Egy hét Párizsban | kim taehyung ff. ✔

2.

Nem hagyott nyugodni a tudat, egyszerűen nem tudtam rájönni, hogy ki lehetett az. Hirtelen egy eléggé fura ötlet fészkelte bele magát a fejembe.
Azonnal a laptopomért nyúltam, hátha találok benne valamit. De semmit. Mígnem a semmiből kidobott egy képet. Egy képet, amin hét fiú látható, és szájmaszkot viselnek.
- BTS? Azok.. Na várjunk!! Kiara! Ő az! Megtaláltam!
- Mi van? Kit találtál meg?
- Látod? Ott van az a srác akivel ma összefutottam a plázában. Tudod a szájmaszkos gyerek. - emlékeztettem.
- Aha, és?
- Mi az hogy és? Kiara pont most találtam meg őt.
- Fanny oké!
Igazán rosszul esett, hogy Kiara nem örült velem, de megértettem. Ő nem élte át a helyzetet, ő akkor nem volt ott, szóval nem sértődtem meg. Helyette inkább visszamentem a laptopomhoz, és jobban szemügyrevettem őket.
Őszintén szólva nem voltak valami csúnyák. Annál inkább helyesebbek voltak.

Jobban utánuk néztem, tehát az is kiderült, hogy pont ezen a héten itt vannak Párizsban, mert koncerteznek. Lehet még csak nemrég ismertem meg őked, de már most belopták magukat a szívembe, főleg az a Kim Tae Hyung nevű tag a bandából. Nagyon helyesen néz ki.

***

Este nem tudtam elaludni. Csak zenéket hallottam. Ezek tuti ők, gondoltam. Bárcsak én is ott lehetnék. Egyszer csak egy nem mindennapi döntésre jutottam. Beszökök valahogy a koncertre. Egyszerűen muszáj.
Gyorsan felöltözködtem, kisminkeltem magam. Csendben kiosontam a fürdőszobából egyenesen a bejárati ajtóhoz. Imátkoztam, hogy a többiek ne ébredjenek fel, Hála Istennek nem ébredtek fel.
Kiérve a házból, mentem a zene után. Reménykedtem, hogy nem tévedek el szeretet városom utcáin, de szerencsére nem tévedtem el.

Fél óra keresgélés után (már úgy voltam vele feladom, és inkább vissza megyek a lakosztályba) végül rátaláltam a stadionra, hol pont a koncert ment. Na és most jött a húzósabb része, hogyan jutok be? Fanny szerintem te ezt nem gondoltad át. Nem baj, sikerülni fog.

A színpad mellé, az autók közé osontam. Már-már majdnem ott voltam a célegyenesben, mikor lebuktam, és elvittek onnan. Természetesen nem ellenkeztem, amit amúgy az emberke furcsállt is, de megvonta a vállát, és elindult velem a "kulisszák mögé".
Valamilyen szinten ennek jobban örültem, mint ha a színpad előtt ugrálva sikítanák és torkom szakattákból énekelném a zenéket, amiket amúgysem ismerek (még).

Mikor oda értünk, az idegen leültetett egy székre és elkezdett haladzsázni valamit, ja aha Koreai, értem. Szóval elkezdett Koreaiul beszélni.

Vártam öt-tíz percet, mikor jöttek a sztárvendéget, Taehyung rám nézett, és azonnal észrevettem, hogy valami nem stimmel vele. Oda ment ahoz az emberhez, aki idehozott, és valamiről leállt vele beszélni. Többször rám néztek, tehát leesett, hogy rólam volt szó.
Mígnem Taehyung indult meg felém azzal az emberrel, aki idehurcolt.
- Szia. - köszönt nagy meglepetésemre magyarul(?!)
- Te tudsz a nyelvemen??
- Jah, nagyjából.
- Na jó, én tuti, hogy csak álmodom.
- Nem. - nevette el magát Taehyung. - Nem álmodsz.
- De akkor te mégis hogy a picsába tudsz magyarul!!?? - kiáltottam el magam, és ezzel mindenki rám nézett. Na szépen vagyunk. Csak gratulálni tudok neked Fanny, nagy tapsvihart kérek szépen. Gúnyolódtam konkrétan saját magamon.
- Gyere hazaviszlek.
- Nem! Nem megyek haza. Én hozzátok akarok menni!
- De még az sok idő. A koncertünk nagyjából három órás, és még csak egy- és fél óra ment le.
- Nem érdekel. Megvárom. - mondtam határozottan, magam előtt összevont karokkal, és visszaültem a székre.
Taehyung csak megvonta a vállát és visszament a többiekhez.
Olyan fura volt. Mindenki végignézett rajtam, nyomasztó volt nagyon, és zavarba is jöttem tőle. De kitartottam a szavam mellett, szóval szépen türelmesen vártam. Vártam a koncert utáni nagy káoszra.

Sziasztoook!
Itt is vagyok a 2. résszel!!

Jó olvasást! ~~