Peeta Mellark szemszögéből a 74. Éhezők viadala. (Fanfiction) [Szünetel]

A vonat út és a fura mentor

A könnyeimet törölgetve szálltam fel a vonatra. Kivételesen most nem szégyelltem a sírást. Szerintem ebben az esetben ez elfogadható. Itt hagyunk mindent! Az otthonunkat, a családunkat, tulajdonképpen az életünket. Mindent ami fontos nekünk. Nem tudom, hogy Katniss hogyan bírta ki könnyek nélkül. Komor, rezzenéstelen arccal nézett elé. Magabiztosan. Elgondolkodtam. Talán ő lesz a győztes. Simán el tudom képzelni. Erős, okos, ügyes lány. Pont ezért szerettem belé. Én egyedül a kenyérsütéshez értek. Azzal nem sokra megyek az arénában.

Saját kabint kaptunk,
hálófülkével, öltözőhelyiséggel és fürdőszobával, ahol
hideg és meleg víz folyik a csapból. Gyorsan megmosdottam, és felöltöztem, majd kimentem, hogy találkozzak a mentorunkkal. Haymitch egy whiskey-s üveggel a kezében ült az asztalnál. Látszott rajta, hogy egyáltalán nem józan.
-Ledőlök egy kicsit.- jelentette ki Haymitch minden előzmény nélkül, és visszament a kabinjába. A vacsorán nem vett részt.

A vacsora mennyei volt! Soha életemben nem ettem még ilyen finomat! Talán egy kicsit túlzásba vittem a kajálást, mert a végén azon voltam, hogy ne jöjjön vissza az egész. A gyomrom nincsen hozzászokva, hogy így teletömöm.

Átmentünk egy másik fülkébe, hogy megnézzük az aratásnapi összefoglalót a tévében.Egymás után megnézzük az összes sorsolást, ahogy
felolvassák a neveket, ahogy előlépnek az önkéntesek - már azon a néhány helyen, ahol akadnak önkéntesek-.
A többi gyerek arcát tanulmányozzuk, az ellenfeleink arcát.
Akad néhány feltűnőbb kölyök. Egy nagydarab fiú, aki önként jelentkezett, hogy a Második Körzetet
képviselhesse. Egy rókaképű lány, fényesen csillogó, vörös hajjal az Ötödik Körzetből. Egy dongalábú srác a Tizedik Körzetből, egy tizenkét éves kislány a Tizenegyedik Körzetből, aki helyett senki sem jelentkezett. Egyik tizenkét éves sem érdemli meg, hogy az arénában érjen véget az élete. Mondják azt a viadalra, hogy vérengző, kegyetlen, izgalmas, de a legfontosabbat mindig kihagyják. Mégpedig azt, hogy igazságtalan.

A Hivatasosak természetesen előnyben vannak.
Azt hiszem velük jobb lesz vigyázni.

A mi sorsolásunk után, kikapcsoljuk a tévét.
- A viadal ideje alatt a
mentorotok lesz a biztosítókötél, amely összeköt benneteket a külvilággal. Tőle kaphattok tanácsot, ő tartja a kapcsolatot a támogatóitokkal, és ő szabja meg, hogy milyen ajándékokat kaphattok. Könnyen előfordulhat, hogy Haymitch döntésein múlik az életetek. Vagy a
halálotok!- okít minket Effie.

Ebben a pillanatban betámolyog a kocsiba Haymitch.
- Lekéstem a vacsit? - kérdezi, de alig érteni a szavát.
Aztán összehányja a méregdrága szőnyeget, és a padlóra zuhan. Effie undorral az arcán hagyja el a fülkét, és otthagy minket a részeg
Haymitch-csel.

Katniss-szel percekig bámuljuk, ahogy mentorunk megpróbál kikászálódni a gusztustalan, csúszós cuccból,
amit kiokádott. Megérzem a hányás émelyítő bűzét és a tömény szesz szagát, és kis híján én is kipakolom a
vacsorámat. Összenézünk. Haymitch biztosan nem lesz valami nagy segítség, de Effie Trinketnek igaza van, az arénában senki másra nem számíthatunk. Mintha valami
hallgatólagos megegyezés vezetne bennünket, Katniss meg én egyszerre odalépünk Haymitchhez, megfogjuk a
karját, és felsegítjük.
- Megbotlottam? - kérdezi Haymitch. - Hú, de büdös.
- Kezével megtörli az orrát, és szétken egy adag hányadékot az arcán.
- Jöjjön, visszakísérjük a fülkéjébe - mondom. Elvonszoljuk a kissé elázott mentorunkat a fülkéjéhez. Intettem Katnissnek, hogy innentől átveszem. Láthatólag amúgy sem fűlött a foga hozzá, hogy Haymitchet rendbe tegye. Felajánlotta, hogy hoz segítséget, de én nemet mondtam. Nem szeretem a kapitóliumi embereket. Olyan érzésem van amikor találkozom velük, mintha nem is emberek lennének.
Gyorsan rendbe szedtem a mentorunkat, és visszasétáltam a fülkémbe.

Biztosan találtam volna egy pizsamát, de inkább ruhástul fekszem le az ágyra. Behunyom a szemem. Sosem voltam még ennyire egyedül. Nem éreztem még magam ennyire magányosnak, elveszettnek.

