Peeta Mellark szemszögéből a 74. Éhezők viadala. (Fanfiction) [Szünetel]

A Kiképzés első napja

Katniss-szel mindketten visszamegyünk a szobáinkba. Van mit átgondolnunk. Nem értem Haymitch miért akar bennünket ennyire összeboronálni. Előbb-utóbb eljön a pillanat, amikor egymás ellen fordulnánk, ha én nem döntöttem volna úgy, hogy megvédem őt. Bár ha együtt maradunk, tudni fogom Katniss lépéseit. Ennek ellenére már most is tudom, mihez ért. Ez számára végülis előny. Csak ő ezt nem tudja. Nem tudhatja meg! Tuti lebeszélne róla, mert attól még, hogy ellenségek vagyunk, vagy mik, nem hagyná, hogy ne egyenlő eséllyel induljunk. Ahhoz túl korrekt. Szóval ez az én titkom marad.
Viszont fura volt, hogy emlékezett a lisztes zsákokra és a birkózásra. Nem gondoltam volna, hogy megjegyzi.

A kiképzőtermek a föld alatt vannak. Lifttel alig egy perc alatt leérünk. A liftajtók egy hatalmas tornacsarnokra nyílnak, ahol különféle fegyverek és akadálypályák találhatók. Habár még nincs tíz óra, mi érkezünk utolsóként.

A többi kiválasztott körben áll, látszik, hogy milyen feszültek. A ruhájukra egy-egy négyzet alakú szövetdarabot erősítettek, amelyen a körzetük száma látszik. Miközben valaki felerősíti a „12" feliratú rongyot a hátamra, gyorsan felmérem a terepet.
Csak Katniss meg én vagyunk egyforma ruhába öltöztetve.
Amint beállunk a körbe, a vezető kiképző, egy Atala nevű magas, izmos nő kiáll elénk, hogy ismertesse a
kiképzés részletes programját. Az egyes készségek szakértőit a saját állomáshelyeiken találjuk. Szabadon, kedvünk szerint utazhatunk az egyes területek között, de követnünk kell a mentorunk utasításait. Az egyes
állomásokon különböző túlélési, illetve harci technikákat
sajátíthatunk el. Tilos bármiféle harcba keverednünk a többi kiválasztottal. Amennyiben nem egyedül akarunk gyakorolni, rendelkezésünkre állnak segédek.

Amikor Atala elkezdi felolvasni a listát az egyes állomáshelyekről, nem bírom megállni, hogy ne vegyem gyorsan szemügyre a többi kiválasztottat. Most először tereltek össze minket, mindenféle körítés nélkül, egyszerű
öltözetben. Hűha! Fel van adva a lecke! A hivatásosok tényleg nagyon elhivatottak tűnnek. Aztán vannak még olyanok, akikkel jobb lesz vigyázni.

Amikor Atala elenged bennünket, a Hivatásosak villámgyorsan lecsapnak a kiképzőteremben található legdurvább kinézetűfegyverekre. Látszik, hogy nem először van ilyen a kezükben.

Katniss egy kicsit elmerengett, de mivel követni szeretném Haymitch utasításait, (ami szerintem egy egész jó taktika) oldalba bököm.
-Mivel akarsz kezdeni?-kérdezem látszólag nyugodtan. Vagyis remélem, hogy nem látszik rajtam, hogy állati ideges vagyok. Katniss szétnéz a teremben.
- Mi lenne, ha a kötélhurkolást gyakorolnánk? - kérdezi.
- Rendben van - egyezem bele.

Az üres állomásra érve a kiképző srác megörült, hogy végre odavetődött valaki. Egy hatékony és egyszerű hurokcsapda technikát gyakoroltunk egy teljes órán át, míg végül mindkettőnknek tökéletesen ment. Ezzel a módszerrel fel tudjuk lógatni az ellenfeleinket a fára a lábuknál fogva.

