Titkok és rejtélyek

Én ellenzem

Nevra szemszöge

Pár nappal ezelőtt történt a mentő akció. De kudarcba fulladt. Mai napig képek villanak be. Ahogy elfognak, az őrök és behajitanak, egy ketrecbe és ott hagynak minket. Majd pár óra múlva vissza hoznak Eel gárdájába. Leiláról nem tudunk semmit. Épp nyugodtan ettem, a kajám, mikor Ezrael letámadott avval, hogy Miiko hivatott minket. Lassan és csendben sétáltunk egymás mellett. Remegve nyúltam az ajtó kilincsért. Mi van, ha tudnak valamit Leiláról? Mi van ha veszélyben van? Csak ez járt a fejembe, de a végén be nyitottam.

-Áhh megérkeztettek. Foglaljatok helyet.-mutatot az asztalhoz, ahol ők is ültek. Én és Ezrael helyet foglaltunk, de így is hogy itt volt mindenki egy szék kimaradt. Az a bizonyos szék. Leiláé.
-Nos azért hívtalak össze benneteket, hogy közöljem van hírünk Leiláról.-mondta Miiko, de mintha félelem látszott volna rajta.
-Mi az?-kérdeztük Ezrael egyszerre.
-Várjatok! Hagy mondjam el teljesen!
-Jól van.-mondtam én és Ezrael kissé duzzogva.
-Szóval... A mai nap kaptam egy levelet... Leilától...-mondta Miiko, de belevágtunk.
-Hogy mi?!-akadtunk ki,de örültünk, hogy végre egy jó hír.
-Na szóval... És mindent leirt... Pedro és JP ott vannak vele... Vagy csak voltak...-nem bírtam tovább, kikaptam, a levelet Miiko kezéből és olvastam.

Levél tartalma

Miikonak-Leilától

Most sok kérdés foroghat a fejedben. Például hogy :hogy tudtam levelet írni? Hol vagyok? Vajon látjuk még egymást? És most válaszolok is ezekre. A hely ahol vagyok, ahol utoljára kerestetek engem. Nem tudom, hogy látjuk-e egymást. Az első kérdés előtt elszeretném mondani a történteket. Aznap reggel kimentem, a kertbe és valaki leütöt. Majd egy sötét helyen ébredtem, ami már ismerős volt. Próbáltam kiszabadulni, de nem tudtam. Ekkor megpillantottam mellettem Pedrót és JP-t. Aznap még bejöttek hozzám, az őrök és közölték mit akar tőlem, a "király". Persze én nem mentem bele. Pár nap múlva vissza jöttek és megint megkérdezték elfogadom vagy sem. Én megint nemet mondtam. Így elvitték Pedrót és JP-t. Egy nap elszállt az összes reményem, így igent mondtam. Sajnálom. Azt mondták, ha igent mondok elengedik Pedrót és JP-t. Tartozom nekik evvel. Kínozták őket. Mivel igent mondtam már nem.

A feltétel az volt, hogy hozzá megyek a királyhoz.

Kedves Miiko. Tud hogy nagyon szeretlek titeket és hiányozni fogtok.

Üdvözöl:Leila.

Vissza

Miközben olvastam a sorokat, éreztem pár könnycsepemet lefolyni.
-Nevra?-szólított meg félénken Miiko.
-Erős nő.. Nagyon erős..-mondtam és letöröltem, a könnycsepeimet.
-Ezt nem nekem kellene elmondanom... De... Szeretet téged Nevra.. Nagyon. Az életet adta volna érted. Még a trónról is lemondott volna, csak had legyen veled... Szerelmes volt beléd.. - mondta ki Miiko, mire bennem egyszerre omlott össze egy világ, de örültem.
-Kell egy terv!-jelentette ki Ezrael.
-Ezrael..-szólította meg Miiko.
-Nem! Ne mond, hogy fölösleges! Olyan nekem Leila, mint a húgom! Had próbáljuk meg.-akadt ki Ezrael.
-Okés.-mondta Miiko.

