azt se tudtuk mit mondjunk. Silvert szerintem még a hányinger is elkapta, legalább is úgy nézett ki.
-Nem...ez nem lehet-jártak a fejemben a gondolatok.-muszály lesz valahogy vissza szerezni....haa..ha talán újra indítom a gépet...igen, ez lesz az!-rohangáltam kapcsolgatva a pultot.
-Valaki meg mondaná hogy most mi baja van?-mutatott rám Akuma.
-Valamit kitervelt...-forgatta szemét Sonic.-megkérdezhetem hogy mit??
-Ja persze! Figyeljetek. Ha újra beindítom a "lávalámpa" projektet, talán sikerülhet regenerálni ezt a testet.
-miért pont lávalámpa?-tette fel a kérdést Silver.
-Fiatal voltam még, és a mesterséges élet kabinja úgy nézett ki gyerek szemmel mint egy lávalámpa, szóval erről neveztem el.