Ezután áttérünk az álcázásra. Ezt vártam a legjobban! Leplezetlen élvezettel szövök álruhát kúszó növényekből és próbálgatom az álcázó festést. A kiképző teljesen odavan.
-Én csinálom a tortákat.-súgom oda Katnissnek.
-Tortákat? Milyen tortákat? - kérdezi.
- Otthon. A cukormázas tortákat, a pékségben - mondom. Remélem tetszik neki.
-Nagyon cuki. Mintha cukormázzal meg lehetne ölni bárkit is - jegyzi meg gúnyosan. Hát nem ez a reakció, amire számítottam. Azt hittem le tudom nyűgözni valamivel.
- Ne fölényeskedj! Nem tudhatod előre, mi vár rád az arénában - vágok vissza gorombán. - Mi van, ha az aréna egy hatalmas nagy torta... - folytatnám, de a szavamba vág.
- Mi lenne, ha továbbmennénk?
A következő három napon sorra végigjárjuk Katnissel a
Kiképzőközpont állomásait. Sikerül néhány jól használható technikát elsajátítanunk, a tűzgyújtástól
kezdve a késdobáláson át a menedékhely-készítésig.
Habár Haymitch megparancsolta, hogy ne fitogtassuk a képességeinket, én igencsak kitűnök a pusztakezes harcban, Katniss pedig csont nélkül átmegy az ehető növényekkel kapcsolatos teszten.
Az íjászpályát és a súlyemelő állványt viszont messzire elkerüljük, ezeket
csak akkor gyakoroljuk, ha egyedül vagyunk.

A Játékmesterek korán megjelentek az első napon. Húsz-egynéhány férfi és nő sötétbíbor színű palástban.
Körben ülnek a lelátókon, gyakran elkalandozik a figyelmük, jegyzetelnek, vagy a tiszteletükre rendezett végtelen lakoma köti le a figyelmüket, és ránk se hederítenek. A Tizenkettedik Körzet kiválasztottjait
azonban végig szemmel tartják. Katnisst rendszeresen bámulják, ami nem meglepő, hiszen eddig soha nem volt arra példa, hogy valaki feláldozza magát a körzetünkből. Én nem voltam számukra olyan érdekes. A reggelit és a vacsorát mindenkinek a saját emeletén szolgálják fel, az ebédet viszont együtt költi el a huszonnégy résztvevő a kiképzőcsarnok melletti étkezőben. Az ételt zsúrkocsikon tolják be a terembe, aztán mindenki annyit vesz magának, amennyit akar. A Hivatásos Kiválasztottak nagy lármával ülnek asztalhoz, ezzel is felsőbbrendűségüket bizonygatják.

Senki sem szól hozzánk. Katniss meg én együtt eszünk, és mivel Haymitch egyfolytában ezzel nyaggat bennünket, megpróbálunk kedvesen beszélgetni egymással ebéd közben.
Nem könnyű témát találni. Az otthonunkról túl fájdalmas volna beszélni. A jelenünkbe pedig jobb, ha bele sem gondolunk. Egyik nap kiürítem a kenyereskosarunkat, és arról beszélek (azért, hogy legyen valami témánk), hogy a finom kapitóliumi kenyér mellé mindig tesznek különböző körzetekből származó kenyérfajtákat. Az egyik zöld tengeri algával színezett, hal formájú kenyeret például a Negyedik Körzetből hozzák. A félhold alakú,
magvakkal megszórt kifli a Tizenegyedik Körzet jellegzetes étele. De mindegyik kenyér ugyanabból az alapanyagból készül.
- Ennyit erről - fejezem be a kis előadást, és visszadobálom a kenyereket a kosárba.
- Nagyon vágod a témát - jegyzei meg Katniss.
-Csak a kenyereket ismerem - felelem.
-Oké, most pedig nevess, mintha valami vicceset mondtam volna.

Mindketten felnevetünk, elég hiteles az alakításunk. A körülöttünk ülők pillantásairól tudomást sem veszünk.
- Rendben van, most én mosolygok kedvesen, és te magyarázol - mondom. Mindkettőnknek fárasztó ez a helyzet, mármint, hogy Haymitch utasítását követve egész nap jópofizzunk. Mióta Katniss bevágta a szobája ajtaját,
valahogy fagyos lett köztünk a hangulat. De tartanunk kell magunkat a parancshoz.
- Arról már meséltem, amikor megkergetett egy medve? -kérdezi .
- Nem, de elég izgalmasan hangzik - felelem.
Katniss felidézi magában az esetet, amiről nem tudom eldönteni, hogy igaz-e de téma váltásnak tökéletes volt. Egyszer kihívtott egy fekete medvét, hogy küzdjön meg vele a méhkaptárért. Én nevetek és kérdezgetem. Talán ott kellett volna hagynom a pékséget. Egész jó színész lehettem volna.