Laura the cat - A Sonic Crystal küldetése

Egy varázslatos projekt

Óvatosan felhelyeztük a kabint egy állványra, és vízsugárral letisztítottuk. A szívem szakadt meg amikor megláttam mi lett az én gyönyörűmből. Oldalra fektettük, és kiöntöttük a már majdnem megkötött folyadékot és kiszedtük a szét omlott testet, Silvernek ennyi elég is volt, rohant a mosdóba. Belülről is kitakarítottuk a kabint, és fel töltöttük. Vissza tettük bele Laurát és ez el vette kb az egész napot.
-Na mára kész is vagyunk, köszönöm a segítséget mindenkinek. Holnap beindítom a vén masinát és meglátjuk mi lesz. Mindenkinek találtunk szállást, én felmentem a macskához akit vígan húst nyammogva találtam. Megsimogattam, majd lekapcsoltam a lámpákat az olvasó lámpámon kívül. Gondoltam írok egy keveset wattpadon, amikor halk nyávogást hallottam. Lenéztem az ágy mellé, és Zafir ücsörgött ott. Elkezdett felfelé nyújtózkodni, mintha fel akarna jönni. Oda kúszott az ágy végéhez és felugrott a lábam mellé.
-Na ide figyelj. Ez az egy szabály van. Az én ágyam az enyém, a te ágyad a tiéd.-sóhajtottam, majd lerúgtam az ágyról. Pár perc múlva újra vissza jött.
-Zafir, mit mondtam neked?-és újra le toltam az ágyról. Ezt még úgy hatszor eljátszottuk, majd a hetedik alkalommal a fejemhez ugrott és dorombolva a kezem mellé feküdt, már majdnem rá. Én csak egy kis szuszogó fekete szőrgombócot láttam. Végül hagytam magam, megsimogattam és lekapcsoltam a villanyt.

Másnap korán reggel keltem. Zafir még aludt. Felöltöztem, elkészültem a napra, és lementem a konyhába csinálni egy bögre kávét. Lementem a laborba, a többiek még mélyen aludtak, kivéve Akumát. Mintha beszélt volna valakivel.
-Heló kedves vendég!-köszöntem neki.
-Vá!! Ó, csak te vagy...
-Bocs hogy meg ijesztettelek...kivel beszéltél?
-Senkivel...
-Biztos?
-Igen, az!-mondta kicsit mérgesebben.
-gondolom húzzak el innen, ugye?
-hát...
-Rendben, nem kell kétszer mondani.-én az élő kísérletek terme felé tartottam és elkezdtem megjavítani Laura gépét. Egész délelőtt a tervrajzzal és szerszámokkal a kezemben dolgoztam. Egy idő után még Tails is csatlakozott hozzám. Az utolsó csavart húztam meg, mikor mindenki ide ért.
-Hát te meg?-nyújtózott Sonic az ajtóhoz érve.
-Pont jókor jöttetek!-mondtam, majd lelkesen meghúztam a bekapcsoló kart, mire a masina csörögve zörögve beindult, és elkezdett dolgozni.
-Amíg bemelegszik, tegyük a helyére a kabint.-nehezen felállítottuk, majd az állványra helyeztük. Izgatottan vártam hogy mi fog történni. Pár perc múlva felvillant egy zöld fény az irányító pulton.
-Kompatibilis....ezt..megcsináltuk?-Tails elégedett fejjel bólintott.-Megcsináltuk!!
-éés...mit csináltunk meg?-kérdezte Silver.
-Most már sokkal nagyobb rá az esély hogy Laura életre kel! Csak be kell programozni a viselkedésmódot, az emlékeket, és az érzelmeket, és Laura a régi!
-De nem "te" vagy Laura?-nézett értetlenül Shadow.
-Igazából igen is, meg nem is.-erre Akuma oldalra fordította fejét azt jelezve hogy nem érti.-Mivel Colett már nincs, nem nagyon fog menni újra ez a szellemes....lelkes....cucc....-próbáltam kifejteni magam. Akuma egyre össze zavarodottabban nézett rám, végül elmeséltem röviden hogy mi történt.
-Na de! Nincs sok időnk úgyhogy ideje dolgozni, addig ötleteljetek hogy hol lehetne esetleg egy chaos emeraldot szerezni. A többiek körbe ültek egy másik szobában és duruzsolni kezdtek. Én egész nap Laura mellett voltam, kivéve amikor ételt hoztam fentről, de azt is lent ettem meg.

Pár nap múlva a projekt teljesen épnek tűnt, de még életképtelen volt. Szépen lassan felépült. Zafirral az ölemben ültem a monitorok előtt. Éppen egy emléket gépeltem, amikor Zafir hirtelen leugrott az ölemből és két mellső mancsával az üvegfalú kabinnak támaszkodott. Nem vettem észre, de Zafir tapintását az üvegen fény kísérte. Gyorsan elemeltem onnan a macskát, mielőtt valami bajt kevert volna. Tovább gépeltem, amikor egy koppanás szerű hangra lettem figyelmes a kabin felől. Felnéztem, Laura mozdulatlan. Visszatértem a munkához, de pár perc múlva ugyan azt a hangot hallottam. Megint felnéztem, de nem volt semmi változás. Hosszabb ideig néztem a projektet, de semmi. Újból a monitor felé néztem, amikor ugyan az a hang ütötte meg a fülem. Idegesen álltam fel az asztaltól, és körül néztem.
-Jól van Sonic, nagyon vicces. Most már gyere elő!-semmi válasz nem érkezett. Jobban elkezdtem keresni, de Sonic sehol. Se senki más. Vissza néztem Laurára, és ő szörnyülködve nézett vissza rám. Megjegyezném, hogy Laura eddig csukott szemmel pihent a helyén. Én elkezdtem hátrálni, majd észre vettem hogy Zafir farkát csóválva ágaskodik a kabin mellett. Laura ugyan így tett, lassan felemelte a kezét és az üvegre tette. Én mozdulatlanul álltam a terem másik felében, nem tudtam mit tegyek. Üres tekintettel nézett Zafirra a teremtmény. Ekkor döntöttem úgy hogy lépni kéne. Oda rohantam, megragadtam Zafirt, és vissza hátráltam. Amint elhoztam onnan a kismacskát, Laura vissza állt az alap helyzetbe. Magam felé fordítottam a cicát, csodálkozva néztem a szemébe. Nem fért ennyi információ a fejembe, vissza is ültem. Felvittem a felszínre Zafirt, hogy ne zavarjon többet. Fél órán át csak néztem Laurára, és gondolkoztam hogy mi történt itt az imént. Egy idő után vállat vontam, és befejeztem az utolsó emlékképet. Nagyot sóhajtottam és hátra dőltem. Végre találkozhatok vele, és elvégezheti a küldetést.