Laura the cat - A Sonic Crystal küldetése

Újra a sok barát

Legközelebb szorosan egy székhez kötözve riadtam fel.
-..mi? Mi???? Anya! Zafir!! Hol vagyok???
-Nincsenek itt a szüleid. A macska biztonságban van, ne aggódj.-szólalt meg egy ijesztő hang. Ekkor esett le nekem hogy perverz alakok raboltak el hogy megerőszakoljanak!
-Nem hagyom magam!! Engedjetek el, feljelentelek titeket a rendőrségnek!!!
Ekkor két vörös szem villant meg az árnyékok közül.
-Most egy elég torz látvány fog szemeid elé tárulni, de ne pánikolj.
-Ezt még vissza kapod...-szólalt meg egy másik hang. Abban a pillanatban kilépett az árnyékból valaki.
Valaki, akinek láttán szörnyet hal egy átlagos ember. Valaki, akit pusztán meseként ismerünk. Sárga szemeivel csak nézett rám. Én vissza néztem rá, de olyan rémülten hogy nem tudom hogy most örüljek e neki vagy halálfélelmem legyen.
-Most ki fogom törölni a velünk kapcsolatos emlékeid. Legközelebb otthonodban ébredsz fel. Ekkor észbe kaptam és végre valamit kinyögtem magamból.
-S...Silver.....?
A személy kesztyűje már türkizen világított.
-S-Silver! Várj!! É-én vagyok az!! Zoé!
-...Zoé?
-Várj, Zoé?-sietett elő az árnyékokból Sonic, majd közelebbről megnéztek.
-Sonic!!! Te vagy az!
-Ne dőljetek be neki! Én sok ilyet láttam, hazudik az ürge! Még csak nem is hasonlít Zoéra!-kételkedett az egyre ismerősebb hang, majd a tulajdonosa is megjelent. Shadow ijesztően gyilkos szemeivel közeledett felém, és ő is jobban megnézett.-Ugye hogy mit mondtam? Ügyes trükk. Silver, térj vissza a tervhez!
-V-várj, Shadow, én vagyok az, nem ismersz meg??
-Nem hallok semmit!-fordult nekem háttal és elindult vissza.
-Ne!!! Eresszetek el! Hát nem emlékszel? Én vagyok, Laura!-Shadow megállt.
-Honnan tudsz te...arról a lányról?-fordult felém.
-Mert én vagyok az! Könyörgöm higgy nekem!
-Bizonyítsd!
-öö...-próbáltam felidézni az emlékeket, de alig ment-E-emlékszel amikor...jaj mi volt a nevük....az árnyéklények! Amikor megtámadtak és majdnem meghaltál! Aztán....aztán elraboltak téged...és én követtelek......nagyon aggódtam......ö....azaz...tudod hogy értem!
-Zoé....-Dobta le Shadow a fegyvert és oda rohant hozzám hogy el engedjen.
-Te jó ég, te mit keresel itt???-hitetlenkedett. Én akarva-akaratlanul átöleltem.
-Nem tudom, nem érdekel.-folyt végig egy könnycsepp az arcomon.-én ezt el sem hiszem! Mármint...hogy??? Azt hittem csak álom volt! Vagy most is álmodom?
-Nem, nem álmodsz, mi mind itt vagyunk....sajnos.
-Sajnos? Ezt hogy érted?
-Emlékszel...amikor haza mentünk.
-Igen?
-Pár percel utána valami furcsa dolog történt. Hozzá teszem, eddig elég sok furcsa dolog történt velünk, de ez NAGYON furcsa volt. Amikor az emeráldokat vissza tettük a helyükre, nem maradtak ott. Amikor harmadjára próbáltuk vissza tenni őket, szó szerint össze ragadtak és vakító fénnyel ragyogtak. Az emeráldokból kilövelő fényből elősétált egy lény. Vagy hat méter magas volt, és korom fekete. Mélykék szemei csak úgy szikráztak. Az emeráldok körülötte fénylettek. A lény ránk nézett, majd bólintott egyet. A kristályok szét széledtek, és mindent hatalmas fény árasztott el. Ezek után újra a itt találtuk magunkat.-regélt Sonic
-Várjunk csak....ez azt jelenti hogy már négy éve itt vagytok???
-Hát...igen
-MI A????
-Ne akadj ki! Csak nyugodj le!
-Mi az hogy nyugdíjak le?????! NÉGY ÉVIG ITT VOLTATOK!!!
-Igen, és semmi baj nincs ezzel.
-Miért nem jöttetek vissza????
-Vissza mentünk, de láttuk hogy boldog vagy újra a barátaiddal, úgyhogy békén hagytunk.
-De.....-ekkor random sírva fakadtam. Silver értetlenül nézett, majd intett Shadownak hogy csináljon már valamit. Ő oda jött hozzám, és letérdelt.
-Hé, semmi baj. Megoldjuk ezt az ügyet is.
-Hiányoztatok.....ti vagytok az első barátaim akiket szereztem...-ekkor eszembe jutott valami.-barátok....várjunk csak....Chloe!
-a-az meg ki?
-nem rég össze barátkoztam egy lánnyal, a neve Chloe. Ő adta nekem Zafirt. Apropó Zafir, vissza kérhetném a macskámat?
-Ja, bocs-szaladt el Shadow és Zafirral tért vissza. Oda adta, én szorosan át öleltem.
-Adataink szerint az a lény az emeráldok segítségével valóságos és intenzív dimenzió kaput hozott létre-olvasta fel Tails a kis gépéről.
-Tails, hát nem is köszönsz?
-ja bocsánat...szia.......
-Már késő xd
-Folytatva a mi kis történetünket...
-Állj állj! Mielőtt folytatnád, menjünk már a laborba. Kezd idegesíteni hogy egy barlang közepén kuksolunk.
-Ajjh....rendben....
Elmentünk a házhoz, le a laborba. Levezettem a tárgyaló terembe kis barátaimat.
-heh, nem is rossz a múltkorihoz képest-nézett körül Sonic.
-Na Tails, mesélj nekem arról a kapuról.
-Én magam se tudom hogy, de azt mind az a lény tette. Amikor egy pillanatra nyitva volt a kapu, láttunk valami furcsát kijönni belőle. Ilyet még én magam sem láttam, soha! Mire rendesen megnézhettem volna hogy mi az, el is tűnt valahova a halál erdejének déli részére.
-Hallottam már róla...várjunk az nem nálatok van?-vágtam bele a mesébe.
-Igen, nálunk van. Nem tudom hogy az a valami velünk együtt jött-e, sem hogy mi az. Csak azt az egyet tudom hogy bizony nem ide való.