Titkok és rejtélyek

Karácsonyi különkiadás

Ez egy külön kiadás nem ez az előző rész folytatása.
De most kezdjünk is bele.
——————————————————

Mint minden karácsonykor most is a 2 királyságban külön-külön ünnepeltünk. Hogy ez, hogy folyt? Úgyhogy 24.-ét a mi királyságunkban ünnepeltük. Viszont mint a legendák is tartják, a királyi család és a gárdák vezetői, pár ember társaságában elutaznak Eel gárdájához. Hogy ez miért van? Mert ez egy szokás.

Jelenleg 24.-e van. Izgatott vagyok, hisz már nagyon vártam a karácsonyt. Másrészt azért vagyok izgatott, mert holnap végre vissza mehetek Eel Gárdájaba. Hogy miért várom már hogy vissza menjek, mert már lassan egy hónapja itt vagyok. Sok állítás szerint már nagyon hiányoztam, a szüleimnek. Persze ezt ők tagadták. De én pontosan December 6.-án megleptem őket. Mondanom sem kell nem kicsit lepődtek meg.

Vissza emlékezés(Király szemszöge)

-Uram egy be tolakodó van a trón terembe.-jött oda hozzám és feleségemhez Dustin.
-Köszönöm Dustin.-köszöntem meg.
-Szívem most mit fogunk csinálni?-kérdi tőlem feleségem.
-Elmegyünk a trón terembe.-jelentem ki.

Óvatosan lépkedtünk a Trón terem felé. A trón terem előtt vettem egy nagy levegőt, majd benyitottam. Az ablak előtt állt a 'betolakodó'. Arcát nem láttam.

-Ha most távozol, nem lesz következménye annak, hogy itt voltál. - mondtam az ismeretlenek.
-De apa még csak most jöttem és máris el akarsz küldeni?-mondta egy hang, amit bármikor megismernék.

Ekkor az illető megfordult. És rájöttem, hogy jól gondoltam. A kapucniját lehúzta, a fejéről.

-Hercegnőm?! -mondtam és éreztem, az első könnyemet lefolyni.
-Apa.-mondta és odarohant hozzám.
Meg öleltem és meg forgattam, a levegőben, ahogy azt kiskorában is tettem. - Mit csinálsz itt? Neked nem Eel-ben kéne lenned?
-Hallottam egy pár dologról és Miiko elengedet.
-Értem.-mondtam - és... Dustin...?!
-ohh igen. Mostmár elő jöhetsz.-mondta és Dustin eljött egy oszlop mögül.-Köszi a segítséget.-mondta neki és adott egy puszit, az arcára.

Vissza emlékezés vége

-Hercegnő összepakolt?-jött be Lori.
-Igen, összepakoltam. De 1000x tisztáztuk, hogy hívj nyugodtan, csak Leilának.-mondtam neki.
-Okés.-mondta és egyetértően bólogatott.-Amúgy csak húzni akartam az agyad.-huppant le az ágyra mellém. (Nos igen Lori lett az egyik legjobb barátom, azóta mióta vissza jöttem)
-Lori...
-Igen?
-Szerinted mi lesz holnap?
-Hmm?
-

Mármint mi lesz ott Eelben?
-Ohh Nevrára gondolsz.
-Nem így értettem.-nézet rám komolyan.-Vagyis.. nem tudom...
-Figyelj nem kell neked hazudnod. Nekem nyugodtan mondhatod az igazat.-mondta Lori.
-Az az igazság..-sóhajtottam.-hogy pont erre gondoltam... Így hogy nem láttam Nevrát, majdnem egy hónapja mi lesz... Igazából azt se tudom, hogy ő mit érez irántam.. Vagy érez e valamit irántam.-mondtam szomorúan.
-Na ide figyelj, amit eddig a többiektől hallottam, arra utal, hogy bejössz neki. Szerintem biztos.-kacsintott rám.-de ha mégsem és összetöri, a szíved, csak szólj nekem és én összetöröm őt.-mondta Lori,mire rám tört a röhögés. Majd rá is.
Fél óra múlva felkászálodttunk a földről és Lori elment aludni. Mert már besőtétedett és holnap hosszú utunk lesz. Igen Lori is jönn velünk.

