Titkok és rejtélyek

Kis remény

-Pedro és JP-szólalt meg 2 ismerős hang és ekkor be léptek...
------------------
Sam és Emily. Ez túl sok. Eltűnt Eldarya hercegnője és 2 vezető.

-Hogy mi?! - lepődött meg Leiftan.
-Jól hallottad.-Jelentette ki a két lány.
-Most mit csináljunk?-kérdezte Leiftan.
-Ez az egyik ok amiért jöttünk, a másik hogy figyelmeztesünk.-Mondta Sam.
-De avval már elkéstünk.-Mondta szomorúan Emily.

Emily úgy tekint Leilára, mintha a saját lánya lenne és ezt mindenki tudja.

-Mit csináljunk Miiko?-szakított ki a gondolat menetemből Nevra.

Nevra szemszöge

-Mit csináljunk Miiko?-kérdeztem tőle mert láttam, hogy nagyon elgondolkozott valamin.

Kis ideig gondolkozott. Majd kiment a kristály teremből pár perc múlva vissza jött. Egy kristállyal a kezében?!
Letette középre majd oda hívta a 2 lányt.

-Miiko ne csináld!-Mondta neki Leiftan.
-De...Leiftan.
-Nem is biztos hogy működik. - Mondta neki Leiftan

Miiko szemszöge

-Nem is biztos, hogy működik.-mondta nekem Leiftan, de bennem felment a pumpa.
-Nem érdekel, attól még megpróbálhatom.-üvöltöttem vele.
-Miiko...
-Ne. Ne is kezdj bele. Te ezt nem értheted Leiftan. Leila volt mindig ott mellettem még a nehéz időkben is. Ha mindenki elfordult tőlem csak ő maradt. Nem hagyhatom cserben.-mondtam és kicsordult egy könnycseppem.-Nekem ő olyan mintha a tesóm lenne.-mondtam már suttogva.
-Csináld. -Mondta Leiftan.
-Biztos?-kérdeztem
-Igen.-Mondta és bólintott egyet.
-Kész vagy?-kérdezte Emily.
-Még nem tökéletes. Király, Királyné, ha lehetne.
-Természetesen.-mondták és ők is beálltak a körbe
-Gárda vezetők. Leiftan. Keró. Ykhar. Márk.-bicentettem nekik, hogy ők is álljanak be.-Most mindenki fogja meg a másik kezét, hunnya le a szemét és gondoljon Leilára.

Féltem kinyitni a szemem. Féltem hogy nem sikerült és örökre elveszett Leila. Féltem, de ekkor valaki szólt.

-öhmm.... Miiko.-szólalt meg Sam.
-Igen?-kérdeztem.
-Nyisd ki a szemed!-mondta Keró.

Kinyitottam a szemem és láttam hogy..

-Sikerült.-suttogta Leiftan.

Örültem hogy sikerült, de amit láttam az szörnyű volt. Leila egy ketrecben volt, egy szörnyű helyen, ami tudom hol van.

-Ez hol van? - kérdezte Valkoy.
-Erre tudjuk egypáran a választ.-mondta Sam.
-Bizony. A lehető legrosszabb hely. A sötét lovagok birodalma.
-Miiko most mit csináljunk?-kérdezte Ykhar szinte remegve,amit meg is értettem.
-Szóljatok Ewelinek, hogy készítse elő a betegszobát. Nevra, Valkoy hívd össze a gárdád és Sammel együtt induljatok el keresni. Minél többen vagyunk, annál nagyobb az esélyünk. Vigyétek a fegyvereiteket is. Remélem nem esett semmi bajuk. Mindenki más meg zárkozon be addig és kijárási tilalom lesz,amig nem találjuk meg őket. Ykhar, Keró ezt rátok bizhatom?
-Természetesen.-mondták egyszerre.
-Aki már kapott feladatot menjen!-mondtam és egyre kevesebben lettünk. -Leiftan szólsz Ewelinek?-kérdeztem tőle.
-Igen.-válaszolta és már indult is.
-Nos... Emily, Ezrael ti intézétek, a gyógynövényeket, a krémeket stb... Amilyen növény elfogyott pótoljátok. Ezrael hívd össze a gárdád, hogy előbb végezetek. Ha végeztettek menjetek Ewelinhez, hátha kell majd neki segítség. Világos?
-Mint a nap.-válaszolta Ezrael és már el is mentek.
-Tökéletes vezető vagy. -mondták.
-Ohh Király, királyné sajnálom, hogy erre kellett ide jönniük.-mondtam és lehajtottam, a fejem.
-Khmm...-köhintett egyet,a király.
-Mint mondtuk.. Nem a te hibád. Velünk is simán előfordulhatott volna. Kiskorában tudod hányszor vesztettük el.-mondták mire röhögtem.
-Igen. Szép emlékek.

Visszaemlékezés

-Miiko!-üvöltötte Leila.
-Te mit keresel itt? Nem a palotában kéne lenned?-kérdeztem tőle.
-kéne. De itt vagyok mint látod. A legjobb barátommal Miikoval.-mondta, mire én elkezdtem sírni.-Miiko! Rosszat mondtam?-kérdezte értetlenül.
-Nem... Csak tudod.. Nekem még senki nem mondta ezt..
-Mit, hogy te vagy a legjobb barát?
-Igen.
-Gyere ide.-mondta és megölelt.

Egy ideig ölelkeztünk, majd meghalottunk 2 ismerős hangot.

-Kicsim?!
-Kicsim?!
-Azt hiszem bajban vagyok.-mondta és elröhögte magát. Sose büntetik meg a szülei. Ez történik majdnem minden héten.
-Jaj, itt vagy kicsim. Már aggódtunk.
-Igen. Miikoval játszottam Ugye?
-Igen. -válaszoltam

Visszaemlékezés vége

-Szép emlékek..