Elordítom magam. Minden érzést ki akarok adni magamból. A dühöt, a fájdalmat. Egyszerűen mindent! Aztán félelem költözik a szívembe, és teljesen lebénít. A testemet és lelkemet felkészítem a halára, mert az biztos, hogy az arénából nem jövök ki élve. Úgy emlékeznek majd rám, mint egy kiválasztottra a sok közül, aki nem tudott életben maradni. Mert csak egy maradhat. És az Katniss Everdeen lesz. A lány, aki feláldozta magát. Elhatároztam, hogy megmentem. Szüksége van a családjának rá. Ő sokkal inkább megérdemli az életet, mint én. Meg kell mentenem! De a viadalig kiélvezem ezt a luxust, amit eddig még sosem tapasztaltam. Igaz, a Tizenkettedik Körzetben mi számítunk vagyonos családnak, de ez meg sem közelíti a kapitóliumiak életét.

Késő este sikerült csak elaludnom, de egész korán keltem. Felöltöztem és kimentem reggelizni. Haymitchet ott találtam, aki a korai órához képest is a tömény szesztől bűzlött. Köszöntem, és hozzáláttam a reggelihez. Éppen zsemlével tömtem magam, amikor megérkezett Katniss. A közelében mindig olyan feszült vagyok! Ő ezt szerencsére nem vette észre. Addig jó.

Katniss észre vette a kezemben lévő barna folyadékot.
-Forró csokinak hívják. Egész jó-kortyoltam bele az italomba. Ezelőtt én sem kóstoltam ilyet. A reggeli végeztével Effie kimegy, és hárman maradunk. Katniss szólal meg elsőként.
-Szóval maga fog nekünk tanácsokat osztogatni?-szegezte Haymitchnek a kérdést.
-Mindjárt adok is egyet: maradj életben! - feleli Haymitch, és hangos nevetésben tör ki. Ezen a kijelentésén baromira felhúztam magam. A vonásaim megkeményedtek, éreztem, hogy majd' felrobbanok a dühtől. Összenézek Katniss-szel, aki mindjárt el is fordítja a fejét.
-Ez marha vicces!-szólaltam meg. Aztán egy hirtelen mozdulattal kiütöttem Haymitch kezéből a poharat.A pohár széttörik a
padlón, a vérvörös folyadék a vonat vége felé csorog.
- De valahogy nincs kedvem röhögni.
Haymitch elgondolkodik egy pillanatra, aztán olyan erővel állon vág, hogy leesek a székről és megfordul velem a világ. Amikor Haymitch visszafordul, hogy újra töltsön a piából, Katniss belevágja a kését az asztalba, félúton az üveg
és a keze között, alig pár centire az ujjától.
Haymitch hátradől a székében, és ránk sandít.
- Nos, mit akartok? - kérdezi. - Csak nem sikerült idén két harcost kisorsolni?
Elég erőt gyűjtöttem ahhoz, hogy képes legyek felállni, és leültem a székemre. A gyümölcsös tálból felmarkoltam egy adag jeget.Már éppen hozzászorítanám az államon virító vörös folthoz, amikor Haymitch leállít:
- Ne. Hadd lássák az ütés nyomát. A nézők azt hiszik majd, hogy már azelőtt összeverekedtél valakivel, hogy beraktak volna az arénába.
- Ez szabályellenes - vágom rá.
- Csak ha rajtakapnak. Az ütésnyomból tudni fogják,
hogy verekedtél, ráadásul még el sem kaptak - magyarázza Haymitch. Aztán Katniss felé fordul. Másba is bele tudod vágni a kést, vagy csak az asztalba?
Katniss kirántja az asztalból a
kést, aztán a pengéjénél fogva megragadja, és beleállítja a terem szemközti falába. Szép dobás volt.
-Ahogy elnézem nem vagytok reménytelen esetek.Egészségesnek látszotok. És ha a stílustanácsadó kezelésbe vesz benneteket, talán még ki is fogtok nézni valahogy.
Ehhez semmi kétség nem fér. Az Éhezők Viadala nem szépségverseny, de a legszebb kiválasztottnak valahogy mindig több támogatója akad.
- Rendben van, kössünk üzletet. Ti nem szóltok bele, hogy mikor iszom, én pedig elég józan maradok ahhoz,
hogy segíteni tudjak nektek - mondja Haymitch. - Deakkor pontosan azt kell tennetek, amit mondok.
Nem egy világraszóló megállapodás, de ahhoz képest mégis nagy előrelépés, hogy tíz perce még nem volt mentorunk.
- Remek - mondom.
- Lassan megérkezünk. - jelenti ki Haymitch, aztán visszament a szobájába.

Oké, mindjárt látom a Kapitóliumiakat és ők is engem. Valamit tennem kell, hogy elnyerjem a szimpátiájukat. Azzal szponzorokat szerezhetek, akik megmenthetik az életemet és én ezáltal megmenthetem Katnisst. Megvan a megoldás! Integetni fogok! Mosolyogva üdvözlöm őket, akárcsak egy sztár. Hiszen a Kapitóliumnak a viadal csak egy szórakozás!

Az ablakhoz rohanok és meglátom a Kapitóliumot!