Ezrael felvázolta, a tervet. És el kell ismerni profi volt. Az esküvő napján, páran ott várakoztunk. Én kint az ajtó előtt várakoztam és vártam azt a szót. Kezem ökölbe szorult. De tűrtem és vártam. Majd jött az a bizonyos szó.

-Aki ellenzi ezt a házasságot. Az most szóljon vagy hallgasson örökre.
-Én ellenzem.-mondtam és benyitottam a terembe. Sokan meghökentek, de én tartottam magam.
-Nevra...
-Nem mondták még, hogy nem szép dolog az embereket esküvőre kényszeríteni. Főleg nem egy hercegnőt. Akit elraboltak. - a lakosok meglepődtek.-Szóval a népednek nem is mondtad el, az igazságot. Tessék és hallgassátok. A "királyotok" betört Eel gárdájába és leütöte, a hercegnőt. Bezárta egy pincébe. Kínozta őt és a barátait. És ezt mind miért? Hogy igent mondjon. Eel lakosai napról-napra elvesztették, a remény. És ez mind miattad volt.
-Ez igaz?!-kérdezte, az egyik lakos.
-Én..-kezdte a király, de nem fejezte be.
-Persze hogy igaz. De te-mutattam itt a királyra.-Nem törödsz mások érzéseivel. Sem Eel Gárdája érzéseivel. Sem a hercegnőjével. Tudod egyáltalán, hogy kibe szerelmes.
-...n..Nem
-Láttod nem. Mert én tudom.-Leila szemei ki tágultak, a meglepődéstől.-Tudni akarod, hogy 'Hogy érez?' hogy 'Kibe szerelemes?' El árulom. Ebben a pillana fájdalmat érez. És hogy kibe szerelemes. Nem másba, mint belém. Leila az enyém és nem a tiéd. Persze ha ő is bele egyezik. Szóval mit szólsz hozzá Leila leszel a barátnőm?
-Igen.-mondta Leila és elkezdtek folyni, a könnyei.
-Én.. Sajnálom. Önző voltam és csak magamnak akartam, a hercegnőt. Nem tudom mi ütött belém. Hirtelen elveszettem az agyam és olyan dolgokat csináltam amire nem vagyok büszke.-mondta a király és látszott rajta hogy őszinte.
-Megbocsátunk, de egy feltétellel, ha nem kell hozzád mennem.
-Ez a legkevesebb és gratulálok nektek.
-Köszönjük.
-Leila!!-a tömegből kiszaladt Ezrael és felkapta Leilát, majd megpörgete.
-Ennyire hiányoztam.-mondta közben Ezrael letette, de egy szoros ölelésbe vonta.
-El se tudod képzelni, hogy mennyire.-mondta Ezrael.
Miután Ezrael elengedte, mindenki megölelte, majd haza jöttünk. Az út csöndben telt. De nem abban a kínosban, hanem a kellemesben. De egyszer csak Leila megtörte.

-Köszönöm srácok és szép beszéd volt.
-Nincs mit.
-De melyikőtök mondta el Nevrának!-nézet fenyegetően Ezrael, Britney, Ykhar és Miiko felé.
-Nem én!!!-mondták hárman egyszerre.
-Én voltam.-mondta Miiko.-De muszáj volt megtudni. Nem akartam hogy hazugságban éljen.
-Most az egyszer megbocsátok.-mondta neki Leila.
Ezrael felkapta Leilát és elkezdet futni vele.
-Aki utoljára ér a gárdába az a záptojás!-orditotta.
El kezdtünk futni mind és próbáltuk le előzni Ezraelt. Mindenki tudja, hogy Ezrael a legjobb futó a gárdába.
-Nyertünk! - ordította egyszerre Ezrael és Leila, majd lepacsiztak.