Titkok és rejtélyek

Mit kerestek itt?

Leila szemszöge(Az elrablás napja)

Márkal megbeszéltünk mindent és a végén megöleltük egymást. Láttam Nevrát a folyosó végén. De hirtelen harag jelent meg az arcán és elment. Egész nap azon gondolkoztam mi baja lehet. Ha megláttot mindig elment. Mint aki kerülne, csak azt nem tudtam miért.

-Leila itt vagy?-kérdi tőlem Brit.
-Ja igen itt vagyok.-válaszolom, amikor vissza térek, a valóságba.
-Mi volt az amin így elgondolkoztál?-kérdezte.
-Hmm. Hagyjuk felesleges.-mondtam neki, ő meg rám hagyta.
-Sziasztok.-huppant le mellénk Ykhar.
-Szia.-mondtuk egyszere Brit-el.
-Nézd ki jön az asztal felé!-jelentette ki Ykhar.

Mikor oda néztem Nevrát látam meg közeledni. Szívem gyorsabban vert és szaporábban vettem, a levegőt. Már lassan odaért az asztalunkhoz. De ekkor Ezrael valamit mondott neki. Beszélgetésbe kezdtek és Nevra kis idő után leült hozzá. Megkönnyebbültem és ki fújtam a levegőt.

-Jól vagy?-kérdezte Ykhar.
-Igen.-válaszoltam és egy mű mosolyt csaltam, az arcomra.
-Biztos?-kérdezte mostmár Brit is.
-Biztos.-mondtam.

Kínos csönd telepedett ránk. Ykhar egy kis idő múlva megszólalt.

-Sajnálom lányok, de nekem mennem kell. Egy csomó dolgom van. Sziasztok.-hadarta el gyors.
-Semmi baj,menj csak szia.-mondtam neki.
-Szia.-mondta Brit is.
-Mennyi az idő?-érdeklődtem Brit-től.

Körbe néztünk az ebédlőn és nagy nehezen találtunk egy órát. Lassan 7:00. Ami annyit tesz, hogy lassan lesz egy edzésem Valkyon-nal. Utána Ezrael-el egy kis gyakszi. És végül Nevrával egy edzés. Nagyott nyeltem.

-Nekem mennem kell. - szóltam Britnek.
-Okés jó napot. Szia-mondta
-Szia.-mondtam és rohantam is.

Kint az udvaron elmerültem, a gondolataimban. Mikor megéreztem egy kezet. Megijedtem és volt okom is rá. Ekkor egy ütést éreztem, a fejemen és minden elsötétült. Mikor felkeltem egy pince szerűségben voltam. Ezt ismertem már. Mikor oldalra néztem ott volt Pedro és JP.

-Pedro!? JP?!
-Leila?!-mondták egyszere.
-Ti mit kerestek itt?-kérdeztem.
-Ezt mi is kérdezhetnénk.-mondták.
-Ez igaz.-válaszoltam.

El meséltem nekik mindent. Ők meg elmesélték, hogy kerültek ide.
Mint kiderült épp egy felderítésen voltak(ami miatt nem tudtak edzeni). És valaki fejbe ütőtte őket, mint engem. Magukat hibáztaták. Azt mondták, hogyha jobban figyeltek volna, ez nem történt volna meg. Én próbáltam nyugtatni őket, de nem nagyon sikerült.

Két hét múlva

Pedroékat kb. 1 hete elvitték. Még mindig csengenek, az utolsó szavak, a fejemben.

Vissza emlékezés

-Na hercegnő megteszi, amit kértünk?-kérdezik az "őrök" és gúnyos mosolyra húzzák az ajkukat.
-Nem soha!-üvöltöttem.
-Akkor nincs többé társaság se!-jelentették ki és a következő pillanatban két őr lépett be és elvitték JP és Pedrót.

Vissza emlékezés vége

Most itt ülök a celába és várom, hogy valami véget vessen ennek a szenvedésnek. Várom hogy valaki azt mondja, hogy ez csak egy rossz álom. Majd felkeljek otthon vagy Eel gárdájába. Várom, hogy valaki, azt mondja, hogy ez csak egy rossz tréfa. Egy rossz vicc és most lesz vége. De kezdem feladni minden reményem.

- Talán elkéne fogadom az ajánlatot?!Fel kéne adnom?! -suttogom magamnak.
-Ne ne tedd.-mondja egy hang a fejemben. Az orákulum.
-O.. Orákulum?-kérdezem remegő hangon.
-Igen gyermekem.-válaszolja.
-De hogy ne adjam fel ez az egy dolog ami már csak ki tud engem és a barátaimat is szabadítani.-akadok ki.
-De te így nem leszel igazán szabad.-jelenti ki.
-Igen..-sóhajtok.-de.. Nem akarom, hogy miattam sz.. Szenvedjenek.-mondom, de beleremeg a hangom.
-Értem.-válaszolja.-Tedd azt ami jól esik. Te egy jó ember vagyis tündér vagy.-mondja.-Túl jó erre a világra.-ahogy ezt mondja, vagyis inkább suttogja egyből eltűnik.
-Hmm-gondolkodom el. Muszáj megtenem.
-Őrök.-kiáltottam.
-Igen?-kérdezték, de pontosan tudták mit fogok mondani.
-Én feladom.-mondom, de meg remeg, a hangom.
-Mit adsz fel?-tettik a hülyét, de a mosolyuk letöröhetettlen.
-Ezt. És...-mondom, de nem fejezem be.
-és?-érdeklődnek a befejezetlen mondatom miatt.
-Hozzá megyek a herceghez.-mondom az orom alá.
-Nem halljuk hercegnő.-egyre jobban idegesítenek, de nem hagyom hogy megtörjenek(mármint ez után)
-Én Leila hercegnő hozzá megyek a herceghez.-a végét már úgy üvöltöttem, hogy csoda lenne, ha nem hallotta volna az egész kastély.