Másnap

Gomboccal a torkomba szálltam be, a hintóba. Én Lorival és Pedroval, meg persze JP-vel utaztam, egy kocsiba. Mikor oda értünk kissé féltem mi lesz, de Lori megnyugtatott. Mondta is, hogy bármi legyen ő mellettem lesz. De nem csak ő volt Pedro is. Valahogy Pedro is észrevette, hogy nem vagyok nyugodt.

-Nyugi Leila, minden rendben lesz.-mondta Pedro és meg szorította, a kezem.(amit szegénynek már szét szóríthattam, olyan rég fogom.)-Nos én jövök a kiszállásban. Csak nyugalom és ne aggódj annyit.-mondta Pedro és készült kiszállni, de ekkor vissza húztam.
-Köszönöm.-mondtam neki.
-Nincs mit.-mondta és adott egy puszit, a homlokomra. - Mostmár tényleg ki kell szálnom, mert azt fogják hinni, hogy valami történt. - mondta, mire felkuncogtam.-örülök, hogy jobb kedved lett.-mondta és mostmár tényleg kiszállt.

Vettem egy mély levegőt. Mindjárt nekem kell kiszállnom. Hogy izgulok-e? Nagyon is. Mi lesz, ha Eel csalódott lesz bennem, mert itt hagytam őket. Ha dühösek lesznek, mert nem szóltam nekik, hogy elmegyek. Főként Nevra. Már nem volt időm ezen gondolkozni, mert nyílt, az ajtó és egy kéz nyúlt. Rögtön elfogadtam a kezét.

-Köszönöm.-mondtam Pedrónak.
-Nincs mit.-mondta.
-Nos..-szólalt meg a király.-Köszönjünk ezt a köszöntést és mindenkinek boldog karácsonyt.-Már a végét üvöltötte, mire egy csomó hang vissza üvöltöt.

A tömegből Miiko lépett ki. Utána a gárda vezetők. Ekkor megláttam őt. A szívem úgy zakatolt, mint még soha. Mosolya 2x volt az átlagosnál. Nem tudtam az okát.

-Szia Bev.-köszöntöttek engem.-király, királynő. Gárda vezetők és..
-Lori.-mondtuk egyszerre, a legjobb barinőmel.
-Nos akkor Lori üdvözölünk titeket és mindenkinek meg lesz mutatva, a szobája. Nos az emberek..-gondolkozott el Miiko.-Leiftan és a királyi pár. Valkyon és a gárda vezetők. Lori és Ezrael. Végül pedig Nevra és Leila-mondta Miiko.
Lori rám kacsintott, majd elment, avval akivel ő lett be osztva.

-Hölgyem.-lépett elém Nevra és meghajolt, de szinte egyből elnevette magát.
-Uram.-utánoztam, de én is nevetéstben törtem ki.

Nevra elvette tőlem, a csomagjaim. Hiába mondtam neki, hogy tudom hol a szobám és tudom magam is vinni a dolgaim. Mindig azt mondta, hogy a parancsot teljesíteni kell. Séta közben egy csomót beszéltünk. Az egész estét együtt töltöttünk. Mikor elvonultunk, a sarokba. Egy ideje beszéltünk, mikor Nevra arca megváltozott.

-Leila...
-Nevra baj van?-kérdeztem tőle.
-Nem tudom... Döntsd el te.-biccentett a fejével fölénk.
Fölöttünk volt az a bizonyos dolog.
-Asszem nincs más választásunk.-mondtam és közelebb hajoltam.
-Ami azt illeti elfuthatunk még nem lássa senki-mondta, mire elkezdtem kuncogni.
-Nem kell.-mondtam és ő közelebb hajolt. Végül ajkaink össze értek. Csodálatos volt. Imádtam minden percét.
-Szeretlek Leila.-mondta ki Nevra.
-Én is szeretlek Nevra.-mondtam én is neki.