Laura the cat - A Sonic Crystal küldetése

Születésnap a javából

Korán reggel ébresztett Chloe a laborban az íróasztalnál.
-....de majdnem sikerült kiraknom a puzzlet csak a süti királynő urat kellett volna legyőznöm....mi?-motyogtam szédelegve mintha másnapos lennék.-.....ez csak a hirtelen ébredés utáni állapot.....-mondtam ugyan azon a hangon.
-Már megint itt aludtál el.....-sóhajtott Chloe
-nem tök mindegy?....hehehh....
-nem.... várj, lehet tudok segíteni!-azzal elrohant, majd egy pohár vízzel tért vissza, melyet aztán egyenesen az arcomba öntött. Egyből magamhoz tértem.
-Hé, te normális vagy????? Ez volt a kedvenc köpenyem!!
-És visszatért....amúgy min dolgozol?-tolta bele fejét az ölembe hogy jobban lásson.-úúúú.....ez a rajz úgy néz ki mint valami inkubátor....
-Nem rád tartozik.
-....na mindegy, mivel ez egy különleges nap, hoztam neked valamit!-ezzel előkapott a táskájából egy kis dobozt amin még apróbb lyukak voltak.-Boldog születésnapot!
-jaj Chloe, túl kedves vagy....-azzal átvettem a dobozt hogy kinyissam. Gondoltam hogy valami olyat ad, amit saját maga készített, de ez valami más volt. Amikor levettem a fedelet, kettő hatalmas csillogó kobalt kék szem nézett vissza rám. Én sikoltva kiejtettem a dobozt a kezemből, mire kiesett belőle egy még a szénnél is sokkal feketébb macska. Alig volt nagyobb az öklömnél, nagyon megijedtem amikor megláttam hogy nagyot bukik a dobozból kiesvén. Chloe megrémülten nézett rám, a macskára, majd megint rám.
-Te meg mit hoztál a laboromba????
-h-hát láttam hogy e-eléggé magányos vagy é-és mondtad hogy nagyon szereted a-a macskákat......-dadogta félelmében szegény. Óvatosan megfogtam a kis teremtményt és visszatettem a dobozba.
-Szerinted hogy fogom én eltartani ezt a...ezt a vadállatot????
-Hé nyugi, még csak egy hetes, járni is alig tud!
-Szépen vissza visszük oda ahonnan hoztad.-amikor ezt a mondatot kimondtam, egy keserves vékony hang törte meg a beszélgetésünket. A macska volt az. Kidugta a fejét a dobozból és nyalogatni kezdte a kezem.
-Szerintem tetszel neki. Legalább adj neki egy esélyt! Azt mondták mindenki vissza küldte eddig.-ezzel bevetette a kiskutya szemeit, ami sajnos mindig beválik.
-na jó.....nálam maradhat egy ideig....
-Tudtam én hogy megszereted! Jaj mennem kell, nekem is van otthon mit gondoznom, sok szerencsét!-és elrohant. Itt hagyva engem és a macskát. Kivettem a dobozból a kis jövevényt, mire az boldogan dorombolt. Felmentem vele a lakásba, és leraktam a szőnyegre.
-Hmmm....mi legyen a neved?
-meeeow :3
-Nem, az nem jó.....egyáltalán milyen nemed van? Ó....tehát lány vagy....csodás....akkor...hmmm...legyél mondjuk Zafir....-erre a kis macska játékosan a hátára fordult.-Zafir? Az jó lesz? Oké..kimegyek a konyhába egy kis csirkéért, gondolom éhes vagy.
Egy kis tálban melegítettem csirkét, majd egy másikba vizet öntöttem, és a földre tettem.
-ciic Zafir! Gyere ide!-a cica nem volt hajlandó ide jönni, ezért elkezdtem a kezemmel valami mocorgó állatot játszani. Persze erre felfigyelt, hatalmas pupillákkal becserkészte, majd ráugrott a kezemre és alig létező fogával majszolni kezdte.
-Ne engem egyél hanem a kaját!-toltam oda fejét a csirke fölé. Megszagolta, és vadul enni kezdte.
-érdekes hogy egy hetesen már le vagy szoktatva az anyatejről...tényleg.....hogyhogy már húst eszel?
A macska két harapás között egy tüsszentéssel válaszolt. Miközben evett, én simogattam, és rájöttem hogy talán nem is olyan rossz egy társ. Amikor befejezte, arrébb vittem a tálakat, Zafir pedig elkezdett játszani az egyik plüss egeremmel, ami már sok éve meg van. Össze vissza dobálta, harapdálta, karmolgatta, de nem nagyon érdekelt. Én csak ültem és néztem. Fabrikáltam egy póráz féleséget és kimentem a macskával az erdőbe, ahova Chloe vitt. A cica ide-oda ugrált, el akart kapni virágot, faágat, minden féle bogarat. Egyszer csak abba hagyta a hajkurászást és szaglászni kezdett mint egy kutya. Hihetetlen erősséggel húzta a pórázt, megtartani se tudtam. A legmélyebb gödröktől a méhkason át a tüskés bokrokig mindenen keresztül húzott. Egyszer csak megállt az előtt a barlang előtt, ahova múltkor mentünk. Elkezdett "morogni" és körözni a bejárat előtt.
-Jól van Zafir, felveszlek és megnézzük mi van ott.-azzal felkaptam, és nagyon csöndben elkezdtem kutatni. Már megint olyan érzésem volt mintha figyelnének. Magamhoz öleltem Zafirt mint egy plüssmacit, egyből jobban éreztem magam. Síri csöndben lépkedtem, addig amíg a szilánkokhoz nem értem. Az egyik darab összetört a talpam alatt, hirtelen egy lövés hangot hallottam egész közelről.
-Állj!-hallottam egy hangot a sötétből-meg ne moccanj!-természetesen úgy lefagytam mint egy szobor, a macskát szorosan magamhoz öleltem. Hirtelen valami megragadott hátulról, és egy kendővel letakarta a szemem, majd kitépte kis barátomat a kezemből és egy kötéllel összefogta karjaimat. Befogta a szám és az orrom, de úgy, hogy még véletlenül se kapjak levegőt. Pánikoltam, nem tudtam mit tegyek, hova fogok kerülni, vagy egyáltalán túl élem-e hogy megfojtanak? Egyre jobban szédültem, majd teljesen elvesztettem az irányítást.