Peeta Mellark szemszögéből a 74. Éhezők viadala. (Fanfiction) [Szünetel]

„De hiszen ismerlek!"

A Kiképzőközpont egyik tornyát kizárólag a kiválasztottak és kísérőik elszállásolására alakították ki. Itt fogunk lakni a Viadal kezdetéig. Minden körzet egy teljes emeletet kap. Csak beszállsz a liftbe, és megnyomod a körzeted számát. Legalább könnyű megjegyezni.
Szemmel láthatólag Effie Trinket munkája nem ért véget azzal, hogy elkísért bennünket a pályaudvarig. Ő meg Haymitch egészen addig felügyelnek ránk, amíg bemegyünk az arénába. Bizonyos szempontból ez nem jön rosszul, Effie Trinket ugyanis mindenhová időben elvisz bennünket, Haymitchnek viszont a színét sem láttuk, mióta a vonaton megegyeztünk, hogy segíteni fog nekünk. Talán megint kiütötte magát valahol. Effie viszont nagyon elemében érzi magát. Eddig ugyanis még nem volt olyan csapat, amit ő kísért, és ami ekkora feltűnést keltett a nyitóünnepélyen. Nem csak az
öltözetünkre tesz kedves megjegyzéseket, hanem a
viselkedésünkben sem talál semmi kifogásolni valót. És, legalábbis saját bevallása szerint, mindenkit ismer a
Kapitóliumban, aki számít, és egész nap agyba-főbe dicsér bennünket, hogy támogatókat szerezzen nekünk.
– Persze nagyon sejtelmesen viselkedtem – magyarázza
Effie hunyorogva. – Haymitch ugyanis nem volt hajlandó felvilágosítani a stratégiátokról. Én viszont megpróbáltam kihozni a legtöbbet a dologból. Elmeséltem, hogy Katniss
milyen önfeláldozóan viselkedett, hogy megmentse a húgát. És hogy milyen ügyesen sikerült leküzdenetek a körzetetekre oly jellemző barbárságot.
Barbárság? Pff. Elég furán hangzik ez annak a nőnek a szájából, aki segít felkészülni a mészárlásra. Vajon mire
alapozza a sikerünket? Hogy illemtudóan viselkedünk az asztalnál?

A Kiképzőközpontban a szobám kicsivel nagyobb mint a házunk otthon. A fürdőszoba is osztályon felüli. Egy gyors zuhanyzás és tiszta ruhába öltözés után, a Kapitóliumra néző erkélyen állok Portia és Cinna társaságában, amikor Effie meg Katniss belépnek az ebédlőbe.
Örülök, hogy a két stílustanácsadó is eljött, főleg, hogy azt hallottam, Haymitch is tiszteletét teszi a vacsoránál. Katasztrófa lenne, ha Effie-vel meg Haymitch-csel négyesben kellene elkölteni a vacsoránkat. Ráadásul a vacsora elsősorban nem a kajálásról szól, hanem arról, hogy kitaláljuk, milyen stratégiát követünk a Viadalon. Cinna és Portia pedig már bizonyították, milyen értékes segítséget tudnak nyújtani.

Haymitch pont akkor állít be, amikor elkezdik felszolgálni az első fogást. Úgy tűnik, mintha őt is kezelésbe vették volna a stílustanácsadók: lefürdött, kicsípte magát, és még soha nem láttam ilyen józannak. A felkínált bort ugyan nem utasítja vissza, de amikor kanalazni kezdi a levesét, rájövök, hogy most először látom enni. Talán tényleg sikerül annyira összekapnia magát, hogy segíteni tudjon nekünk. Cinna és Portia jelenlétében Haymitch és Effie sem
engedi el magát. Legalábbis hajlandóak néhány udvarias szót váltani egymással. A két stílustanácsadó nyitóünnepségen végzett munkáját pedig nem győzik
eleget dicsérni.

Éppen arról beszélgetünk, milyen ruhában legyünk az interjú során, amikor egy lány csodálatos tortát tesz az asztalra, és gyakorlott kézzel meggyújtja. A torta lángra lobban, aztán a tűz egy darabig a torta
peremén pislákol, és végül elalszik.  -Mi gyulladt meg? Leöntötték a tortát alkohollal? – kérdezi Katniss a lány felé fordulva. – Nem szeretnék egy cseppet sem… Ó! De hiszen ismerlek!
Az Avox arcára kiül a rémület. Tagadólag megrázza a fejét, és
sietve távozik az asztaltól.
Amikor Katniss visszafordul, a négy felnőtt szúrós szemmel néz rá.
– Ne légy nevetséges, Katniss. Mégis honnan ismerhetnél egy Avoxot? – csattan fel Effie. – Micsoda sületlenség.
– Mi az az Avox? – teszi fel a buta kérdést.
– Valaki, aki bűncselekményt követett el. Kivágták a nyelvét, hogy ne tudjon beszélni – feleli Haymitch. – Lehet, hogy ez a lány egy áruló. Nem tartom valószínűnek, hogy ismered.
- Ha esetleg mégis ismernéd, akkor sem szólíthatod meg, csakis abban az esetben, ha parancsot adsz neki – teszi hozzá Effie. – De egészen biztos, hogy nem ismered.
-Nem, azt hiszem, tényleg nem ismerem, én csak… – hebeg Katniss.
Látom az arcán, hogy ő mégis úgy gondolja, hogy ismeri. Mivel érdekel ez a történet, és azért, hogy leszálljanak róla, hirtelen megszólalok.
– Megvan. -csettintek egyet az ujjammal. -Delly Cartwright. Így hívják. Nekem is olyan ismerősnek tűnt az arca. Aztán beugrott, hogy kiköpött Delly a csaj. -kamuzok, mivel Delly Cartwright egy tésztaképű, ormótlan lány, szőke a haja, és kábé annyira hasonlít a felszolgálóra, mint egy csótány egy pillangóra. Ráadásul Delly valószínűleg a világ legbarátságosabb embere – egyfolytában mindenkire vigyorog a suliban, még rám is. A vörös hajú lány pedig még csak el sem mosolyodott. Katniss lelkesen helyeselni kezd a
felvetésemre. – Hát persze, milyen igazad van. Biztosan a haja miatt – hadarja a lány.
– Meg a szemében is volt valami – teszem hozzá.
Az asztalnál ülők megnyugszanak. De engem még mindig érdekel a történet. Majd vacsora után jól kikérdezem Katnisst.
– Nos, ha csak ennyi az egész – sóhajt Cinna. – És igen, a tortát tömény
szesszel öntötték le, de az mostanra már elégett. A tüzes belépőtök tiszteletére rendeltem.
A tortából falatozunk, aztán átvonulunk a szalonba, hogy megnézzük a megnyitó ismétlését a tévében. Akad néhány páros, amelyik szintén jó benyomást tesz a közönségre, de egyikük sem ér a nyomunkba. Még csapatunk tagjai is akaratlanul felkiáltanak, amikor
szekerünk kigördül az Átalakító Központ kapuján.