Titkok és rejtélyek

Néha fáj a múlt

Nevra..?

-Mit csinálsz te itt?-kérdeztem tőle.
-Lenne egy kérdésem.-Mondta határozotan.
-Gyere.-mondtam egy sóhaj kíséretében.

Néhány perc séta után leültünk a parton. Egy ideig csak néma csendben ültünk és nem szóltunk egymáshoz.
De ekkor Nevra megtörte a csendet.

-Szóval tényleg hercegnő vagy.-tette fel első kérdését.
-Igen.-válaszoltam a kérdésére.
-Ohh szóval, ezért mondtad azt, hogy nem szeretnéd, hogy az emberek csak a rangod miatt szeressenek.
-Pontosan.-mondtam kissé szomorkásan.
-Ők a barátaid voltak?-kérdezte meg valószínűleg utolsó kérdését.
-Csak voltak.-suttogtam
-Mi történt?
-Hát...

|Vissza emlékezés|

-Szia picim.-köszönt egy ismerős hang
-ohh, helló édes. -köszöntem vissza neki.

Márkkal ma vagyunk együtt 2 éve,de érzek egy kis bizonytalanságot ebben a kapcsolatban. Mintha Márk már nem is szeretne, bár már nekem se jön be egy ideje, de nem volt szívem vele szakítani.

-Mit csinálsz ma kicsim.-kérdezi Márk érdeklődve. Programra készül tudom,de ma nem érek rá.
-Edzés.
-Nem tudod lemondani?-kérdezte érdeklődve.
-Sajnálom, de nem.
-Létszi.-kérlelt már boci szemekkel.
-Tudod, hogy nem tudom lemondani. Ha letudnám, már rég együtt csinálhatnánk valamit.
-Leila!-hallotam meg edzőm hangját.
-Most mennem kell!-jelentetem ki és adtam neki egy gyors puszit.

Edzés közben, mikor egy gyakorlatot gyakoroltunk megláttam életem legszörnyűbb dolgát. Britney a legjobb barátnőm csókolta a fiúm. És nem is akárhogyan. Márk egy fának volt dőlve Britney, pedig előtte.
Ekkor elöntött a düh és gondolkodás nélkül, oda futottam. Britneyt arébb löktem. Márknak meg lekevertem egy nagyot.

-Hogy merészelted? Pont a legjobb barátnőmmel?-mondtam a könnyeimel küszködve.
-Leila én megmagyarázom.-Mondta Márk.
-Mit magyarázol meg azt, hogy a legjobb barátnőmmel megcsaltál!-mondtam felháborodva.
-Te meg szégyelld magad, fiud van és így megcsalod. Nem tudom mit fog hozzá szólni, ha megtudja.
-De én tudom.-szólalt meg az illető.

A vita egyre jobban fokozódott. Nem tudtam ott maradni, így elindultam, úticél nélkül. Csak mentem még nem össze rogytam a sírástól. Ekkor meghallottam, az edzőm. Ebből baj lesz, de már nem is igazán érdekel. Csak sírtam. Már nem érdekelt. Senki, és semmi.

-Miért jöttél el az edzésről!-üvöltözött velem. Majd észre vette, hogy sírtam.
-Te sírsz?-kérdezte meglepődötten. Nem válaszoltam neki, csak hallgattam és rá vetettem magam. Először meglepődőtt, de vissza ölelt.
-Shh minden rendben lesz.-mondta és felkapott.
Egészen a szobámig vitt. Ott letett az ágyra.
-Mi a baj hercegnő?-kérdezte komolyan.
-Márk..megcsalt.-mondtam szipogva.

Minden elmondtam neki. Megértette, hogy miért hagytam ott az edzést. De volt egy kérdés, ami motoszkált bennem. Egy ideig haboztam, de végül rá kérdeztem.

-P.. Pedro?-mondtam dadogva.
-Igen?-kérdezte kíváncsian és rám emelte a tekintetét.
-Vissza mehetünk?
-Hmm... Mármint?
-Haza.
-Szeretnél?
-Igen.
-Akkor pakolj össze. Holnap indulunk. Miikot meg én intézem.-intézte felém utolsó mondatait.

Be pakoltam,ahogy Pedro mondta és el mentem kajálni. Másnap Pedro közölte velem, hogy még is csak kéne közölni Eel lakóival, hogy el kell mennem. Evvel én is egyetértettem. Felvettem egy szép ruhát és Pedro kérésére Miiko össze hívott mindenkit.

-Szóval azért lett ma összehíva Eel népe, hogy bejelentése, a holnapi napon távozzok Eel gárdájából.
-De hercegnő.! Miért?-kezdtek bele.
-Ezekre a válaszokra, nem szeretnék válaszolni.

Másnap egy csomóan eljöttek elköszönni. Márk már csak az utolsó percekre tűnt fel. Márk volt az egyetlen, aki nem jött oda, de valaki kilökte őt a tömegből. Egy ideig lefagyva állt ott, majd mintha csak támadt volna egy ötlete. Megindult felém. Ekkor ajkai az enyémekre tapadtak. Én teljes sokkba kerültem és az utolsó mondatai sem segítettek.

-Hiányozni fogsz. Sajnálom, hogy megcsaltalak.-mondta egy szomorkás mosollyal, az arcán. Én meg tudtam, hogy igazat mond.