Titkok és rejtélyek

Tenger Part

Pár hét el telt azóta, hogy Nevra előtt kiderült a titkom. Azóta meg annyi dolog történt. Miiko megbüntette Márkot, mert kikocsogta a titkot. Britney bocsánatot kért Márk viselkedése miatt. Én, Miiko és Nevra meg egyeztünk, hogy a másik két fiúval is megosztjuk a titkot. Most itt állok előttük és készülök, hogy elmondjam nekik a titkot.

-Szerintem ideje lenne elmondanom, hogy ki is vagyok valójában.-erre a mondatomra mindkettő fiúnak megcsillant, a szeme.
-Nos szóval... -vettem egy nagy levegőt -én vagyok Eel hercegnője
-Micsoda?-kérdezték meglepőve. Először Valkyon tért vissza a sokkból.
-Hercegnő.-hajolt meg, majd el röhögte magát.
-Gárda vezér.-utánoztam én is. Ez odáig fajult, hogy röhögve fogtuk, mindketten a hasunkat.
-Nos..-lépett előre Ezrael .-Én mindig is gondoltam, hogy különleges vagy.-vigyorgott rám.
-Jaj, te kis szent!-vigyorogtam én is rá.

~Pár hét múlva ~

Ykhar kitalálta, hogy pihenjük ki a hónapok fáradtságát. Inkább csak az én fáradtságomra célzott a gárda vezetők felé. Mostanában sokat tanultam, edzettem és már el fáradtam, amit Ykhar is észre vett. Így kitalálta, hogy ma menjünk le a partra. Amivel mindenki egyetértett. Így ez a mai program. Épp hogy nyitottam volna ki az ajtót, amikor valaki kopogott.

-Márk..?-kérdeztem meglepődötten.
-pontosan.-Mondta egy mosollyal.
-Mit csinálsz itt?-érdeklődtem itt léte felől.
-Csak szeretem volna bocsánatot kérni. Ezért hoztam valamit.-mondta miközben be lépett.
-Mit hoztál te nekem?-kérdeztem.
-Ezt!-mondta, majd megcsókolt. Ajkai úgy falták ajkaim, mintha már rég ezt tervezte volna. Próbáltam eltolni magamtól, de le fogta a karom.
Ekkor be lépett a szobába Nevra. Könnyeim folytak, amit Nevra is észre vett.Nevra odarohant és lekevert Márknak egy nagyot.

-Hogy merészeled!!!-üvöltözött vele Nevra .
-Csak vissza szerzem, ami az enyém.-Mondta és kacsintott egyet.
-Sosem voltam a tiéd és nem is leszek!-mondtam magabiztosan.
-Nem lesz ám.-mondta Nevra és oda lépett elém. Az ajkai rátapadtak az enyémre. A nyelve bejutásért könyörgött, amit egy kis habozás után, megadtam neki. Gyengéden, de mégis szenvedélyes csókolt. Márk egy dühös pillantást vetett oda, majd elment. Én meg a paradicsomhoz hasonlíthatam már. Nevra szintén vörös volt, de egy mosoly volt, az arcán.

-Megyünk?-kérdezte Nevra.
-Igen, menjünk.-válaszoltam gyorsan.
Mikor oda értünk egyből jöttek, a kérdések.
-Hogy, hogy együtt jöttetek? Miért vagy ilyen piros? Miért késtettek?-meg hasonlók.
-Azért jöttünk későn, mert naptejet kerestünk. Azért piros, mert le égett. Azért jöttünk együtt, mert segítettem neki.-mentett meg Nevra.
-Oké, nyugi elhiszük, csak kérdeztük.
-Na, de most irány a víz.-kiáltott fel Króm.

Eleinte, csak kívülről néztem a többieket. Nem volt kedvem semmihez. Bár próbáltak meggyőzni, nem tudtak. Ekkor megindult felém Nevra és Ezrael. Ezrael lefogta a kezeimet, Nevra pedig a lábaimat. Próbáltam kiszabadulni, kisebb-nagyobb sikerrel.
-Vegyél nagy levegőt.-suttogta pimaszul, a fülembe Ezrael. Majd bele dobtak a vízbe.
-Ezért meghaltok.-üvöltöttem utánuk.

Nap végén, nevetve borultunk, a homokba.
-Olyan idióták vagytok, de pont ezért szeretek itt lenni.
-Mi is szeretünk téged.-mondták egyszerre.
-Csoport ölelés!-kiáltott fel Ykhar.
Mindenki oda futott és én lettem a közepén.
-Srácok össze nyomtok.
-Bocsi mondták röhögve.